Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


35. fejezet-Rita Vitrol végsõ veresége

2008.05.12
35

35. fejezet: Rita Vitrol végső veresége

― Na ne! - kiáltott fel Harry és Ginny egyszerre, majd mindketten elnevették magukat. Nemrég fejezték be az előző nap fejleményeinek megbeszélését, majd Remus beavatta őket kisfia születésének történetébe.

― Nem hiszem el, hogy pont ilyenkor vagyunk kómában - kesergett Ginny.

― Nem volt semmi különös - mosolygott Remus látva a két fiatal elkámpicsorodott képét.

― De a keresztfiúnk! - ellenkezett Harry.

― Dora vár benneteket. Menjetek, és biztos elmesél mindent, amit tudni akartok - dörzsölte meg Remus a fején lévő púpot.

Mikor Harry és Ginny beléptek abba a szobába, ahol Tonks és a kis Christopher volt, egyből szemet szúrt nekik a baba haja. Az most ugyanolyan rágógumirózsaszín volt, mint az anyjáé. Tonks épp megváltoztatta sötétlilára, mire a fia is utánozta. Harryék halkan kuncogtak. Tonksnál nem volt fura az ilyesfajta színű haj, de egy kisfiúnál igen érdekes látványt mutatott. Nem mintha annyira látszott volna, hogy fiú.

― Sziasztok! - mosolygott rájuk Tonks, mikor észrevette őket az ajtóban. - Gyertek beljebb! - mutatott két székre az ágy mellett.

Harry és Ginny helyet foglaltak egymás mellett, majd újra a kisbabára pillantottak, akinek most narancssárga színű volt a haja, amit Tonks utánzott le.

― Olyan édes - hatódott meg Ginny, mire Harry átkarolta a derekát.

― Az - mosolygott még mindig Tonks.

Harry nem túlzottan értette, mi ez a nagy érzelemkitörés. Persze, ő is aranyosnak találta a kicsit, de azért nem kezd el mindjárt könnyezni.

― Fogd meg! - nyújtotta Tonks Ginny felé a bebugyolált kisbabát.

Ginny óvatosan átvette, és mint aki egész életében ezt csinálta volna, kezdte el ringatni fél kézzel, míg a másik keze ujját a kicsi felé nyújtotta, aki rögtön erősen megszorította. Ezzel egy pillanatban a narancssárga fürtök ugyanolyan vörösre váltak, mint Ginnyé, amin ő még jobban meghatódott. Harry épp azon álmodozott, hogy milyen lesz, amikor majd az ő fiúkat fogja Ginny így ringatni, amikor felé nyújtották a kis Christophert.

― Biztos jó ötlet? - nyúlt bizonytalanul a kicsi felé, miközben Tonks és Ginny között kapkodta a szemét.

― Persze! - erősködött mindkettő.

Harry átvette a kisfiút, és olyan magasra emelte, hogy a fejük egy szintben legyen. Chris nevetve kapálózott, majd megfogta Harry egyik, az arcába lógó hajtincsét, és jó alaposan megrántotta.

― Au! - nyögött föl Harry, és az ölébe fektette a kicsit. - Elhiszem, hogy tetszik, de inkább csinálj magadnak sajátot - mondta, mire Chris rögtön ugyanolyan kócos üstökkel rendelkezett, mint Harry.

Ginnyből és Tonksból egyszerre tört ki a nevetés. Harry végül visszaadta a kisbabát az anyjának, és távoztak Ginnyvel. Mikor a gyógyító kijelentette, hogy minden rendben velük, visszaindultak a Roxfortba. A napok gyorsan teltek, és mindegyik egy új képet is jelentett a kis Lupinról.

― Úgy tűnik mély benyomást tettél rá - kuncogott Ginny, mikor egy újabb levélből előhúzta az aznapi képet, amin Christopher ugyanolyan fekete hajjal tündökölt, mint amikor Harryék otthagyták a Mungóban. - Tonks azt írja, nem hajlandó más színű hajat varázsolni magának azóta, hogy a kórházban feketére színezte. Már sebhelye is van. Te, ez a gyerek már most istenít téged... Mi lesz a mi fiúnkkal? - nevetett Ginny.

― Ezt úgy mondod, mintha tehetnék róla, hogy ilyen ellenállhatatlan és kedves vagyok - mosolygott menyasszonyára Harry.

― Az egoistát kihagytad - öltötte ki Ginny vőlegényére a nyelvét.

― Nem is vagyok az - játszotta a sértődöttet Harry.

― Igazán?

― Aha - mondta Harry, és adott egy csókot a karjaiban lévő Ginnynek.

― Na jó, most már menj, mert elkésel az órádról - tolta el magától Ginny, és az ajtó felé lökdöste.

Harry lerobogott a Nagyterembe, fölkapott némi kaját, kifizette a Reggeli Prófétáját hozó baglyot, és már rohant is a terem felé, ahol már várta az első csoportja.

***

Ginny rontott be az SVK terembe, mint egy forgószél, hogy az ajtó majd´ kitört a helyéről.

― Mi ez? - kiabált Harryre mit sem törődve a hetedévesek meglepett tekintetével, miközben a Reggeli Próféta aznapi számát lobogtatta.

― Mi... - akarta kérdezni Harry, mikor Ginny az orra alá dugta a címlapot, amit gyorsan átfutott, majd zavartan nézett menyasszonyára.

― Ezt mégis hogy gondoltad? - tajtékzott Ginny. - A véleményeddel egyet értek, de tudod nagyon jól, hogy ezzel csak egy újabb lehetőséget adtál annak a kígyónak, hogy rajtunk lovagoljon!

― Nyugodj le, és menj fel a toronyba. Majd szólok Hermionénak, hogy jöjjön át.

― Nem megyek sehova, mert nem vagyok hajlandó még húsz levélre válaszolni! - ellenkezett Ginny, és mint egy megerősítésként, bagoly kopogott az ablakon. Harry odalépett, ráfirkantott valamit a papírra, majd útjára küldte a madarat.

― Mit írtál rá?

― Semmit.

― Mit írtál rá?

― Semmit.

― Harry James Potter! Elegem van a magánakcióidból! MIT ÍRTÁL RÁ?

― Ginny...

― El se kezd! - emelte fel Ginny a kezét. - Este ne keress! Visszamegyek az Odúba - jelentette ki, és amilyen hévvel jött, el is ment.

― Ezt akartad elmondani igaz? - fordult letörten Harry Greghez.

― Igen, professzor.

― Figyeljetek! Majd valamikor bepótoljuk ezt az órát, de utána kell mennem. Remélem, megértitek.

― Menjen csak professzor! - mosolygott rá mindenki.

― Kösz! - kiáltotta még vissza futtában Harry, és már a torony felé rohant, ahol Ginnyt sejtette.

Menyasszonya az ágy szélén ült előtte egy félig telehajigált bőrönddel, és sírt. Harry odasétált hozzá, leült mellé, és nyugtatóan a hátára tette a kezét. Nem merte átölelni, mert félt, hogy Ginny tegyük föl, beveri az orrát. De nem ez történt. Menyasszonya egy hirtelen mozdulattal átölelte, és a vállán folytatta a sírást.

― Ígérem, nem lesz több ilyen - mondta Harry neki bűnbánóan.

― Te nem tehetsz semmiről - szipogta Ginny. - Bocs, hogy ennyire kiakadtam, de olyan nehéz.

― Tudom, és sajnálom, de nem tudok ellene semmit se tenni. Látod, ha nem csinálunk semmit, akkor is kitalál valamit. Megpróbálok kitalálni valamit, jó?

Ginny csak aprót bólintott, és még szorosabban ölelte át vőlegényét. Harry ugyanígy tett, és lassan ringatni kezdte szerelmét. Tudta, hogy mennyire kiakasztja őt is az ilyesmi, de semmi épkézláb ötlet nem jutott eddig eszébe. Ginny szipogását kis idő múlva halk szuszogás váltotta fel. Harry óvatosan lefektette, felrakta a lábát az ágyra, és keresett egy Prófétát, hogy tüzetesebben is átolvashassa a cikket, amit csak futtában nézett át.

Harry Potter mégsem nősül meg?

A Kis Túlélő talán mégsem talált rá a boldogságra? Meglehet, kedves Olvasók. Mint tudjuk, Mr. Potter még tavaly augusztusban eljegyezte, az akkor pont a 20. születésnapját ünneplő, Ginevra Weasleyt, legjobb barátjának húgát, de az esküvő azóta váratott magára. Talán mégsem felhőtlen a kapcsolatuk? Nemrég kiderült, hogy Weasley kisasszony gyereket vár, de az apa kilétéről nem szereztünk tudomást. Lehet, hogy a gyermek apja nem is a híres Harry Potter, és ezért nem álltak még oltár elé? Melyik nő lenne képes megcsalni egy ilyen férfit? Úgy tűnik Miss Weasleynek nem nyerte el a tetszését, vagy egészen másról van szó? Belső információ szerint Mr. Potter, már előbb megkérte a hölgy kezét, mikor hazaengedték a végső csata utáni rehabilitációról a Szent Mungóból, de akkor kosarat kapott. Vajon mi áll a mögött, hogy rá öt hónapra viszont igent mondott neki a már másodszorra megkért Ginevra Weasley? Imperius? Zsarolás? Valóban ilyen mélyre süllyedt az, aki megmentette a varázsvilágot? Mikor megkerestük levélben, mert más módon nem sikerült a közelébe jutnunk, így válaszolt: ˝Maga lesz az utolsó Vitrol, a Prófétával együtt, akit beavatok a magánéletembe!˝ Döntsenek önök, kedves Olvasók! Ez egy kétségbeesett, megcsalt utolsó próbálkozása, vagy mégsem az Harry Potter, akinek hittük.

Rita Vitrol

˝Túl elnéző voltam vele.˝ - vélekedett Harry magában, miután végzett a cikk olvasásával, majd a kandallóban ropogó tűzbe hajította az újságot. Lement a nappaliba, elővett egy pergament és egy pennát, majd írni kezdett a Prófétának, melyben lemondja a megrendelésüket. Hedvig örömmel indult útjára, mikor a lábára kötötték a rövid levelet. Ekkor villant fel Harry fejében az isteni szikra, és újabb levél írásába fogott. Nem várta meg, míg Hedvig visszatér hosszú útjáról, hanem felsietett a bagolyházba, és egy másik madárra küldte el. Amikor visszatért a toronyba, Ginny még aludt. Ő is bebújt az ágyba, átölelte szerelmét, és gyorsan elnyomta az álom. Estefelé hangos kopácsolásra ébredt. A második levelének válaszát hozta ugyanaz a bagoly, amelyikkel pár órával előbb elküldte.

― Mi történt? - nyöszörögte Ginny, és az ablakban álló Harry felé fordult.

― Írtam Lunának egy levelet, hogy nyilatkozunk a Hírverőnek.

― Végre egy okos ötlet - fordult vissza eredeti helyzetébe Ginny, és már újból aludt.

Harry boldogan elmosolyodott, majd visszafordult a levél olvasásához.

Kedves Harry!

Szíves-örömest elkészítem veletek az interjút, mert engem is eléggé zavar az a sok süket duma, amit a Próféta összehord. Ha az jó neked, holnap elmegyek a Roxfortba, és megejthetjük a dolgot ott helyben, hogy Ginnynek se legyen annyira megerőltető. A részleteket majd személyesen.

Jó barátod: Luna

Másnap, mivel szombat volt, nem kellett Harrynek órára mennie. Luna délután három körül érkezett, mert Ginnynél lassan kihagyhatatlanok lettek a délutáni szunyókálások, amikhez Harry is csatlakozott. Kezdte úgy érezni magát, mintha legalább olyan idős lenne, mint a nagybátyja, aki minden nap aludt ebéd után, már ha otthon volt, és jaj annak, aki felébresztette. Luna már nem volt az az álmodozó szőke lány, aki ötödikben. A haja ugyanolyan maradt, de sokkal komolyabb lett.

― Annyira örülök nektek! - ölelte át két barátját, mikor előtűnt a kandallóból.

― Mi is neked! - mosolygott Harry. - Remélem most is sikerül enyhítenie a Hírverőnek a helyzetemen, akarom mondani, helyzetünkön - karolta át Ginny derekát.

― Minden bizonnyal. Álljunk is neki, nem akarlak benneteket sokáig feltartani, és úgy tervezem, a holnapi számba ki is jöhet. Címlapon persze.

― Rendben - bólintott Harry, és az egyik fotelra mutatott, ami szemben állt egy kanapéval. Ginny szorosan mellé ült, fejét a vállára hajtva, míg Luna közvetlenül előttük foglalt helyet, egy lebegő jegyzettömb és egy penna társaságában. - Gondolom, nem kell cenzúrázni - vigyorgott barátaira.

― Ha nem félsz Rita haragjától...

― Ugyan már Harry! Ezek után örül, ha egyáltalán mágusszámba veszik. - Luna rákoppintott a pálcájával az előtte lebegő tollra, majd elkezdte faggatni Harryt és Ginnyt. - Kezdjük az elején. Úgy tudom Rita Vitrol írásának van némi valóság alapja is, nem? Ami amúgy elég meglepő - tette hozzá ironikusan.

Harry és Ginny boldogan válaszolgatott a feltett kérdésekre, majd este, egy közös fotó után, elbúcsúztak régi barátjuktól, és aludni tértek. A másnapi Hírverő tömegszámban érkezett a Roxfortba, de természetesen Harryék kapták az első példányt országszerte.

Beszélgetés két régi baráttal, avagy Rita Vitrol hazugságai

A minap meglátogattam két kedves barátomat a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában. A sok rosszmájú pletykát és támadást leszámítva nem is lehetnének boldogabbak. Gondolom, már mindenki kitalálta, hogy Harry Potter és Ginny Weasleyről vagy szó. Úgy döntöttek, csak a Hírverőnek adnak interjút, tudva, nem kerülnek olyan helyzetbe, mint a Reggeli Prófétával kapcsolatban.

Luna Lovegood: Úgy tudom Rita Vitrol írásának van némi valóság alapja is, nem? Ami amúgy elég meglepő...

Harry Potter: Van. Végül is a cikk fontosabb hírei tényleg megtörténtek, csak épp a körítés nem az igazi. Való igaz, hogy megkértem Ginny kezét áprilisban, de örülök, hogy akkor nemet mondott. Az volt a fő tervem, hogy teljesen elvonulok a nyilvánosságtól, és együtt élünk majd valahol nyugodtan. Az nem én voltam. Rengetegszer mentette meg az életemet. Ez is az egyik volt a sok közül. Amint hátat fordított nekem, tudtam, mit kell tennem. Ha akkor nem ránt ki az önsajnálatból és a depresszióból, most nem beszélgethetnénk. Mondjuk nem is lenne ennyi problémám... Az átkozódásról és zsarolásról csak annyit, hogy a mardekárosokon és halálfalókon kívül még senkit se átkoztam meg, és nem is szándékozok ezen változtatni. A lényeg az, hogy a születésnapján igent mondott. - Puszit ad menyasszonya fejére. - Elég érdekes teória, hogy mástól lenne a kicsi. Mindig bíztam Ginnyben, és bízok is. Az életemet adnám érte, gondolkodás nélkül.

LL: Tudtommal, ezért voltak is gondok a végső harc előtt.

HP: Hát persze. Ha ott lett volna, előbb leterítenek, mint hogy azt mondom, Voldemort. Boldogabb vagyok, mint eddig bármikor. Mindig is egy szerető családra vágytam, olyanra, ami nekem nem adatott meg. Hogy lehessenek gyermekeim, akiknek mindazt megadhatom, amit én nem kaptam meg. A Weasley-család mindig is azok között volt, akik mindenben támogattak, és segítettek. Az esküvő pedig meg lesz tartva nemsokára, de részleteket nem szeretnénk elmondani.

Ginny Weasley: Hát nem örülnék neki, ha vakuk villanásától lenne fényes a dolog.

LL: Elhiszem, de mi is van pontosan a kisbabával?

GW: Nagyon örülünk neki. Az eljegyzés óta szeretnénk gyereket, de akkor a dolgok nem úgy alakultak. Érdekes lesz majd az esküvő egy hat hónapos terhes kismamával - nevet.

HP: Úgy is gyönyörű leszel. - Gyengéden simogatja menyasszonya hátát.

LL: Végül is miért húzódik ennyire a dolog? Nem lett volna egyszerűbb még akkor lerendezni, amikor Ginnynek még nincs ekkora hasa?

HP: Már hogy ne lett volna, de én nem akartam. Még karácsonykor megígértem Ginnynek, hogy mikor veszem el. A dátum marad. Részben azért is, mert itt az iskola, és nem akarom bármelyiket is elhanyagolni, főleg, hogy nekem is RAVASZ vizsgákat kell tennem a további maradás érdekében.

LL: Elég gyerekes, nem?

HP: Tudok más tenni? Szeretem, amit csinálok, és ezt az életet is. Fárasztó, de nem bánom. Sosem szerettem a könnyű dolgokat.

LL: Arról lenne mit mesélni...

GW: Hát igen. Nekem meg az idegeimen táncol olyankor, de amikor a kicsi megszületik, felhagy majd az ilyen sűrű órabeosztással.

HP: Ezt honnan veszed?

GW: Onnan, Harry James Potter, hogy nem vagyok hajlandó egyedül felnevelni a gyerekünket, úgy hogy téged csak hétvégén meg este lát!

LL: Mintha Hermionét és Ront látnám.

HP: Le se tagadhatná, hogy Ron a bátyja. Ugyanolyan makacs.

GW: Te beszélsz?

LL: Ha nem ismernélek benneteket, mint a saját tenyerem, még azt hinném igaza lesz annak a nőszemélynek, és elmarad az esküvő.

HP: Ugyan dehogy. Vitrolról meg van a saját véleményem, amit inkább nem mondok el, mert nem fogja tűri a nyomdafesték. Pont elég bajt okozott nekem az életben. Épp eleget, ahhoz, hogy őt gyűlöljem a világon a legjobban.

GW: Ezek nálunk mindennapiak, főleg most, hogy megkavar egy kicsit ez a terhesség. Enélkül unalmas lenne az életünk.

HP: Egy kis csipkelődés mindig beletartozott egy jó napba.

LL: Példa, amikor két makacs ember nem bírja sokáig egymás mellett.

HP és GW: Mi az, hogy makacs?

LL: Azért a fejemet ne szedjétek le!

HP: Úgy ismersz?

LL: Igen, pontosan úgy.

GW: Igaz, hogy mind a ketten olyan makacsok vagyunk, mint egy öszvér, de nem szoktunk veszekedni. Tényleg. Az ilyen kis csipkelődésen meg csak jót nevetünk.

LL: Míg el nem felejtem. Lehet valamit tudni a kisbabáról?

HP: Fiú lesz. - Büszkén kihúzza magát.

LL: Gratulálok. Asszem, nem is tartalak fel tovább benneteket. Akik ismernek, tudják, hogy minden rendben van köztetek, és sok boldogságot kívánnak.

GW: Köszönjük.

HP: Igen, és várunk az esküvőre, mint barát és újságíró.

GW: Mint az egyetlen újságíró.

LL: Megtiszteltetés.

HP: Nekünk az.

Az oldal alján pedig az a kép díszelgett, amit az interjú után készítettek. Luna leült Harry mellé, és boldogan mosolyogtak mindhárman.

― Nem is rossz - mosolyogott elismerően Ginny, mikor a cikk végére ért.

― Egyet értek.

― Megyünk aludni?

― Most keltünk fel.

― Nem is. Már rég.

― Fél órája.

― Az sok idő. - Ginny ellenállhatatlan, kérlelő pillantásokat vetett Harryre.

― Menjünk - adta be a derekát Harry, de egyáltalán nem bánta, imádott lustálkodni és aludni. ˝Csak Ginny rá ne jöjjön!˝

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Elragadó írás

(Purlicerpenna, 2008.07.26 19:27)

Helló! Fantasztikus volt ez a novella. Engem magával ragadott. Persze minden jól sikerült Harry Potteres Fanfiction magával ragad, de ez a fejezet még az eddigieknél is jobb.
Ha nem bánod linkként megjelenítem saját -elég kezdetleges- honlapomon: www.purlicerpenna.eoldal.hu -n.
Köszi