Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Talán mégis...

2008.05.12
Talán mégis

Talán mégis...

- Megcsalt - mondja sírástól vörös szemekkel Yasmine.

Erre mit lehet mondani? Hogy mással is ezt csinálta? Miért lenne neki attól jobb? Vagy kezdjem el szidni azt a barmot? Azzal csak még jobban elszomorítom, mert ha egyszer egy seggfej, akkor te meg hülye vagy, amiért jártál vele, sőt... szeretted. Nagy segítség lenne... Tudnék én egy órás monológot leadni a drága Blackről, a csajozós szövegeiről, az ejtési taktikáiról. Ha az ember napi szemtanúja ezeknek, már lassan azt is felismeri, ha ugyanazt játssza végig két lánynál.

Yasmine szótlanul néz rám, és várja a válaszomat, a reakciómat. Ugyanott tartok, mint két perce. Nem tudom, mit mondjak. Te megmondtad... Valóban, tényleg megmondtam. Mielőtt elment vele randizni, szóltam neki, de nem hallgatott rám. Miért is hallgatott volna, hiszen szerelmes volt, és még mindig az. Mellesleg a tudat, hogy a nagy Sirius Black hívta el, elbódította a fejét. Nem hibáztatom. Nem mondom, hogy én is így viselkedtem volna, bár jó kérdés, mivel engem ilyen Sirius Blackek, nem hívnak randira. Egy hónapig voltak együtt, ami - valljunk be őszintén - már időtartam. Főleg nála. Egyikük sem az a ˝sokáig egyhelyben maradok˝ típus. Vajon ez a Black szerette? Legalább kedvelte? Vagy csak egy újabb trófea volt a polcán a barátnőm? Tud egyáltalán szeretni? Persze, hogy tud, hülye kérdés! De mitől fél? Már ha egyáltalán ez van mögötte... Csak kellett valaminek történnie, hogy így viselkedik. Persze, majd pont te fogod megoldani Sirius Black nagy problémáját, amikor annyit szólt eddig hozzád, hogy mért nem nézel a lábad elé, amikor nekimentél a folyosón...Van, hogy kívülről többet lát az ember, mint belső szemlélőként. Bár minket egy világegyetem választ el, még ha a legjobb barátnőm elmondhatja magáról, hogy egy hónapig boldogította...

Öleljem át, és mondjam neki azt, hogy nincs semmi baj? Már hogy ne lenne? Megcsalta az a szemétláda! Legszívesebben megfojtanám! Na majd pont te fogsz a nagy kviddicssztárnak ártani, mi? Igaz, meg se karcolhatnám. Bár főzhetnék valami bájitalt, amit észrevétlenül a kajájába csempésznék. Egy asztalnál ülünk, nem lenne olyan nehéz. Mihez képest? Csak úgy ezer diákot kell kicseleznem. Nem nagy szám... Remust nem vehetem rá, hogy segítsen, hiszen barátok. Ezt se értem. Hogy lehet egy ilyen normális srác, egy ekkora tuskónak a barátja?

Yasmine tovább figyel. Épp nyitom a számat, hogy valamit kinyögjek, bár fogalmam sincs, hogy mit, amikor valami nekivágódik a szobánk ajtajának. Ki a fészkes fene akarja betörni? Felállok, kinyitom, de senki sem áll ott. Egy maroknyi méretű kő hever a földön, közvetlenül a küszöb előtt. Felemelem, és becsukom az ajtót. Visszaülök Yasmine mellé, és kezdem leoldani a hozzá erősített papírt.

Yasmine - áll a borítékon macskakaparás módján. Átnyújtom neki, de mikor meglátja a nevét, újra rátör a sírás. Szóval Black írta. Mit akarhat? Bocsánatot kérni? Még egy esélyt? Nem tudom, minek erőlködik, amikor úgyis reménytelen. Soha nem fog megváltozni. Végül Yasmine mégis elveszi a levelet, lassan felbontja, és olvasni kezdi. Képzelem, milyen sablonos szöveg van benne. Elővette a szokásos dumát, amivel addig hitegeti az ember lányát, amíg az be nem fekszik az ágyába. Ha úgy vesszük ez egy jó jel is lehet akár. Nem mindegyiküknél hatja meg a dolog, hogy nem adta oda magát neki. Úgy tűnik, Yasmine azon kevesek közé tartozik, akiket tényleg meg akar kaparintani magának. Ezzel, mondjuk az is együtt jár, hogy utána jó nagyot koppan. Mármint a lány, nem ő. Az lenne élete legrosszabb napja, ha rajtakapná a csaját, hogy megcsalja. Mekkora eget, földet rengető dolog lenne. Sirius Blacket megcsalta a barátnője. Valószínűleg két perc alatt az egész suli ettől lenne hangos.

Yasmine rákoppint a pálcájával a kavicsra, és kihajítja a folyosóra. Nekidönti a hátát az ajtónak, majd pillanatok múlva hangos kiabálás hangzik fel. Siriusé. Majd még egy, és még egy. Remélem, rendesen elveri, és nem próbálkozik hasonló akciókkal. Az ordibálásnak vége szakad, de van egy olyan megérzésem, hogy ennyivel nem ússzuk meg. Valóban. Percek múlva egy sötét alak jelenik meg az ablakunk előtt. Meg kell hagyni, hogy a frászt hozta rám. Sikkantottam is egyet Yasmine-nal együtt. Kint már sötétedett, és nálunk se égett a lámpa, így csak a körvonalai rajzolódtak ki. Megint Yasmine cselekszik. Odalép az ablakhoz, és kitárja az egyik szárnyát.

- Meg kell, hogy hallgass! - hadarja egy szuszra, szinte könyörögve Black. Ilyet is tud? Meglepő...

- Nem kell - válaszolja Yasmine halkan.

- Yas, kérlek - esdekel tovább.

Yasmine eláll a nyitott ablakból, mire ő leugrik a seprűjéről, és bemászik. Megáll előtte, a kezei közé zárja Yasmine arcát, és mélyen a szemébe néz.

- Nem úgy volt, ahogy gondolod. Sharpay mászott rám!

- Ja, mindent rád erőltetett - szólok közbe. Nem fogja ellágyítani itt nekem Yasmine-t, hogy még több fájdalmat okozhasson neki.

- Fogd be, Debie! - Tudja a nevem, huh. Ez váratlanul ért. Megfogja Yasmine kezét, és a mellkasához emeli. - Mire esküdjek, hogy tévedsz? - Mindjárt elolvadok...

- Sirius, kérlek - leheli Yasmine. Tudom, hogy belül küzd magával. Megbocsásson, vagy elküldje?

- Yas! Kellesz nekem! - Barátnőm rám néz, majd visszafordul Blackhez.

- Holnap majd megmondom, hogy döntöttem. - Elhúzódik tőle, kinyitja neki az ajtót, majd utána becsukja.

Leroskad a fal mellett, és arcát a tenyerébe temeti. Nem lennék a helyében...

***

- Sharpay! Szállj már le rólam! - ordít rá Black a szőke lányra.

- Tegnap nem ezt mondtad - dörgölődzik a csaj.

- Igen, tegnap azt mondtam, hogy takarodj!

- Most mért vagy ilyen, édesem? - cirógatja Black arcát.

- Hagyd ezt az édesemezést, meg a simogatást, mert nem állok jót magamért!

- Ó, megütnél egy nőt? - kérdezem tőle gúnyosan.

- Debie, hagyj békén!

- Na, cicuskám!

- Sharpay... - Black mély levegőt vesz, majd kifújja. - Tűnj el innen, amíg még szépen mondom!

Már kisebb fajta tömeg gyűlik össze körülöttünk az előcsarnokban, de Blacket úgy tűnik, nem zavarja.

- Este vártalak, te pedig nem jöttél. Ki kell majd engesztelned! - játszadozott tovább a kis szőkeség.

- Befognád már, a rohadt életbe! - üvölt rá Black, amitől mindenkiben megáll a vér. - Nem mentem, de ezt neked is megmondtam, nem egyszer. Nem akarok tőled semmit! Már vagy századszorra mondom. Nem igaz, hogy nem fogod föl! Szőke vagy oké, de ezt még az agyatlanok is megértik!

- De Macikám...

- Nincs semmi féle Macikád! Elegem van belőled!

- A kis csitri miatt dobsz? - háborodik föl Sharpay.

- Nem merd sértegetni, világos? - sziszegi Black a képébe.

- Csak nem szerelmes vagy, Sirius? - kezd el nevetni idegesítően magas hangon.

- Közöd hozzá? Semmi, és amúgy is százszor többet ér ő egyedül, mint az összes többi magad féle együttvéve!

***

- Van egy jó hírem - huppanok le Yasmine mellé a klubhelyiségben.

- Aha - dünnyögi, de ugyanúgy a kandallóban pattogó tűzbe mered.

- Figyelsz te rám egyáltalán? - lököm oldalba.

- Aha.

- Blackről van szó! Hallod?

- Csak nem láttad a kis cicuskájával?

- De, vele láttam - megkeményedik az arca -, épp kitette a kis lotyója szűrét, és idézem, százszor többet ér ő egyedül, mint az összes többi magad féle együttvéve! Engem meggyőzött - kacsintok rá, mire a nyakamba borul.

- Yas, én... - lép be Sirius a portrélyukon.

Először és utoljára, de rámosolyogtam, és feltartottam a hüvelykujjamat. Talán mégis képes a változásra...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.