Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Minden rossznak jó a vége

2008.05.12

Minden rossznak jó a vége

 

Minden rossznak jó a vége

A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod, hogy vannak. Na ja. Kivétel, amikor mégsem. Ez olyan igazságtalanság! Harry már megint meglógott. ˝Ginnyvel találkozom, bocs, majd bepótoljuk!˝ Úgy, mint múltkor is, mi? Nem azt mondom, hogy hanyagolja el a húgomat, mert el is törném rögtön a karját, de ha egyszer lebeszéljük, hogy elmegyünk egyet sörözni, akkor ne jöjjön nekem ilyesmivel! Mért nem ér rá holnap? Végül leültem Deannel sakkozni. Ez is több mint a semmi.

- Nézzétek! Itt vannak a fiúk! - lépett be a klubhelyiségbe a hetedéves lányok kicsin gyülekezete. Na már csak ez hiányzott...

- Jöttök játszani? - kacsintott rám Lavender.

- Mit? - kérdezte mindjárt Seamus.

- Robbantós snapszlit. Aki veszít, az vetkőzik.

A szememmel Hermionét kerestem, hogy ő mit szól ehhez az egészhez. Az arcán elég erőltetett mosoly húzódott.

- Ron, gyere te is! Hermione biztos örülne neki! - hívogatott Parvati.

Megnagyobbítottuk az egyik asztalt, és mindenki fogott magának egy fotelt is. Leültünk egymással szembe, egyik oldalra a fiúk, a másikra a lányok. Egyszerre három pár játszott, míg egy pihent. Először Parvati ellen játszottam. Mikor grimaszolva lecsatolta a talárját, egységesen felkiáltott az összes fiú.

- A talár nem ér!

Parvati ijedten nézett Lavenderre, aki könyörtelenül bólintott, mire lehúzta a kötött pulóverjét. Százszor átkozhatta magát, amiért nem húzott alá semmi mást. Seamus rögtön füttyentett egyet, amitől Parvati olyannyira elvörösödött, hogy majdnem az asztal alá süllyedt. Seamus is győzött Lavender felett, aki szintén megszabadult a kardigánjától, ami alatt ő sem viselt semmit, míg Dean kikapott Hermionétól. Mindig mondtam, hogy okos lány. A következő körben a párok kicserélődtek. Én játszottam Lavenderrel - aki mellesleg próbálta elterelni a figyelmemet azzal, ahogy a melleit rakosgatta az asztalra-, Dean ellenfele Parvati lett, míg Seamus Hermione ellen küzdött. Lavender ismét vesztett, és megszabadult a nadrágjától, Seamus alul maradt Hermione ellen, és Parvati is kénytelen volt megszabadulni egy újabb ruhadarabtól. Van egy olyan érzésem, hogy Parvati azért vesztett, mert meglátta Dean izmos mellkasát, bár azért az enyém még mindig izmosabb! Az újabb felállásban Lavender játszott Deannel, Parvati Seamusszal, és én Hermionéval. Persze, én tehetek róla, hogy legyűrt, de nem tudtam odafigyelni a játékra. Úgy tűnik a lányok úgy gondolták, nem akarnak többet mutatni magukból, mert valahogy sikerült mindkettőjüknek győzni, így ebben a körben csak mi vetkőztünk.

- Játsszon Ron és Hermione egy döntőt! - ajánlotta Lavender, akinek csöpögött a nyála utánam.

- Nem! - rémült meg Hermione.

- De! - jelentettem ki, és már el is kezdtem keverni a kártyát.

Az egész meccs alatt, teljesen máshol járt. Egyik orbitális hibát követte el a másik után. Csak nem ekkora hatással voltam rá? Eközben Dean Parvatit ölelgette, és csavarta bele a talárjába, míg Lavender Seamushoz bújt oda.

- Nyertem - közöltem Hermionéval.

Halálos csönd kerekedett a szobában, és mindenki feszülten figyelte, ahogy Hermione lehámozza magáról a pulcsiját. Fekete csipkés melltartó volt rajta, amitől tátva maradt a szám.

- Oltárian nézel ki - mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja meg.

Az arca vörösebb lett, mint nemrég Parvatié, magára kapta a talárját, és kirohant a portrélyukon. Gondolkodás nélkül indultam utána, és még láttam, ahogy a folyosó végén eltűnik. Ilyenkor nincs nálam a Térkép! Rohantam utána ló halálával, és ne foglalkoztam az ájuldozó lányokkal a folyosókon. Nem volt még annyira késő, de reméltem, egy tanárral se találkozok ilyen állapotban. Minimum egy hét büntetőmunkát kapnék, na meg úgy húsz pont levonását. Hermione háromszor elfutott ide-oda az egyik fal előtt, amikor rájöttem, hogy már a hetedik emeleten járunk. Az utolsó pillanatban ugrottam be az épp eltűnni készülő ajtón. Mikor látta, hogy nincs egyedül, szorosabban húzta össze magán a köpenyt.

- Menj innen! - kiabálta, de a hangja elcsuklott, és láttam, ahogy kandalló lágy fényében csillognak az arcán lefolyó könnyek.

- Mi rosszat tettem? - léptem hozzá közelebb, mire ő ugyanennyit hátrált.

- Seggfej vagy! Menjél csak a kis Lavenderedhez!

- Nem akarom zavarni őket Seamusszal, mert szerintem épp a hálónkban enyelegnek.

- Akkor máshoz! Mit érdekel engem, csak tűnj el innen!

- Elmondanád végre, hogy mi bajod van? - kezdtem felhúzni magam.

- Az, hogy majdnem fél pucéran állok itt!

- Úgy értettem, velem.

Szó nélkül elfordult, és a tűzbe kezdett bámulni. Hangtalanul odalopakodtam mögé, és gyorsan átöleltem hátulról, hogy véletlenül se tudjon menekülni.

- Engedj el!

Csapkodta a kezem, próbálta lefeszíteni magáról, de nem sok sikerrel.

- Mit akarsz tőlem? - kérdezte remegő hanggal. Félt tőlem.

Olyan gyorsan engedtem el, ahogy megfogtam. Ennyire nem ismer? Elé léptem, és felemeltem az állát, hogy a szemébe nézhessek.

- Mért félsz?

- Nem félek.

- Dehogy nem! Ennyire nem bízol bennem? Mit gondolsz, mit csinálnék veled?

- Mondjuk, megerőszakolnál. - Váratlanabbul ért, mint egy pofon, és jobban is fájt. Újra felhúztam az állát, és a tekintetében kezdtem keresni az igazságot. Tényleg megfordult a fejében...

- Komolyan azt hiszed, hogy képes lennék téged bántani.

Nem nézett a szemembe. Szerintem kínosabbnak tartotta ezt, minthogy itt áll nadrágban és melltartóban.

- Sajnálom.

- Én is. - Most megkaptad Ron. Nem hogy nem szeret, még csak meg se bízik benned ennyi kaland után sem.

Szótlanul az ajtó felé indultam, mikor éreztem, ahogy megfogja a kezem, de rögtön el is engedi.

- Mit szeretnél? - A hangomban már nem volt semmi düh, vágy vagy kíváncsiság, csak szomorúan veszett bele a szoba csöndjébe.

- Bocsánatot kérni.

- Miért is?

- Amit az előbb mondtam.

- Nekem kéne.

Megfogtam a kilincset, és már majdnem kiléptem, amikor Hermione újra megragadta a kezem, megfordított, és minden előzmény nélkül megcsókolt. Pár másodperc alatt felülkerekedtem a meglepődöttségemen, és visszacsókoltam. Már az elején észrevettem, amikor beléptem a terembe, hogy egy nagy franciaágy helyezkedik el az egyik sarokban. Arra felé vezettem Hermionét, majd mindketten lefeküdtünk egymás mellé. Kibújtattam a talárjából, és szorosan magamhoz húztam. Garantálom, hogy nem fog fázni! Egy érintésem ellen se tiltakozott, én se az övéi ellen.

***

- Bocs haver, hogy nem tudtam maradni, de Ginny, meg minden.

- Semmi vész - nyugtattam le Harryt.

- Huh. Oké. Ha gondolod, most bepótolhatnánk!

- Nem érek rá! Mio vár a parkban. - Úgy nézett rám, mint aki nem hiszi el, amit hall.

- Ron, Hermione már türelmetlen - érkezett meg Ginny az udvarról.

Búcsút intettem mindkettőjüknek, majd lesiettem a kastély mögé, ahova nem szoktak járni a diákok, és egyik ablakból sincs jó rálátás. Mio az alacsony betonfalnak támaszkodott, nekem háttal. Átugrottam az akadályon, ráültem, és szembe pörgettem magammal.

- Késtél - mondta, de a hangjában semmi megrovás nem volt. Inkább az elfojtott nevetés hallatszott ki belőle.

- Kiengesztelhetlek? - mosolyogtam rá, és behúztam a két lábam közé.

- Talán - kacsintott rám.

- Hm - kezdtem csókolgatni a nyakát.

- Olyan borzasztó vagy - kacagott fel, és eltolt magától. - Harry mit szólt?

- Nem tudom. Nem beszéltem vele, de Ginny biztos elecseteli a részleteket, amiket te kikotyogtál neki.

- Csak nem bünti lesz?

- Attól függ, hogy mit hallok majd vissza a lányoktól.

- Semmi rosszat nem mondtam - védekezett.

- Képzelem, csak McGali fülébe ne jusson.

Ravaszul elmosolyodott, és végre hagyta, hogy tisztességesen megcsókoljam.

- Lehet, hogy megbocsátok Harrynek.

- Mért, összevesztél vele?

- Úgy volt, hogy tegnap elmegyünk piáért a konyhára, de lemondta Ginny miatt.

- Sajnálod, hogy változott a program?

- Hát...

- Barom!

- Jé, tudsz káromkodni!

- Sok mindent tudok még, amit te nem is sejtesz. Mellesleg az az igaz barát, aki ha nevetsz nem csak veled nevet, hanem ha sírsz, letörli fájó könnyedet, és szerintem ez igaz Harryre.

- Kitől volt e bölcs idézet?

- Nem tudom.

- Ilyen is van? Ezt fel kell írni valahova! Hermione Granger nem tudott valamit!

- Ne szemétkedj! - nevet rám, mire újra megcsókolom.

A végén még köszönetet is mondok Harrynek, amiért több időt töltött a húgommal, de asszem ezek a görbe esték már nem fognak összejönni. Nem is baj, majd csapok Mióval párat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.