Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. fejezet-Az önfejűségnek ára van

2008.05.12
9

9. fejezet: Az önfejűségnek ára van

Messziről Ron dühös hangját hallotta.

― Ha miattad fog meghalni, én nem tudom mit csinálok veled!

― Ron, fejezd be! Ez nem megoldás! - szólt erélyesen közbe Mr. Weasley, de senki sem foglakozott vele, mert most más ordított vissza.

― Nem kell semmit, mert akkor megkeresek egy csoport halálfalót, és addig ritkítom őket, míg meg nem ölnek! - válaszolt a fenyegetett.

― Ne őket hibáztasd!

― Csak nem védeni akarod Voldemortot?

― Nem, de nem ő tehet róla, hogy EGYESEK nem értik azt, hogy maradj otthon!

― Akkor leugrok az Odú tetejéről! Múltkor amúgy is majdnem sikerült!

― Mikor? - lepődött meg Ron.

― Az esküvőn. Ha Harry nem talál meg, biztos leestem volna. - Most egyikük sem ordított.

― Istenem! - szeppent meg Mrs. Weasley.

― Mert akkor is annyi eszed volt! - kiabált Ron újra a húgával.

― Ha így folytatják, kiküldöm magukat, mert gátolják a beteg gyógyulását! - Ez egy ismeretlen női hang volt.

˝Biztos egy nővér. Akkor a Szent Mungóban vagyok. De jó! Most örülhetnek a levélírók.˝ - gondolta cinikusan Harry.

― Akkor is te tehetsz erről! - vágta Ginny fejéhez Ron már sokkal halkabban.

― Nem, én - nyitotta ki Harry a szemét, és nyöszörögve felkönyökölt. - Be kellett volna zárnom a házba.

― Harry drágám! - kezdett el zokogni Mrs. Weasley.

― A gyógyítók már majdnem lemondtak rólad - mondta komoran Mr. Weasley.

Ginny lehajtott fejjel ült az ágy jobb oldalánál lévő egyik széken.

― Magunkra hagynátok? - fordult a maradék három Weasleyhez, aki bent volt nála. - Szeretnék Ginnyvel négyszemközt beszélni. - A lány segélykérően nézett szüleire, de nem kapott semmit. Mikor mindenki távozott, Harry megfogta a lány egyik kezét, amelyik az ágyon feküdt, és megszorította, amennyire erejéből telt. - Nyugodj meg, nem haragszom rád! Igaz, hogy az életemmel játszottál, de rád nem tudok haragudni.

― Pedig jobb lenne - mondta csöndesen a lány.

― Ülj ide, kérlek! - paskolta meg az ágy szélét a fiú.

Ginny kelletlenül felült, de a fejét nem emelte föl, és Harryre se nézett rá. A fiú felült, elengedte a lány kezét, és szelíden maga felé fordította a fejét. Nekitámasztotta a homlokát lányénak, és makacsul nézte a szemhéjait. Ginny váratlanul felnézett, és szembe találta magát a zöld szempárral, amit már az első találkozásukkor megjegyzett. Ugyanolyan fényesen ragyogott, csak most a mindent elsöprő szerelem is áradt belőlük. Harry megtámasztotta a lány fejét most hátulról, és gyengéd csókot lehelt az ajkaira. Az kellemesen megborzongott, de éreződött benne a taszítás. A fiú egyre tovább csókolta, de csak nyugodtan. Ginny semmi erőszakot nem érzett benne. Még szenvedélyt se, csak a lágy szeretetet. Sejtette, milyen nehéz lehet a fiúnak visszafognia magát, de ez most nem érdekelte. Határozottan tolta el magától Harryt.

― Ezt nem kéne. Majdnem meghaltál az önfejűségem miatt. - hajtott le a fejét a lány.

― De meg is mentettél. - Ginny megütközve nézett a fiúra, aki csak kedvesen mosolygott rá, amivel még jobban fájdította a szívét. - Mikor elájultam a konyhában az első csókunkra emlékeztem a kviddicsmeccs után, aztán meg azt láttam, amikor a karjaimban aludtál, és dúdoltam neked. Megjegyzem, szerintem pocsék hangom van, de ez most mindegy. - Erre egy halvány mosoly futott át a lány arcán, de nem emelte fel a fejét. - Azt mondtam magamnak, nem hagyhatom úgy itt ezt a világot, hogy csak ennyit adtam neked, hogy csak ennyit kaptam tőled, és hogy ilyen kevés időt tölthettem veled. - Ginny fülig vörösödött. - Szeretlek Ginny Weasley, de most még nem lehetünk együtt, de emlékszel? Tettem neked egy ígéretet. Be fogom tartani minden áron, de ne legyen több ilyen húzásod, jó? Ne kívánd, hogy a világ és közted kelljen választanom.

― Jó - suttogta a lány.

― Megígéred?

― Meg - nézett föl Ginny, mire Harry újra megcsókolta, de most nem csak simogatta a lány ajkait.

Lassan húzta magára a lányt, ahogy visszahanyatlott az ágyra, és szorosan ölelte át. Ginny visszacsókolt. Nem tolakodott, és telhetetlen sem volt, csak élvezte a pillanatot. Sokára zökkentek ki ebből az állapotból, de Harry nem engedte el a lányt.

― Mi lesz, ha így meglátnak? - mosolygott először igazán Ginny mióta találkoztak.

― Akkor, kérlek, meglátnak, de ez engem egyáltalán nem érdekel - adott egy puszit Harry a lány arcára. - Te szépen itt maradsz.

Ginny épp belesimult a karjaiba, mikor kicsapódott az ajtó, és Hermione rontott a szobába.

― Ginny, a seprűnek annyi! Érted? Tönkretetted!

― Milyen seprűt? - lepődött meg Harry.

― Te felébredtél? - hökkent meg Hermione.

― Mint látod, de milyen seprűről van szó?

― A te Tűzvillámodról - komorult el újra Ginny.

― Amit harmadikban Siriustól kaptál - pontosított az ágy mellett álló Hermione. - Ginny eltörte.

― Harry, én tényleg nagyon sajnálom. Tudom, mennyit jelentett neked... - A lány nem tudta befejezni, mert a fiú egy puszit adott a szájára, belefojtva evvel a szót.

― Egy seprű volt, semmi több. Majd veszek másikat, ha kell, de ahogy te is mondtad, sokat jelentett nekem, ezért arra kérlek Hermione, intézd el nekem, hogy egészben megkaphassam.

Hermione bólintott, és lobogó hajjal elviharzott.

― Szóval mit műveltél a seprűmmel? - mosolygott Harry a még mindig a karjaiban fekvő Ginnyre.

― Hát Godric´s Hollow-ba mentem. Az én Jolsep-R-emmel soha nem értem volna oda. Amikor pedig a halálfalók megláttak, leszedtek a seprűről, és azt kettétörték.

― Értem, de honnan tudtad, hogy merre kell menni? - kérdezte gyanakodva Harry.

― Fred megbűvölte a seprűt... - húzta össze magát a lány.

― Az a két lágyagyú hagyta, hogy el gyere, és még segítette is? - kelt ki magából a fiú.

― Ne bántsd őket! Megfenyegettem Fredet, hogy kipakolok anyunak, ha nem segít - szégyellte el magát Ginny.

― Na szép, de akkor is, nem igaz, hogy fontosabb neki ez, mint a húga, az öccse, a szülei, és a volt tanárai élete.

Ginny nem mondott semmi, csak szorosabban bújt a fiú mellkasához. Harry lágyan cirógatta a lány karját, amit szabadon hagyott a fehér topja, amit aznap viselt egy sötét farmernadrághoz. Mikor újra Ginnyre nézett, az már halkan szuszogott. Nem sokkal később Ron, Hermione, Fred és George lépett be a szobába. Harry intett nekik, hogy nyugodtan jöjjenek, csak halkan, és a mellette szendergő Ginnyre mutatott. Ron arcán átfutott a düh, mikor meglátta egyetlen húgát a legjobb barátja ágyában, de Hermione gyorsan oldalba vágta, amitől rögtön magához tért.

― A seprűdet holnap elküldik - szólt Hermione az ágyban fekvő fiúhoz.

― Köszönöm - mosolygott a lányra.

― Jobban vagy? - kérdezte aggódva George.

― Igen, de nem nektek köszönhetem.

― Tessék? - lepődött meg az előbb szólt iker, miközben testvére szégyenkezve hajtotta le a fejét.

― Be se avattad? - döbbent meg Harry Fredre nézve. Eddig úgy hitte, az ikrek mindent együtt csinálnak.

― Mibe nem avattál be? - fordult George ikertestvéréhez.

― Én bűvöltem meg Harry seprűjét, hogy Ginny el tudjon menni Godric´s Hollow-ba.

― Mért szerinted GPS-szel jutott oda? - ripakodott rá George-ra Hermione, de mikor Harryn kívül senki se értette, hogy miről beszél, csak legyintett. - Mindegy.

― Azt hittem több eszed van - mondta Harry Frednek.

― Majdnem megölted Harryt! - kiabált rá Ron a bátyára, mire Ginny ijedten riadt föl.

― Hagyd, Ron! - szólt rá barátjára, és határozottan visszafektette maga mellé a vörös lányt. A fejét a mellkasára húzta, és simogatni kezdte a hátát. - Aludj nyugodtan! - súgta Ginnynek, mire az kényelmesen elhelyezkedett, és már aludt is. - Meddig voltam kómában? - fordult ismét barátaihoz.

― Egy napig. Ginny nem aludt semmit azóta - tájékoztatta Hermione, és mosolyogva nézett a barátja mellett fekvő lányra.

Egy nővér lépett be a szobába, és elállt a lélegzete, mikor meglátta az ágyban fekvő Ginnyt.

― Azonnal szálljon ki a beteg ágyából! - kiabált rá a lányra, és akarta kirángatni, mikor az ülő Harry pálcájával találta magát szembe.

― Itt marad! - szólt erélyesen a fiatal nőre.

― De a szabályzat...

― Nem érdekel engem a szabályzata. Majd ha maga is hetedszerre áll a halál küszöbén, akkor önt se fogja. Végezze a dolgát, én meg majd eldöntöm, ki és mikor fekszik az ágyamban.

A nő hápogva elrohant, mire mindenkiből kipukkadt a nevetés, ám nem sokára visszatért egy idősebb férfi mellett.

― Mr. Potter, kérem, fogadjon szót a nővérnek. A hölgy pedig távozzon a beteg ágyából.

― Nem - jelentette ki Harry. - Vagy ha ő megy, akkor én is.

― És ha valami baja lesz a Kiválasztottnak, akkor azt maga fogja megmagyarázni - szólt közbe Ron.

― Nővér, vizsgálja meg Mr. Pottert, lássa el, és elmehet - mondta sápadtan a gyógyító, és kilépett az ajtón.

A nő odament az ágyhoz, megkérte Harryt, hogy vegye le a felsőjét, és elkezdte vizsgálni. Méh Hermione is csillogó szemmel nézte Harry felsőtestét, nem csak Ginny, amire Ron meg is sértődött. A nővér két sebre a mellkasán kent valami masszát, és meghagyta, hogy amíg nem szívódik be, addig ne öltözzön fel, majd az ajtóhoz indult, mikor Harry utána szólt.

― Nyugodjon meg, nem ma óhajtok gondoskodni a varázslófaj fenntartásáról - feküdt vissza a párnára, és adott egy puszit a még mindig álmélkodó Ginny homlokára.

A nő sértődötten rohant ki a szobából.

― Mire nem jó, ha híres az ember - vigyorgott Harry, és mindenki nevetni kezdett.

― Ez gonosz volt tőled - mondta Hermione, de ő sem tudta visszafojtani a feltörő nevetést.

― De mit bámultok ennyire rajtam? - értetlenkedve nézett a két lányra Harry.

― Megmondom én azt neked! - csattant föl Ron. - Úgy nézel ki, mint aki egész nyáron gyúrt, vagy hogy mondják a muglik.

― Amikor Dursleyék felhúztak tény, hogy csináltam pár gyakorlatot, de ennyi.

― Akkor sokszor és nagyon felhúzhattak - kuncogott Ginny.

― Jaj, ne kezdjétek már ti is - kiáltott fel Harry kétségbe esve. A két lány meglepődve nézett rá, és Ginny szemében még a féltékenység is ott csillogott. - Egy hónapja összefutottam egy volt mugli osztálytársammal, és elhívott a másnapi szülinapi bulijára. Mondta, hogy vigyek fürdőnadrágot is, mert van medencéjük. Ott kábé az össze lány így nézett rám, ahogy ti, és tapadt rám, mint a pióca. Elég meglepő, ha úgy emlékszel rájuk, mint akik pokollá tették négy évedet. Aztán fogtam, és kimentettem magam azzal, hogy fontos dolgom van és leléptem.

― Ron, Hermione, Fred, George! Indulunk! - szólt be Mrs. Weasley, és elkerekedett szemmel nézte a lányát, majd nagyot nyelt, és becsukta az ajtót.

― Akkor holnap találkozunk. Elvileg délután hazajöhetsz - mondta Hermione, és kitolta a három fiút, miután elköszöntek.

― Gyere, csibe! - húzta közel magához Harry Ginnyt, és egy intéssel leoltotta a lámpákat.

Minek hívtál te engem? - nevetett a lány. Harry adott egy puszit még a lány homlokára, majd dúdolni kezdett, míg el nem aludtak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.