Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. fejezet-Felhõs jövõ

2008.05.12
8

8. fejezet: Felhős jövő

Ez hogy lehet itt? Akkor Mama tök fölöslegesen kutatta az őseit? Itt van minden? Krimhilde mért nem szólt? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok százai keringenek a fejemben. Itt tartom a kezemben a múltamat. Rob se sokkal nyugodtabb. Megszorítja a kezem, így kicsit lenyugszom, és felnyitom a könyvet.

Taddeus Griffendél

Agenor és Antonella fia

1050.03.03.

De hisz az elején, még Leicht volt és Ferdinand! Nem értem. Megrázom a fejem, és lapozok egyet. A szöveg elég kusza. Az egyik szó németül van írva, a másik angolul, a harmadik pedig franciául. Többé kevésbé értem a szöveget.

Drága Liliomom!

Remélem, megtalálod ezt a könyvet, és segítségedre lesz a harcban. Annyira sajnálom, hogy ilyen súlyt kell hordanod. A jóslatot megtalálod a Jóslatok Termében, a katedrális emeletén. Nehéz ezer év távlatából írni egy lánynak, aki majd újra békét teremt. Most megváltoztatom a nevemet, és elfeledem a múltamat, hogy te majd megszülethess.

Taddeus Griffendél

1100.10.10.

─ Mi van?

─ Nem tudom. De nem volt valami nagy fogalmazó az ősöd, az biztos. Egyáltalán hogy bírjuk elolvasni? Ezer év alatt rengeteget változik a nyelv, ráadásul ezt a drága hármon írta.

─ Szerintem tett rá valami bűbájt. Amúgy azt se hiszem, hogy ilyen könnyen ki lehetett nyitni a ládát.

─ Az igaz.

─ Meg kell fejteni...

─ Gondolod, hogy rejtvény?

─ Mi más lenne?

─ Nekem nem úgy tűnik. Van egy olyan érzésem, hogy ha elolvassuk az egész könyvet, akkor megértjük.

─ Van benne valami.

─ A Liliomom te vagy.

─ Tessék?

─ Nem azt jelenti a neved, hogy liliom?

─ De, tényleg. Kezdek megrémülni.

─ Mert?

─ Harc, teher, jóslat... Semmi jó nem sülhet ki ebből. - Új lapra fordítok, és elkezdek olvasni.

─ Itt akarod magad átrágni rajta? - hüledezik Rob.

─ Mért? Hol máshol?

─ Mondjuk a szobánkban.

─ Na jó.

Felállunk, és visszasétálunk a szobánkba. Rob velem virraszt. Hajnalra végzünk a könyvvel, de nem sokkal többet tudunk meg, inkább még több kérdés merül fel bennünk. Az utolsói oldalon egy festmény van egy hatalmas szirtről és a rajta magasodó középkori várról. Gyönyörű hely lehet. Csalódottan csukom be a könyvet, és dobnám az asztalra, mikor Rob kikapja a kezemből. Értetlenül nézek rá, de ő csak eszeveszett módon keres benne valamit. Mikor megáll, az arcom elé tartja a megsárgult lapokat.

─ Olvasd el! - parancsolja.

Megdörgölöm a szemem, és végigfutom a szöveget. De figyelmetlen vagyok!

Dédapám, Griffendél Godrik, nemrég elsüllyesztette a katedrálist, hogy nehogy óvatlan kezekbe kerüljön. A vár Franciaország nyugati partvidékén van valahol. A pontos helyét nem ismerem, ahogy az Alapítókon kívül senki se, mivel mindig közvetlen a kapuk elé érkeztünk, de ha a képre koncentrálsz a könyv végén, akkor az útbaigazít. Jó helyre fogsz hoppanálni. Pontos leírást nem tudok adni, neked kell felfedezned a helyet. Minden, amire szükséged van vagy lesz, megtalálod a falak között. Te vagy a vár új királynője, neked engedelmeskedik mindenki.

Azonnal felpattanok, és hátralapozok a könyvbe. Rob az utolsó pillanatban kapja el a karom. Kérdőn és egyben vádlón nézek rá. Ő nem akarja tudni? Mégse érdekli? Csak színlelte, hogy aggódik értem?

─ Az a vár már ott van ezer éve, nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni, de Krimhilde meg fog haragudni, ha nem köszönünk el tőle.

─ Jó, de...

─ Tudom, hogy menni akarsz, hogy minél előbb le akarod tudni ezt az egészet, de ezen a tíz percen nem fog semmi se múlni, és van egy olyan érzésem, hogy még sokáig nem fogod tudni lezárni ezt a témát.

─ Akkor én megyek, elköszönök, te addig pakolj össze! - hadarom, és már rohanok is a nappali felé.

Krimhilde mosolyogva indít minket útra, és gyorsan el is hajtunk arra a helyre, ahol nemrég megérkeztünk. Előveszem a könyvet, felütöm az utolsó oldalon, és erősen a kastélyra gondolok. Valahogy más érzés a hoppanálás most, mint máskor. Inkább olyan, mintha zsupszkulccsal utaznánk. Mikor kinyitom a szemem, egy hatalmas kőfal előtt állok Robbal együtt. Ez neki katedrális? Ez egy egész vár! Kovácsoltvas kapu töri meg a méteres vastagságú védőfalat, ami nyikorogva kitárul előttem. Egy széles híd vezet át a várárok felett, majd a Roxfortéhoz hasonló faajtó nyílik ki előttünk. Tátott szájjal fordulok körbe, és próbálok betelni a látvánnyal. Eddig is imádtam a kastélyokat, de ez minden álmomat felülmúlja. Egy kisebb előcsarnokba érünk, ahonnan három széles folyosó is vezet a kastély különböző pontjaiba. Most merre tovább? Hova menjek? Taddeus azt írta, a harmadik emeleten van a Jóslatok Terme. Meg kell tudnom, mi lesz a jövőm, mivel kell majd szembe néznem! De itt van Rob... Ezt egyedül kell megnéznem. Ebben nem segíthet. Hirtelen pukkanások százai töltik be a teret, és mindenhol házimanók jelennek meg. Térdre dobják magukat, mintha egy isten állna előttük, és várnak.

─ Álljatok fel! - kérem őket zavaromban, mire haptákba vágják magukat.

─ Úrnőnk eljött és itt van Ékesen szóló fia is! - lelkendezik az egyik manó, de annyi szikrázó tekintettel találja magát szembe, hogy elkezdi verni a fejét a durva kőpadlóba.

─ Hagyd abba! - kiáltok rá.

─ Fify buta manó volt, és meg kell bűnhődnie! - néz rám nagy, zöld, teniszlabda méretű szemeivel.

─ Igen, úrnőnk! - bólogatnak a többiek is.

─ De mért? Mi rosszat mondott?

─ Nem szabad beszélnünk a Többekről, míg úrnőnk nem tud róluk, és nem dönti el, hogy cselekszik.

─ Kik azok a Többek?

─ Nem mondhatjuk el, úrnőnk, sajnáljuk!

─ Ha nem mondhattok semmit, akkor mutassátok meg, hogy hol alhatunk majd.

─ Máris! - lép mellém Fify, és utat tör a kis lények tömegében.

─ Mikor parancsolja úrnőm az ebédet?

─ Olyan egy óra körül - felelem, és el is tűnik Fifyn kívül az összes manó.

Rengeteg lépcsőn haladunk keresztül, színes üvegablakok, szobrok és festmények mellett haladunk el, míg az eddig látott legnagyobb tölgyfaajtó előtt megáll, és kitárja. A szoba majdnem akkora, mint a roxforti Nagyterem, és a benne helyet kapott baldachinos ágyon az egész Potter-család kényelmesen elférne egymás mellett. A túlsó falat óriási ablakok bontják meg, amik egy belső udvarra nézhetnek, de én csak a szembe lévő falat látom. Egy tágas kandalló, néhány ránézésről is puha fotel, egy kis asztal, és az ággyal szembeni egész falat beborító könyvespolc is van a szobában.

─ Jöjjön, uram, Fify megmutatja az úr szobáját is - hallom a kis manó sipító hangját.

─ Fify, mi együtt alszunk - tájékoztatom, de ő nemlegesen megrázza a fejét.

─ Fifynek azt mondta Griffendél Godrik urasága, hogy nem engedheti az úrnőnek Fify, hogy az úrral aludjon.

─ Azért beszélni beszélhetek vele? Vagy esetleg tartsak tőle tíz méteres távolságot? - Kicsit felment bennem a pumpa.

Becsapom az ajtót, és a táskámat levágom az ágy mellé, majd fáradtan elnyúlok rajta. Egy párnát a fejem alá gyűrök, és lehunyom a szemem. Pillanatok múlva már alszok is. Kicsit felráz, mikor valaki rám terít egy puha pokrócot. Megfordulok, és résnyire nyitom a szemem. Rob ül az ágy szélén, és mosolyog rám. Hogy járt túl Fify eszén?

─ Ebéd - suttogja, és a vállamra teszi a kezét.

─ Még ajudni akajok - dünnyögöm, és a fejemre húzom a paplant.

─ Jó, akkor szólok a manóknak, hogy majd később megyünk.

─ Nem kell - nyögöm, és felülök, majd felhúzom a térdeimet. - Hol eszünk?

─ A nagyteremben.

─ Odatalálsz?

─ Lehet. Amíg te pihentél, körbenéztem egy kicsit.

─ És mit láttál? - kíváncsiskodok.

─ Sok mindent - ül közelebb hozzám, és a mellkasának támaszkodok. - A kertet, a konyhát, a nagytermet, a könyvtárat, a templomot.

─ Szépek lehettek.

─ Azok is voltak, amúgy gondolkodtam pár dolgon.

─ Min?

─ Például, hogy a manók, hogy hogy még élnek?

─ Szerintem valami altatóbűbájt szórtak rájuk, jobban mondva az egész helyre, hiszen itt több centis porrétegnek kéne lennie.

─ Na meg a kertben se virágozhatnának a növények. A másik, ami zavar, az az, hogy Taddeus azt írta, Godrik elsüllyesztette a várat, akkor, mi most hol vagyunk?

─ Ez jó kérdés. Szerintem valamelyik házimanót kéne megkérdezni. Úgy tűnik elég sok utasítást kaptak ránk nézve.

─ Rendben. Fify úgyis állandóan a sarkamban van, nehogy valami rossz dolgot műveljek az úrnővel.

─ Milyen dolgot? - kacérkodom vele.

─ Például ilyet.

Kicsúszik mögülem, és a bal kezével megtart, majd lassan leereszt a párnákra. Gyengéden megcsókol, míg a másik kezével végigsimít az oldalamon. Átkulcsolom a nyakát, és élvezem a pillanatot.

─ Szentséges Merlin! Az Alapítókra esküszöm! Mi folyik itt? - sipít egy irritálóan magas hang.

─ Ezt úgy hívják, Fify, hogy csókolózás, és nagyon kellemes elfoglaltság, amíg az embert nem zavarják meg.

─ Sajnálom, úrnőm, de...

─ Ha így folytatod, elmegyek, és nem jövök vissza, világos? - kiabálok a manóval. Tudom, szegény nem tehet semmiről, de ez már túlzás.

─ Természetesen, úrnőm, Fify az ajtó előtt vár, hogy lekísérje az úrnőt és az urat az ebédlőbe.

─ Köszönjük.

Fify kikullog az ajtó másik oldalára, és én elterülök az ágyon. Most már nincs kedvem Robbal játszani, sőt, semmihez sincs kedvem. Vagy csak visszamenni Harryékhez. Pár perc múlva felülök, és a tükör elé lépek, ami az ágytól jobbra van nem messze az ajtótól, és megigazítom az összetúrt hajamat. Rob is mellém lép, átöleli a derekam, és kilépünk a folyosóra. Fify szótlanul megy előttünk, ami azért elég kínos. Nyomasztó a csend. Falikárpitok mögött feltűnő titkos átjárók után megérkezünk egy hasonló méretű ajtóhoz, mint az enyém. Fify kitárja, és bent egy kör alakú terem kel életre. Kigyulladnak a gyertyák, evőeszközök és tányérok jelennek meg az asztalon, majd rengeteg étel. A helyiség közepén egy kör alakú asztal van, körbe vagy húsz székkel.

─ Ezt mind nekünk főztétek? - ámulok el. Ennyi kajából jóllakna Harryék egész rokonsága.

─ Talán kevesli az úrnő?

─ Nem, határozottan nem.

─ Fify örül, akkor jó étvágyat! - Hajbókol egyet, és egy pukkanással el is tűnik.

─ Robbal leülünk két egymás melletti székre, és felmérjük a választékot.

Van itt mindeni, öt féle leves, hat féle hús, tíz féle köret, négy fajta savanyúság és millió-egy sütemény. Úgy döntök, mindent megkóstolok. Balról jobbara haladok, így talán hagyok ki semmit. Mikor mindenből ettünk egy kicsit, jóllakottan dőlünk hátra a nagy, támlás székben. Majdnem akkora, mint Roxfortban az igazgató széke.

─ Fify!

─ Parancsol valamit az úrnő?

─ Nem. Köszönjük szépen az ebédet, nagyon finom volt - állok fel az asztaltól. - Most kicsit sétálunk a kastélyban. Ha eltévedtünk, vagy szeretnénk valamit, majd hívlak.

─ Köszönöm, úrnő. A dicséretet pedig átadom a konyhai manóknak.

Az ebédlőből több ajtó is vezet kifelé. Mi arra megyünk vissza, ahonnan jöttünk, majd egyszer felfedezek mindent, de most a nagyobb dolgok érdekelnek. Hamar kijutunk a kertbe, ahol nagy, több száz éves fák állnak az egyik oldalon. Rátalálok egy hintára, aminek a kötelei virágzó indák, és gyorsan beleülök. Szeretek hintázni. Ahogy a szél belekap a hajamba... Na jó, most nem ez a lényeg. Rob nem jött utánam, hanem a kert túlsó végét figyeli. Odaállok mellé, és eltátom a szám. Olyan, mintha két világ egyesülne itt, középen meghúzva a határt. A másik rész uralkodója egy kedves ki filagória fehér rózsákkal befutva. A sarokban, közvetlenül a fal mellett, egy apró kút is van, körülötte rengeteg virággal.

─ Ez meseszép.

─ Az - ért egyet velem Rob. Na nem mintha olyan érzékeny lenne, hogy elolvadna az effajta látványtól, de azért nem is olyan önimádó, hogy csak magát tartja szépnek.

Átmegyünk az egyik boltív alatt, ami végigkíséri a kertet, majd az egyik ajtón be, és fel a lépcsőn. Rob gyorsan megtalálja a könyvtárat, ami össze se mérhető a roxfortival. A mennyezet öt-hat méterre húzódik felettünk, és minden szabad hely ki van használva a rengeteg könyv elraktározására. Hermione itt biztos jól érezné magát. A szobámtól egyenlő távolságra három különleges szobát találtunk. Kettő egy emelettel feljebb, kettő eggyel lejjebb volt. Alattam egy zöld ajtós bájital labor van, és a folyosó másik végében egy kisebb könyvtárhoz hasonló íróasztallal bővített szoba. Felül egy vörös ajtós párbajterem a kék szoba felett, míg egy sárga ajtós növényházhoz hasonló helyiség alatt van a zöld. Nehéz kitalálni, hogy melyik, melyik Alapítóé volt... A vacsora semmivel se kevesebb, mint az ebéd. El fogok hízni, ha ilyen jól tartanak. Robbal elbúcsúzunk egymástól, és mindketten a saját szobánkba megyünk, de én csak forgolódok. Felkelek, és átlopózom Robhoz. Ő már alszik. Épp csöndben kiosonnék, mikor megszólal.

─ Gyere nyugodtan!

─ Nem akartalak felébreszteni.

─ Nincs semmi baj - mondja, és látom a körvonalait, ahogy felemeli a takaróját, hogy feküdjek be mellé. - Na mesélj, mért nem jön a kicsi szemedre álom? - kérdezi, mikor már szorosan magához ölelt.

─ Itt a jóslat valahol. A jövőm, és még nem néztem meg.

─ Menjek veled?

─ Ühüm - dörgölöm a fejemet a mellkasához.

─ Most? - indítványozza.

─ Komolyan eljössz?

─ Persze, menjünk.

Felveszem a köntösömet vele együtt, és átmegyünk a katedrálisba. Csak kívülről néztük meg eddig. Belülről hatalmas gótikus épület. Egy lépcső vezet fel a karzatra, majd tovább az emeletre. Intünk a pálcánkkal, mire sejtelmes fénybe borítják a gyertyák a termet. Mindenfelé polcok, és rajtuk üveggömbök. Harry elmesélte, milyen a Minisztériumban ugyanez a hely, és nem sokban különböznek, pedig ott egy egész varázslótársadalom jövőjét őrzik, itt pedig csak egy családét. A polcok szélén évszámok. Megkeressük az 1990-eset, és benézek a sorba. Egyetlen egy jóslat árválkodik ott. A kezeim jéghidegek lesznek, és elindulok felé. Hozzáérek a golyóhoz, mire az izzani kezd, és egy fátyolos női hang suttogása töri meg a csendet.

Megszületik, kiről lehull az átok. Lelke egy, mégis öten lakják. Benignusz fiának szánják, s ő társa egy életre,...

Földöntúli ének csendül valahol, és egy lángcsóva kíséretében megjelenik Spero is. Egy levelet tart a karmai között, és amint kiveszem, el is tűnik.

Új sötétség emelkedik, és felhők lepik el az eget, de vége csak akkor lesz, ha mindannyian megtalálják a párjukat, mert megszületik az Első, ki újra birtokolja a mindenséget.

A szöveg messziről jut el hozzám. Olyan, mintha egy csukott ajtó mögül hallgatnám. A levél tartalma sokkal nagyobb hatással van rám.

Ginnyt be kellett vinni a kórházba, megindult a szülés, válságos állapotban vannak! Amint tudtok, gyertek haza! Harry

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.