Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lucas

2008.05.12
Eltűnsz a mocsárban, elnyel a láp,
Futnék utánad, de valaki ránt.
Nem engedi, hogy melletted legyek,
Nem engedi, hogy veled haljak meg.
Eltűnik a szivárvány, oda a sok fény,
Eltűnik a zavartság, visszatér az ész.
Késő bánat, hisz már vége,
Elhal az átok, oda egy élet.
Látjátok, mit tettetek?
Hogyan söpörtetek el egy életet?
Gyűlölet és hazugság,
Ármány és vallomás.
Arcomat csókoltad, kezemet fogtad,
Jó voltam, mikor melletted futottam.
Két hattyú néz rád szótlanul,
Egyik sem érti, mi a bú.
Patak partján várok rád,
Hátha újra rám találsz.
Azt ígérted, írsz majd levelet,
Hogy nevem, sose feleded!
Varázslatos kék szemed,
Mit senki se érthetett.
Mindig rejtély maradsz,
Akár a múltad homálya.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz,
Ha előre láttam volna, mindezt...
Talán most is élnél,
És nem a láp lenne a végzés.
Nem fedné be könnyű tested,
Nem rejtene el előlem.
Nem féltél,
Hisz sose félsz.
Annyit mondtál, köszönöm,
Itt hagytál, örökül.
Megígérted, hogy megvédesz,
Értem adtad az életed.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.