Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nehéz róla beszélni

2008.05.12
Nehéz róla beszélni

Nehéz róla beszélni

- Elegem van belőle! Érzéketlen tuskó! Hogy lehet ilyen valaki?

- Megérthetnéd őt is. - Ő beszél... Én a helyében befognám a számat, és elhúznék jó messzire. Köztük Ginnyvel minden rendben van.

- Attól még, hogy a barátod, és Ginny bátyja, nem kéne neki mindent elnézni!

- Nem is nézek, de...

Nem vártam meg, hogy mit mond, hanem felpattantam, és kirohantam a klubhelyiségből. Nem kell, hogy megint kioktasson! A parkban a tó mellett álltam meg, és csak néztem a víz mozdulatlan felszínét. Halk hangok ütötték meg a fülemet. Még ez is... Ron ott állt tőlem nem messze, és Lavenderrel beszélgetett, akinek mutatóujja a mellkasán játszott. Végül is minek húzom fel magamat? Legalább nem kell neki előadnom a bajaimat. Felálltam, és csöndesen visszasétáltam az iskolába, bár mintha hallottam volna, ahogy Ron utánam kiált. Felsétáltam a hetedik emeletre, be a Szükség Szobájába, levettem a sok polc egyikéről az épp kezem ügyébe akadó első kötetet, bele süppedtem a kandalló előtt álló puha fotelba, és átléptem a már oly jól ismert álomvilágba.

Másnapra semmi sem maradt a nyugalomból, amit a természet árasztott. Az ég beborult, a szél pedig úgy tépte a Tiltott Rengeteg fáit, mintha mindet ki akarta volna dönteni. Könyvvel az ölemben aludtam el. Reggelizni lecsoszogtam a Nagyterembe, ahol pár korán kelőn kívül senki sem volt. Nem sokáig. Az alsóbb évesek nagyobb csoportja érkezett meg. Többek között a Griffendélből is. Nem messze tőlem leült három lány, és víg pusmogásba kezdtek.

- Lavender állítólag elcsábította a legidősebb Weasley-fiút a Granger-lánytól.

- Jobb is így. Csak elrontotta volna szegény fiút.

- Az ikrek biztos letagadnák, ha lexikonokat kezdene bújni.

Felpattantam, és kirohantam a teremből. Harryék pont ekkor léptek be. Ron is velük volt, oldalán Lavenderrel, aki fölényesen nézett rám.

- Mio, várj! - ordított utánam Ron, de nem lassítottam.

Kint már kisebb fajta égiháború tombolt. Nem érdekelt. Futottam a sárban le a tóhoz. A ruhám pillanatok alatt átázott, és a hajam is csapzottan lógott.

- Állj már meg! - ragadta meg a karomat Ron.

- Minek? - vágom a képébe, de nehezen tudom nyitva tartani a szemem az esőfüggönytől, amit a szél az arcomba ver. - Hogy elmondd, itt hagysz, mert neked mégiscsak Lavender kell?

- Miről beszélsz?

- Mindenki erről suttog! Mellesleg láttalak benneteket tegnap! Nem úgy néztél ki, mint akit zavar a közelsége!

- Nem történt semmi! Lavender kezdte el terjeszteni, és egyszerűen nem képes leszállni rólam. Harry mondta, hogy haragszol rám, és emiatt akartam vele beszélni, mert ő mégiscsak lány. Hiba volt, most már tudom. Ginnyt kellett volna megkérdeznem, de ő teljesen begárgyult Harrytől.

- Örülök neki, hogy a drága barátod nem bírja tartani a száját!

Kirántottam a kezemet az övéből, és újra futásnak eredtem. Láttam, amit láttam, nem vagyok hülye! Nem jött utánam. Ott állt mozdulatlanul az esőben. Az erdő széléről, már csak egy sötétszürke foltnak tűnt. Sejtésem szerint, Harry lépett oda mellé, és vezette vissza a kastélyba. Bevackoltam magam egy nagy fa gyökerei közé, szórtam magamra egy melegítő bűbájt, és szótlanul néztem a semmibe. Csak vacsorára evickéltem vissza. A talárom a derekamig sáros volt, és a cipőm is tocsogott a víztől. Néma csend lett, mikor beléptem. Megkerestem Harryt, és lehuppantam mellé. Már nem haragudtam rá. Nehéz lehet neki, amikor mi Ronnal állandóan összekapunk. Hatalmas robajjal vágódott ki a terem ajtaja, és megjelent szomorúságom forrása.

- Hagyj már békén! - üvöltött Lavenderre, de neki úgy látszik, fel se tűnt.

- Ronci-monci...

- Mit akarsz? Hiába ugrálsz körül, nem fogom ott hagyni Miót, bármit is teszel, maximum az őrületbe kergetsz! Nem kell a szőke egyenes hajad, a flörtölési technikáid, a legújabb parfümöd sem! Nekem az ő borzas fürtjei kellenek, a tanulási mániája, és a szerelme! Világos?

Döbbenten ültem a helyemen, és csak bámultam rá. Ekkor kezdte el keresni minden bizonnyal Harryt a szemével, és mikor meglátta, hogy én is ott vagyok, kicsit bánatosan indult el felénk.

- Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével - suttogta Harry a fülembe, mire halvány, de szívből jövő mosoly költözött az arcomra.

Ron óvatosan telepedett le mellém. Nem nézett rám, hanem csak bámulta az üres tányérját. A lábára csúsztattam a kezem, ahol az övé nyugodott, és gyengéden megszorítottam. Reménykedve pillantott fel rám, és ő is elmosolyodott. Harrynek igaza volt, mint általában. Lehet, hogy nem tudja rendesen kimutatni az érzelmeit, és lehet, hogy csak egy ember vagyok ezen a világon, de neki én jelentem magát a világot.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.