Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. fejezet-A titokra fény derül

2008.05.12
5

5. fejezet: A titokra fény derül

― Az nem lehet - rázta meg a fejét Harry, de azért fölnézett. Egy hatalmas festmény lógott a fal maradék részén, és rajta ott guggolt a hang gazdája a fiúval szemben. - Sirius? - hökkent meg Harry.

― Mi újság? - mosolygott rá a férfi, de mikor látta, hogy keresztfiában túl nagy a döbbenet, oldalra kiáltott. - Tubicáim, nézzétek mi lett szerelmetek gyümölcse! - vigyorgott a férfi.

Amerre Sirius nézett, egy fekete hajú, szemüveges férfi állt, karjaiban egy alacsonyabb, vörös hajú nő, amint épp szerelmesen csókolóztak. Sirius hangjára kicsit vörösödve rebbentek szét, de amint meglátták Harryt, elszállt minden problémájuk, és boldogan rohantak a fiú felé.

― Drága kisfiam! - rogyott a nő Sirius mellé, és mosolyogva folytak a könnyei.

― Anya? - fordult Harry a nőhöz, aki bólogatott. - Apa? - nézett a nő mögött álló férfira, aki szintén csak bólintott.

Anyja felemelte két kezét, és mintha csak egy üvegfal lenne közöttük, rakta rá a kép belső falára, mire Harry is így tett. Érezte a nő meleg bőrét, és ettől az ő szeme is elhomályosodott.

― Remus! - szakította meg a meghitt pillanatot apja vidám hangja.

― James - mondta Remus sértettséggel a hangjában.

― Ágas már mondta, hogy haragszol.

― Haragszom is - jelentette ki a férfi, majd felállt, és közelebb lépett a képhez. - Megegyeztünk, hogy nem használjuk azt a bűbájt.

― De, ha hallgattunk volna rád, még mindig tanácstalanul kóborolnának az iskolában.

― Igen, de ez is csak Dumbledore segítségével működött. Ha a fiad nem a te régi ágyadban aludna, akkor ugyanott lennénk.

― De abban alszik - mosolygott a férfi tele büszkeséggel, amitől Remus szíve is meglágyult.

Odament Harry mellé, és átkarolta a fiú vállát, mikor meglátta a képen térdelő nőt.

― Lily? - hápogott Remus, és ölő pillantásokkal nézett barátjára. - James!

― Megmagyarázom... - kezdett mentegetőzni Harry apja, amitől ő teljesen meglepődött.

― Nem kell - állította le Remus. - Azt mondd meg inkább, hogy mit csináltatok még a tudtom nélkül.

― Semmit - szólt közbe most Sirius. - De te se vagy mérges rájuk.

― Nem - vallotta be a férfi. - Valóban nem, de csak azért, mert tudom, mennyire szeretik egymást, és mert ismerem a fiukat - szorította meg a fiú vállát.

― Sirius! - rohant most a képhez Ron és Hermione, de amint meglátták Harryt és a vörös hajú nőt, ahogy mindketten a könnyeikkel küszködtek, elhallgattak.

― Ön Harry anyukája? - fordult a nő felé Ron, mire az újra csak bólintott.

― De tegezz nyugodtan.

― Ron, ez hülye kérdés volt - torkolta le Hermione. - Nem látod, hogy ugyanolyan a szemük?

― Okos kis boszorkány vagy te, mindig is mondtam - nevetett Sirius.

― Csak nem az ifjú Ronald Weasley? - mondta a fiúnak James. - Ismertük a szüleidet és a bátyáidat is. Ugye, Lily? - fordult a feleségéhez, aki most először vette le a szemét Harryről, és nézett fel Jamesre, majd Ronra.

― Igen. Fred és George azóta se változott, ahogy Sirius mesélte - mosolygott Lily Ronra.

― Tényleg, Harry, mi még nem számoltunk el - lépett fenyegetően a barátjához.

― Mivel is? - emelte el a kezét a képtől, és barátjához fordult.

― Azzal, ami az ajtónál történt.

― Ron, Ginny 16 éves. Tud magára vigyázni - szólt közbe Hermione.

― A húgomról beszélsz! - kiabált rá Ron Harryre, majd Hermionéhoz fordult.

― Aki hat éve szerelmes a legjobb barátodba! - emelte fel most már Hermione is a hangját.

― Fejezzétek be! - szólt közbe Harry nyugodtan.

― Az életét kockáztatod a hóbortjaid miatt! - vágta oda Ron.

― Szerinted én nem tudom? - kérdezte őszinte nyugalommal Harry. - Szerinted mért szakítottam vele? Mert az elmémet talán el tudom annyira zárni, hogy ne vegyék észre, mit érzek, de ha ott lenne velem, azt nem bírnám ki. Nem tudnám elviselni, ha nem érinthetném meg. Azt pedig bármikor megtudhatja Voldemort. Szerinted benneteket mért kértelek meg, hogy ne gyertek velem? Mert tudom, hogy ugyanakkora veszélyben vagytok, mint ő. Amíg itt van a Roxfortban, nem eshet baja. Hiába nincs már Dumbledore.

― Melletted is biztonságban lenne - ellenkezett Hermione.

― Lehet, de akkor nem tudnék a feladatomra koncentrálni, és ha úgy hozná a sors, meghalnék azért, hogy ő élhessen.

Ron elkerekedett szemekkel nézett fekete hajú barátjára, de a döbbenet gyorsan szégyenné alakult, és makacsul a földet kezdte bámulni.

― Ron - lépett Hermione a fiúhoz, majd kezét a vállára rakta -, Harrynél jobb társat nem kívánhatsz a húgodnak.

Ron csak egyetértően hümmögött, mikor Siriusból és Remusból kitört a nevetés. Mindenki csodálkozva nézett a két férfira.

― Mintha ezt már hallottuk volna. Nem, Sirius? - kérdezte barátjától Remus.

― Tiszta James - nevetett a férfi is. - Úgy tűnik, a Potterek a vörösökre buknak.

Ekkor egy fénysugár ívelt ás a festményen, és eltalálta a röhögő Siriust, aki sóbálvánnyá válva dőlt el. Döbbenten néztek az átok küldőjére.

― De, James! - pattant fel Lily, és oldotta le Siriusról az átkot.- El se kezdjétek! - nézett szigorúan a két egymással szemben álló, pálcát markoló férfira.

― Elég volt az utolsó két roxforti évemben, minden éjjel az ő éjjeli kalandjait hallgatni! - förmedt rá James Siriusra.

― Én nem tehetek arról, hogy te Evans után rohantál, és csak akkor voltál hajlandó csajozni, amikor kikosarazott, és féltékennyé akartad tenni!

― Mégis nekem van boldog életem, és nem neked! Én bírtam megtartani, azt akit szeretek, és nem te!

Siriusnak elkerekedett a szeme, majd lehajtott fejjel kiment a képből.

― Hogy lehetsz ilyen öntelt, nagyképű tuskó, James Potter? - ripakodott rá Lily a férjére. - Menj utána, és kérj tőle bocsánatot! - mutatott arra, ahol Sirius eltűnt. A férfi fülét, farkát behúzva ment barátja után. - Sirius soha nem tapasztalhatta meg milyen az, mikor tudod, szeretnek, te is szereted, és egy életen át együtt lesztek. - mondta a három, a kép előtt álló, értetlen arcot vágó fiatalnak, mikor párja kilépett a képből. - Remus - szólt a nő, most Remushoz -, kérlek...

― Nem, Lily! - rázta meg az határozottan a fejét.

― Akkor csinálom én - vonta meg a vállát Lily, és magára szegezte a pálcáját.

― Jó - törődött bele Remus.

Odament a képhez, és ahol Lily állt rászegezte a pálcáját. - Ki most eddig képben éltél, légy újra ember, legyen új helyed ez a terem! A festmény kerete izzani kezdett, és Lily kényelmesen kimászott, majd szorosan átölelte fiát.

― Lily - szakította meg Remus a meghitt pillanatot pár perc múlva -, ne él bele magad, és te se Harry.

A nő mit sem törődve azzal, hogy a férfi mit mondott, ölelte magához még jobban Harryt, és simogatta kócos haját.

― Remus. Tizenhárom évig éltem úgy, hogy nem tudtam mi van a fiammal. - mondta őszinte szeretettel Lily a férfinak, aki értetlenkedve nézett vissza. - Veled ellentétben, Siriusnak eszébe jutott bejönni ide. Ő a lebukást kockáztatta ezzel, míg te itt tanítottál. - hangjában most enyhe szemrehányás érződött. - Sirius mindent elmondott, amit tudott, de ez ugye igen kevés volt, mivel addigi életét az Azkabanban töltötte. Reméltük Jamesszel, hogy meglátogatsz minket. Sirius megígérte, hogy próbál beszélni veled, de akkor még te is őt okoltad a halálunk miatt, így nem tudott szólni. - Lily lehajtotta a fejét, és adott egy puszit fia fejére, aki szorosan bújt anyja védelmező karjaiba. - Hermione, Ron nagyon hálás vagyok nektek, azért amit Harryért tettetek. Igaz csak annyit tudok, amennyit Sirius elmesélt, és amennyit Ágas, majd később Tapmancs látott. Amíg Sirius nem jött el, egyik állat sem foglalkozott a kinti világgal.

― Harry, nincs sok időnk. Hermione, szedd össze azokat a könyveket és jegyzeteket, amik kellenek, és indulunk - mondta szigorúan Remus.

― De...

― Lily, ő a Kiválasztott, és te tetted azzá Jamesszel. Neki kell legyőznie a Nagyurat. - A nő ijedten tolta el kicsit magától a fiát, és nézett végig rajta. - De nektek köszönheti az életét is. Elsőben a Bölcsek Kövét mentette meg Tőle, és a ti szeretetetek segített legyőzni Mógust, akiben akkor élt. Másodikban Tom Denemmel harcolt és egy baziliszkusszal a Titkok Kamrájában. Harmadikban Siriust mentette meg. Negyedikben végignézte a feltámadását, egy társa halálát, és megnyerte a Trimágus Tusát, de túlélte a Sötét Nagyúr tervét. Ötödikben a Minisztériumban harcolt Ellene és a halálfalók ellen, a barátaival. Látta Sirius halálát. Tavaly Dumbledore-ral kereste meg az egyik horcruxnak vélt tárgyat, és tehetetlenül állt, amikor Piton megölte. - Lily falfehérre vált arccal nézte barátját. - Ők ketten mindig vele voltak. A Minisztériumba Luna Lovegood, Ginny Weasley és Neville Longbottom is vele volt. - Lily szomorúan bólogatott. Tudta, mi történt Neville szüleivel. - Te nem ismered a jóslatot.

Erre mindenki megdermedt. Harry kibontakozott anyja öleléséből, és az egyik vitrin felé fordult. Látta a tükörképét és a mögötte állókét. Anyja falfehér arcát, Remus szomorúan lehajtott fejét, Hermione és Ron aggódó pillantását.

― Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt... A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik.

― Nem élhet az egyik, míg él a másik - suttogta Lily, és esett össze a teremben. Az utolsó pillanatban fogta meg a festményből előugró James.

― Mi történt? - fordult Remushoz.

― Megtudta a fia sorsát. Rajta áll, vagy bukik a varázsvilág sorsa. - James nem sokkal reagált jobban, mint felesége. Ő nem ájult el, de az arca fehérebbé vált Lilyénél.

― A leírás első fele Neville-re is ráillik - tért magához Lily. - Mért Harryt választotta?

― Nem tudom. Amikor megtudta, hogy két gyerek is van, Harryben érezte a nagyobb fenyegetést, de csak ő tudja, hogy miért. Ne feledd, Lily, csak az első felét ismerte a jóslatnak. Azt tudta, hogy lesz valaki, aki veszélyt jelent rá. Nem számított rá, hogy megjelöli avval a támadással beteljesítve a jóslatot, és hogy olyan ereje lesz, amit ő nem ismer. Ti adtátok neki azt a fölényt, amibe vetheti a hitet, amitől erősebb, mint a Nagyúr, amivel megmenthet minket.

― Remus, te ezt honnan tudod? - kérdezte Hermione a férfit.

― Mint egy kirakóst raktam össze, de összeállt. Ha segítség kell a horcruxok keresésében, nyugodtan szóljatok. Harry, jól vagy? - fordult aggódva a fiúhoz, aki lehajtott fejjel még mindig az üveges szekrény előtt állt.

― Örül - mondta halkan. - Lesz egy embere a Roxfortban.

― Tessék? - kiáltott fel Ron és Hermione.

― Szólnunk kell McGalagonynak, és elhalasztani az indulást - jelentette ki Harry.

― De...

― Nincs de, Hermione - fordult szembe a lánnyal elszántságtól szikrázó szemmel. - Tudom milyen fontos az, amit csinálunk, de ha a Roxfort elesik, nincs már semmilyen menedék. Meg kell védenünk a diákokat.

― Nem inkább csak egy diákot akarsz megvédeni? - mosolygott Ron.

― Most nem kivételezhetek. Neville-nek, Lunának és Ginnynek megmutatom a Termet, és rakunk rá olyan varázslatot, ami segítségével bejöhetnek.

― Kik? - háborodott föl James.

― Ők hárman mindenképp.

― Felejtsd el! Nem azért védtük ennyi éven át, hogy most bárki bejöhessen.

― Ha így gondolod, akkor az én apám meghalt, és soha nem jön vissza - fúrta Harry szemét a férfiéba.

― Igazi Potter - mosolygott James.

― Ne őt vizsgáztasd! - nézett rá mérgesen Lily. - Segítünk, amiben tudunk. Van a Teremnek egy kijárata a Rengeteg másik oldalán. Arra lehet menekülni, ha elesett az iskola. Hermione - ment a lányhoz Lily -, segítek a varázslatban.

A két nő elindult az ajtók felé, hogy pár varázslatot átalakítsanak. Eközben Ron elment a manókhoz a konyhára, és nem sokkal később egy ládányi ételt hozott, némi vajsörrel együtt. Romlásgátló bűbájjal kezelték, majd bepakolták az egyik szekrénybe. Jamesben csak ekkor tudatosult, miről beszélt barátja.

― Te horcruxokat említettél? - fordult Remushoz.

― Igen. Méghozzá...

― Voldemortét - fejezte be Harry. - Míg egy is létezik, nem lehet legyőzni. Dumbledore egyet már megsemmisített. A maradék négyet nekünk kell megtalálnunk. Egy medált, amit valami R.A.B. vitt el. Lehet, hogy elpusztította, de nem lehet tudni. Griffendéltől, vagy Hollóhátitól valami, Hugrabug serlegét és Naginit, Voldemort kígyóját. Reméljük a hetediket tényleg nem sikerült megcsinálnia, amit az én megölésemmel akart elkészíteni.

James megrendülten nézett a fiúra.

― Mert nem élhet az egyik, míg él a másik.

― Te ezt ismered? - lepődött meg Remus.

― Dumbledore elmondta nekem és Franknek is, Neville apjának. Reméltem téved, és nem is foglalkoztam vele, míg meg nem születtél Neville-el együtt. Nem mondtam el Lilynek, mert féltem attól, ami utána történni fog. Tudtam, ha ez a végzetünk, akkor elbújhatunk, de úgyis megtalál. Amikor Dumbledore eljött, és azt mondta Ő keres minket, Lily is arra jutott, amire én. Halálfalók nem leszünk, bármi is történik, és a barátainkat sem adjuk fel. Abban az időben már fura volt Peter, de nem tudtunk mit tenni. Dumbledore azt mondta, nem várhatunk a bűbájjal. Elhitettük mindenkivel, hogy Sirius a titokgazda. Albus nem vállalta, így nem volt más választásunk. Tapmancs azóta nem tud megbékélni a gondolattal, hogy ha mégis ő lett volna, akkor lehet, hogy még mindig élnénk, és te nem árván nőttél volna fel. - Utolsó szavait már fiának intézte.

― Kész vagyunk! - jött vissza Lily és Hermione.

― Akkor menjetek - indította útjára a kis csapatot James. Mindenki felvett egy könyvkupacot, abból, amit Hermione összeválogatott, majd az ajtó felé vették az irányt.

― Várj! - kiáltott még utánuk Lily. - A Godric´s Hollow-i ház a tiéd, jobban mondva az, ami maradt belőle, de vigyázz. Biztosra veszem, hogy van egy állandó figyelője ott Tudodkinek. Ha teheted, messziről kerüld el azt a helyet.

Harry még visszafutott, és szorosan magához ölelte anyját, őket pedig James karolta át. Hermione, Ron, Remus és a most visszatért Sirius, meghatottan nézte a családi jelenetet.

― Indulnunk kell - suttogta Harry. Anyja adott egy puszit a homlokára, majd elengedte a fiát. - Ígérem, hogy rendbe hozom a sírotokat. Nyugi, vigyázok magamra - tette hozzá gyorsan, mikor meglátta szülei rémült arcát. - Nem leszek egyedül - fordult vissza barátaihoz.

― Remus, aztán vigyázz a fiamra! - kacsintott James barátjára, és megveregették egymás hátát.

Még egyszer visszanéztek a kőajtó előtt, ahogy James besegítette a képbe Lilyt, megszűnt a keret vibrálása, és a vörös hajú nő zokogva borult férje nyakába.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.