Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet-Boldog három hetet!

2008.05.12
2

2. fejezet: Boldog három hetet!

A vizsgákon mindannyian könnyedén átmentek. Tess és Marco szinte minden percüket együtt töltötték. Az elején még csak pár éjszakát töltött Marco Tess házában, majd egyre többet. A végén fogta a bőröndjeit, és átköltözött a lányhoz Peter nagy bánatára, akinek így új lakótársat kellett keresnie. Egyik nap Tess finom illatokra és halk zenére ért haza. Sammel volt vásárolni aznap.

- Marco! - kiáltotta el magát, mire barátja előbukkant a nappaliból. Fehér ing volt rajta és sötét farmer.

- Szia, kicsim! - mosolygott, odalépett a lányhoz, és szenvedélyesen megcsókolta. Elvette a csomagjait, lerakta őket az előszobában, és bevezette a lányt a nappaliba.

A szobában egy kis asztal állt, megterítve két személyre. Gyertyák egész tömege égett minden felé. A zene a házimozi rendszerből szólt meghitt hangerővel. Marco kihúzta Tessnek a széket, majd leült a lánnyal szemben, és enni kezdetek.

- Főzted vagy rendelted? - kérdezte Tess, mikor Marco kivitte a levesestálat, és behozta a másodikat.

- Főztem.

- Oh, mik ki nem derülnek - mosolygott a lány, és tovább ettek. Érezte, hogy lassan újra telihold lesz, de furcsa mód, ízlett neki a teljesen átsült hús is.

A desszert puding volt, rengeteg tejszínhabbal. Mikor az üres tálak is kikerültek a konyhába, Marco kezét nyújtotta és lassan táncolni kezdetek a kis nappaliban. Szorosan ölelték egymást, míg az akkor toppon lévő ˝Someone´s watching over me˝ halk dallama töltötte be a szobát. A szám végén Marco eltávolodott Tesstől, és fél térdre ereszkedett a döbbent lány előtt. Elővett egy kis dobozt a zsebéből, és felnézett.

- Veled akarom leélni az életemet! Hozzám jössz feleségül?

Tess úgy bámult az előtte térdelő fiúra, hogy az már kezdte nagyon kényelmetlenül érzetni magát.

- Tudom, hogy csak három hete vagyunk együtt, de három éve ismerlek, és...

Marcónak elakadt a szava, mert Tess lassan letérdelt elé, így fejük majdnem egy vonalba került.

- Hozzád megyek - suttogta a lány, és bátorítóan mosolygott az immár vőlegényére.

Marco átölelte a derekát, és olyan közel húzta magához, amennyire csak tudta.

- Nagyon szeretlek! - súgta a lány fülébe, és még erősebben vonta magához.

Tessnek már szinte fájt az ölelés, de még egyszer se érezte magát ekkora biztonságban. Keze Marco nyaka körül pihent, és érezte a fiú leheletét a sajátján, amitől jóleső borzongás futott végig a hátán. Apró csókokat adott az arcára, majd egyre lejjebb, míg el nem érte a vállát. Marco izmos karjainak lazult a szorítása, és tekintete találkozott a fiú barna szemeivel. Érzékien csókolta meg Tesst. Hiába voltak együtt már három hete, és aludtak együtt minden éjjel, semmi bensőséges nem történt köztük néhány csókon és ölelésen kívül. Ez most más volt. Tess keze lassan Marco mellkasára siklott, és elkezdte kigombolni az ingét. A fiú csendben figyelte, ahogy az amúgy is alig begombolt felső teljesen szétnyílt, és Tess bársonyos keze lesimítja a válláról, a felkarjáról, majd az egész kezéről. A lány blúza ugyanígy került le. Marco végigcsókolta Tess mellkasát, vállát, nyakát, lefektette óvatosan a szőnyegre, és a lapos hasfalát is kényeztetni kezdte. Hamar lekerült mindkettőjük nadrágja is, és már majdnem teljesen meztelenül feküdtek egymáson, mikor Marco előhalászott egy apró tasakot. ˝Apám kinyírna mindkettőnket, ha még teherbe is esnék.˝ Marco úgy kezelte, mint egy hercegnőt. Nem mintha sokkal több tapasztalata lett volna, mégis elérte, hogy Tess tíz centivel a föld felett lebegjen egész éjjel. Hajnalban óvatosan felemelte a lányt, és bevitte a szobájába, majd újra mellé feküdt.

Reggel, Tess Marco előző napi ingében ballagott ki a konyhában, hogy megigya a szokásos bájitalt a telihold hatása gyengítésére. Eszébe jutott, hogy barátnője mit sem sejt az előző éjszaka történéseiről, ezért gyorsan írt egy levelet neki, hogy találkozzanak tíz órakor a cukrászdában. Baglya boldogan repült a küldeménnyel, majd visszabújt Marco mellé. Mikor vőlegénye is felébredt, megbeszélték, hogy együtt ebédelnek. A cukrászdában Sam már izgatottan várta barátnőjét két franciakrémessel.

- Na, mesélj! - támadta le, amint leült.

- Nézd! - mosolygott Tess, és felemelte a kezét, amelyiken a nemrég felhúzott aranygyűrű csillogott.

Sam úgy meredt az asztal túloldalán ülő barátnőjére, hogy fel se tűnt neki, tátott szájjal bámulja.

- Azért a szádat csukd be, mert belerepül egy légy - kacagott Tess.

- Lefeküdtetek? - tért magához kicsi a vörös hajú Sam.

- Ühüm!

- Egy koszos kis mugli! - tajtékzott Sam.

- El se hiszem, hogy ezt te mondod - kerekedett el Tess szeme.

- Bocs, de... biztos jó ötlet ez?

- Szeretem, és ő is engem.

- Alig ismeritek egymást - ellenkezett tovább Sam.

- Érzem, hogy jó döntés. Ha meg tévedtem, akkor lesz miért leadnod az ˝én megmondtam˝ szöveget.

- Tudod, hogy úgy szeretlek, mintha a testvérem lennél. Féltelek. Rossz előérzetem van. Nagyon rossz.

- Tudom - mosolygott Tess, és átölelték egymást.

Délben Tess és Marco már egy előkelő étteremben ebédeltek.

- Boldog három hetet! - emlete fel Marco a poharát.

Tess épp koccintotta volna hozzá a sajátját, mikor hatalmas robajjal kivágódott az ajtó, és sí-maszkosok egész csoportja bukkant elő. Marco gondolkodás nélkül az asztal alá rántotta menyasszonyát, és remélték, minden nagyobb baj nélkül elrendeződik a dolog. Hárman pont feléjük tartottak. Tess behunyta a szemét, és magában könyörögni kezdett. Most már neki is nagyon rossz előérzete volt. Tudta, elhoppanálhatna, és akkor talán mindenki megmenekül, de egyszerűen semmi mágiát sem érzett magában. Egy meleg kéz simult az övére. Marco keze. Még ha ki se nyitotta a szemét, akkor is biztos volt benne, hogy az övé. Már kezdett megnyugodni a bátorító érintéstől, amikor egy fém csövet érzett a vállán csúszni. Sejtette, mi fog történni. Érezte, ahogy meghúzzák a ravaszt, és valami meleg érzés áradt szét a kezén. Kinyitotta a szemét, de csak nagy, homályos foltokat látott, majd újra minden a sötétségbe veszett.

Hosszú idő után tért magához. Ugyanott volt, ahol eddig, de most fel-le rohangáló emberek vették körül. Felemelte a kezét, hogy megdörzsölje a sajgó fejét, amikor feltűnt neki a gyűrűje, amit csúf vérfoltok szennyeztek be, és rögtön Marcót kezdte keresni a szemével, de sehol sem találta. Nem törődve a nyilalló kezével, felugrott, és fejét kapkodta, hátha meglátja vőlegényét. Egy idősödő, telt nő közeledett felé, átkarolta a vállát, és kivezette az étteremből. Az utcán rengeteg rendőrautó, mentő és... ˝Az nem lehet.˝ Újra forgatni kezdte a fejét, hogy észrevegye a mosolygó Marcót, és szorosan átölelhesse. Hogy megnyugtassa a fiút, nincs semmi baj. A nő egy mentőautó hátuljához vezette, ahol leültette egy kikészített hordágyra, és kötszereket vett elő. Mikor a nő megfogta a kezét, amelyiken a gyűrű volt, és amelyiket nemrég még Marco simította, vette észre, hogy egy, egy centi átmérőjűnél nagyobb seb van rajta. A nővért elkezdte lefertőtleníteni, majd alaposabban megvizsgálta.

- Még benne van a töltény - csóválta a fejét. - Tudja mozgatni az ujjait?

Tess alig figyelt oda, de behajlította mind az öt ujját. Még mindig Marcót kereste.

- Most bekötözöm, hogy több szennyeződés ne érhesse, de ki kell majd operálni.

Mikor a nővér letette a kezét, leugrott az ágyról, és belevetette magát a tömegbe. Minden embernek megnézte az arcát, de Marco sehol sem volt. Hirtelen egy vörös hajzuhatag borította be a látóterét. Pár pillanat múlva jött csak rá, hogy Sam öleli át a nyakát, és... sír.

- Annyira sajnálom! - zokogta barátnője.

- Mit? - értetlenkedett Tess, és eltolta magától a lányt.

- Te... te még nem...

- Mit nem?

Sam nem válaszolt, csak megfogta barátnője ép kezét, és átvezette a tömegen egy nyugodtabb helyre. Erre is több autó állt, de csak egy ember támaszkodott egy mentőautó hátuljának fekete öltönyben nem messze egy fehér lepedővel letakart hordágytól. A férfi csak bólintott Samnek. Úgy tűnt, mintha már találkoztak volna. A vörös hajú lány odasétált a hordágyhoz, felemelte remegő kezét, és az egyik végén felhajtotta a fehér takarót. Tessnek megbicsaklott a térde, és kis híján el is esett. Egy hamuszürke, nyugodt fiú arcát takarta a lepel. Barna haja kócosan meredezett mindenfelé. Szeme csukva volt. Tess közelebb vonszolta magát Samre támaszkodva, és végig simított bekötözött kezével a rakoncátlan hajtincseken.

- Annyira sajnálom - tette Sam barátnője vállára a kezét.

- Mi történt? - lehelte Tess. Még mindig a sápadt arcot nézte, és próbálta felfogni, amit lát.

- A maffia volt. A szülei még nem értek ide. Majd tőlük lehet esetleg több mindent megtudni.

Tess szótlanul bólintott, és lejjebb hajtotta a lepedőt. Előtűnt a kedvenc inge, aminek a felső két gombja nem volt begombolva, és a szíve tájékán egy hatalmas vörösesbarna folt. Megfogta a fiú jobb karját, majd a kezét, és két tenyere közé zárta. Ugyanolyan seb csúfította el a kézfejét, amilyen Tessét, és a gyűrűjét is hasonló foltok koszolták be. Már kétség sem fért hozzá, hogy ki a fiú. Már nem tudott semmilyen reménybe se kapaszkodni, hogy talán valaki más az.

- Marco - suttogta Tess, és arcán legördült az első könnycsepp.

- Kisfiam! - sikított fel egy nő a háta mögött, de nem érdekelte.

- Hagyja most őket - csillapította Sam a nőt.

- Mit akar a fiamtól? - dördült fel egy mély férfihang is.

- A menyasszonya. Nem gondolja, hogy joga van gyászolni?

- A fiamnak nincs menyasszonya - tiltakozott a nő.

- Már nincs is - sóhajtott Tess, és csókot lehelt Marco átlőtt kezére.

- Tegnap kérte meg a barátnőm kezét - tájékoztatta Sam Marco szüleit, aki már megnyugodott a kezdeti sokk után.

- Elnézést, Mr. Wealthy, lenne pár kérdésünk önhöz és a feleségéhez - ért oda hozzájuk egy rendőr, mire Mr. Wealthy bólintott. - Volt kapcsolata a maffiával?

- Nem - vágta rá túl gyorsan a férfi.

- Nem, mi? - előzte meg a rendőrt Tess gúnyos hangja. - Legalább volna képe bevallani, hogy maga miatt ölték meg a fiát - mondta, miközben visszafektette Marco kezét, és teljesen a szülők felé fordult. - Nem gondolja, hogy ennyivel tartozik az emlékének, a feleségének, és nekem? Undorító alak.

- Maga mondja, hogy undorító vagyok? - tajtékzott Mr. Wealthy, egy nagydarab köpcös ember a legdrágább öltönyben. - Maga kis cafka! Mióta ismerte a fiamat? Három hete? Csak azért kellett volna magának, mert hatalmas öröksége volt, és mert maga...

Azt már senki se tudta meg, minek gondolta Mr. Wealthy Tesst, mert a lány pár lépéssel előtte termett, és az amúgy is sérült jobbjával betörte e férfi orrát, amiből azonnal patakzani kezdett a vér. Érezte, hogy most a még ép csontjai is eltörtek a kezében, de egyáltalán nem foglalkozott vele.

- Tess! - kiáltotta egy férfi és egy nő egyszerre.

Mielőtt a lány újabb tagjait törte volna el Mr. Wealthynek, erős karok tartották vissza. Apja karjai.

- Jobb is, ha lefogja, mer´ még beperelem desti sérdésért, amié´ a dökéletes orromad eldörte - fenyegetőzött Mr. Wealthy öklét Tess felé rázva.

- Ha gondolja, kap még egyet, hátha visszamegy az orra az eredeti helyzetébe, bár nem hinném, hogy megerőltető lenne bemennie egy plasztikai sebészetre! - ordított vissza Tess, még mindig visszatartva.

- Jobb, ha visszafogod magad kis szajha!

A következő pillanatban egy újabb ordítás zengett fel, és Mr. Wealthy a bal szeméhez kapott. A támadó most Tess apja volt.

- Most már elég legyen! - állt közéjük a rendőr.

Tess érezte ahogy valaki átkarolja a vállát, és magához húzza. Ugyanolyan illat áradt belőle, mint Marcóból. Most már elpárolgott a dühe, csak a kétségbeesés és a félelem maradt meg. Urrá lett rajta a keserűség, és néma zokogásba tört ki.

- Méji - döbbent meg Mr. Wealthy. - Nem állhatsz az ő párdján!

- Szégyellem, hogy hozzád mentem - tört ki Tess ölelője -, hogy a nevedet viselem, hogy szültem neked egy gyereket, akitől az egyik legszebb pillanatban vetted el az életet! Gyűlöllek, Jacob Wealthy!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.