Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


33. fejezet-Én, vagy a kis Potter

2008.05.12
33

33. fejezet: Én, vagy a kis Potter

A halálfalók mozgolódnak

Belső forrásból arról értesültünk, hogy a -lassan egy éve történt- végső ütközetben elfogott halálfalók szökni készülnek Azkabanból. Mint tudjuk, Harry Potter legyőzte a Sötét Nagyurat, de a szolgáit nem. Az azkabani őrök tartanak egy lázadástól, de a Minisztérium nem tesz semmit. Úgy tűnik Arthur Weasley még Cornelius Caramelnél is rosszabb. Nem látja a nyilvánvalót, szökés lesz.

Rita Vitrol

― Megölöm a nőt - füstölgött Harry az asztalnál ülve.

― Hogy téged is bezárjanak? Kösz, nem szeretnék egyedülálló anya lenni - mondta Ginny.

― Jó, megígérem, hogy majd visszafogom magam.

― Ajánlom is!

Harryt már nem kötötte senki se az ágyhoz, bár még mindig nem engedték meg neki, hogy tanítson, vagy kviddicsezzen. Ginny szigorú felügyelete mellett vette be a gyógyszereket, amit Madam Pomfrey mindig átküldött a gyengélkedőről. Végül fél hónap lábadozás után, megengedték, hogy szép lassan visszaálljon a munkába. Először csak a RAVASZ-os csoportot tanította. Ron remek varázsló, de tanárnak elég pocsék lehetett, mivel, egyre több csokibéka, Mindenízű drazsé és egyéb finomság érkezett a toronyba, ellátva a küldők nevével és jókívánságaival. Majd amikor belépett a terembe, megrohamozták az ölelő karok, és a csoport összes lány tagja a nyakába ugrott majdnem. Eléggé fura volt ezt tapasztalni, mert eddig még semelyik diákja sem köszöntötte így, sőt volt, akivel egyáltalán nem is beszélt órákon kívül. Már május közepe felé járt, amikor a hetedévesek egyre idegesebbek, és feszültebbek lettek. Közeledett a mindent eldöntő vizsgák sorozata, de nem csak nekik, hanem Harrynek is. Sokkal nehezebb dolga volt, mint tanítványainak, hiszen neki az órákra is készülnie kellett, amellett, hogy éjszakába nyúlóan tanult a nappalijukban. Legszívesebben Ginnyhez bújt volna, de tudta, hogy ezt most nem lehet. Ha nem sikerül letennie ezt a néhány egyszerű vizsgát, akkor nem csak Ginny lesz csalódott a barátaival együtt, hanem a Roxfortnak is búcsút mondhat, mivel javításra nincs lehetőség. Épp az elsősök Griffendél-Mardekár összeállításának tartott előadást, amikor kicsapódott a terem ajtaja, és Remus esett be rajta lihegve.

― Harry! Gyere gyorsan! Óriási baj van! - kiáltott, már amennyire tudott, mire az összes gyerek megszeppenten meredt rá, és Harryre.

Nem találkozott még egyikük sem Remusszal, és nem nyújtott valami bizalomgerjesztő külsőt a sebhelyes arca, a csapzott, szerteálló haja, és a karikás szemei. Harry a harmadikosok órájára behívta volt tanárát, amikor a vérfarkasokról tanultak, és Remus előítéleteivel szemben, senki se dobálta meg paradicsommal, hanem áhítattal és némi sajnálattal hallgatták a beszámolóját az átalakulásról.

― Mi történt? - kérdezte Harry, miközben az ajtó felé sietett.

― Vitrolnak igaza volt - ismerte be szenvedő arccal a vérfarkas.

― Tessék? - kiáltott fel Harry.

― Egy csapat halálfaló megszökött az Azkabanból. Köztük Bellatrix Leastrange is - suttogta Remus, de egy kicsivel hangosabban, mint kellett volna, mert a tőle nem messze ülők ijedten sugdolózni kezdtek.

― Megyek! Ti itt maradtok, elolvassátok a 235. oldalt, vázlatot írtok belőle, és a következő órán beszedem! Ha az órának vége, elmentek a következőre, és meg ne halljam, hogy bárki is elmondott bárkinek valamit, mert azt megbuktatom év végén! - Megszeppenve nézett rá mindenki. Szigorú volt velük, de mindig lehetett vele bohóckodni is. Most viszont komolyabb volt, mint eddig bármikor, és mindegyik gyerkőc gyorsan rájött, most baj van, és nem is kicsi.

Harry kisietett Remus után a teremből, az ajtóra, egy időre nyíló záró bűbájt rakott, hogy véletlenül se lóghassanak el, majd felsiettek az igazgatói irodába. Ott már kisebbfajta tömeg nyomorgott. Mordon, McGalagony, Kingsley, Bill, Flitwick, Bimba, Lumpsluck és Piton is megjelent, aki nem akart visszatérni az iskolába, tanítani. Egy kicsit mintha megkönnyebbültek volna, mikor meglátták Harryt.

― Hál? Istennek, hogy itt vagy! - lélegzett fel Bill.

― Tonksot remélem, biztonságban hagytad - nézett Harry Remusra, miután körülnézett, és megállapította, hogy nincs jelen. Ekkor jutott eszébe, hogy a nő ebben a hónapban fog szülni.

― Persze! Molly, Ron és Hermione vigyáz rá, de ha baj van, akkor csak Molly marad vele, és a többiek jönnek segíteni.

― Reméljük, hogy nem lesz rájuk szükség - mondta Harry, és Ginnyre gondolt meg a fiukra. - Milyen információk vannak a halálfalókról azon kívül, hogy megszöktek? - fordult Kingsleyhez.

― Semmi, és ez a baj. Fogalmunk sincs, hogy mire készülnek.

― Hát, nem épp a legjobb - gondolkodott el Harry. - Ha engem kérdeztek, akkor ne csináljunk nagy felhajtást. Gondolom, Arthur rajta van az ügyön. Ha ide jönnek, ráérünk akkor készülődni.

― Biztos... - kezdett bele McGalagony.

― Minerva! Azt akarja, hogy pánik legyen? Mert akkor nyugodtan csináljon, amit akar.

― Tudja nagyon jól, hogy nem.

― Jó, akkor megyek a következő órára. Hívjon össze egy gyűlést a Nagyterembe, és mondja el, nincs semmi baj, a Roxfort biztonságos!

― Én is erre gondoltam - mondta az igazgatónő.

― Akkor indulás! - adta ki a parancsot Mordon.

Harry első útja Ginnyhez vezetett. Ahogy sejtette, menyasszonya a toronyban ült a nappaliban, és olvasgatott.

― Hát te? - kérdezte Ginny, mikor észrevette az ajtóban álló Harryt. - Nincs órád?

― McGalagony gyűlést tart a Nagyteremben.

― Mert?

― Bellatrix és pár halálfaló megszökött Azkabanból.

― Tessék? - pattant föl Ginny.

― Ülj vissza, és ne idegeskedj! Nem akarom, hogy bármelykőtöknek baja legyen.

― De...

― Nincs de! Itt maradsz szépen, és olvasol tovább. Nem tudjuk mi a tervük, de Arthurék rajta vannak az ügyön.

― Jó - rogyott vissza Ginny a fotelba.

― Ne aggódj - ült le Harry Ginny mellé a karfára. - Nem lesz semmi baj - csitította, és menyasszonya fejét a mellkasához húzta.

― Ne tedd a hülyét! Tudod jól, hogy te vagy a célpont! Nem akarlak elveszíteni!

― Nem fogsz! Ígérem! Se te, se a fiúnk! - Adott egy puszit Ginny homlokára, és lassan ringatni kezdte.

Ő is rájött arra, amit most Ginny kimondott. Bellatrixnak egy célja lehet. Őt megölni. Nem épp bíztató kilátás, hogy a hírek szerint két tucat halálfaló szökött meg, ő pedig egyedül van. Nem akarja ebbe se a barátait, se a Rendet, se a Minisztériumot belevonni. Nem kell, hogy sebesültek, vagy akár halottak legyenek az ő oldalukról, csak azért, mert neki segítettek. Nyugtatóan simogatni kezdte szerelme hátát, kihasználva még ezt a pár pillanatot. Mikor úgy érezte Ginny többé-kevésbé megnyugodott, eltolta magától és felállt.

― Most mennem kell, mert a tanítás nem állhat meg örökre. Vacsora előtt feljövök érted!

Adott még egy röpke csókot menyasszonyának, majd lesietett a termébe, ami előtt már ott álltak a negyedévesek. Az órák gond nélkül teltek a hetedévesek utolsó órájáig.

― Professzor! - tartotta fel Greg Devis a kezét. - Mi lesz, ha a halálfalók megtámadják az iskolát?

Az addig halkan sutyorgó diákok teljesen elcsendesültek, és várakozóan az épp lepakoló Harryt nézték. Ő lerakta a könyveit az asztalra, félig felült a szélére, míg az egyik lába a földön maradt, és a csoporton jártatta a tekintetét.

― Szerintem nem vagytok annyira ostobák, hogy nem jöttetek még rá, kit keresnek. - Mindenki megerősítést várva fordult a padszomszédjához. - Igen, engem akarnak. Ki mást? Megöltem a vezérüket. Ha tehetik, utána küldenek.

― De professzor...

― Greg, nyugodj meg! Legutóbb se önként haltam meg, hanem mert alattomosan sóbálványátkot küldtek rám, hogy ne tudjak elugrani a halálos átok elől. Többet nem fog előfordulni.

― Mikor fognak ideérni? - kérdezte egy rémült szőke lány.

― Nem tudom, Angie. Ha itt lesznek, tudni fogsz róla. Nem kell rögtön apu, anyu után baglyot küldeni. Nem fognak közületek senkit se bántani. Ha valaki veszélyben van, az Ginny, és nem ti.

― Akkor a professzor mért engedi, hogy itt maradjon? - Harry nem lepődött meg a kérdésen. Ő maga is sokszor feltette magának ezalatt a pár óra alatt. Nem haragudott egyik diákjára se, aki ilyesmit kérdezett tőle. Főleg a hetedévesekkel, sokkal közelebb álltak egymáshoz, mint tanár és diák.

― Azért, Greg, mert Ginny nem olyan, akit csak el lehet küldeni. Ha mégis belemenne, valószínűleg nyugtatóbájitalon élne, amíg nem lesz vége mindennek, és az az ő állapotában, nem biztos, hogy jó lenne. Mellesleg itt valamivel nyugodtabb, mint mondjuk az anyja mellett. Nem mintha hagynám neki, hogy tegyük fel, harcoljon.

― Professzor, mi lesz, ha...

― Angie, nyugodj meg, jó? Nem lesz semmi! Nem kell izgulni! Itt az egész tanári kar, a Rendből három tag, és ha szükség van rájuk, jönnek még. Persze mindez csak akkor lép életbe, ha megsebesülök, vagy tegyük fel, meghalok. - Harry hiába mondta olyan nyugalommal, mintha azt mesélte volna, hogy kiszáradt a Fúria Fűz, minden diáknak falfehérre vált az arca. - Akkor térjünk vissza a tananyaghoz, mert nem fogok helyettetek vizsgázni. Örülök, ha a sajátom sikerül.

― Mért szerénykedik, professzor? - mosolygott Greg.

― Attól még, hogy a gyakorlatom megy átváltoztatástanból, bűbájtanból és sötét varázslatok kivédéséből, másból nem. Főleg nem bájitaltanból, és akkor az elméletről még nem is beszéltem. Na, de most már elég legyen a teadélutánból! - Azzal nekiállt leadni az új anyagot.

Este megbeszélést tartottak az igazgatói irodában, amin már Arthur Weasley is jelen volt, de semmi újat nem tudott mondani. A halálfalók felszívódtak. Egy hét múlva Mordon rontott be a hetedévesek órájára, már amennyire hagyta a falába. Mindenkiben azonnal tudatosult. Baj van. Harry, bár nem tartozott bele a tananyagba, sokat mesélt a diákjainak a híresebb aurorokról, és persze ebből Rémszem sem maradhatott ki, így rögtön felismerte a két tucat diák.

― Potter! Közelednek!

― Hol vannak? - kérdezte nyugodtan Harry. A hetedévesek úgyis elérték, hogy többet beszéljenek erről, mint tanuljanak, így nem volt mit titkolnia előttük.

― Még délebbre. Nem tudjuk pontosan.

― Jó. Az órának vége! Ebédig senkit se lássak! - adta ki az utasítást Harry, és felrohant az igazgatói irodába. - Eléjük megyek! - jelentette ki az ottani tömegnek.

― Eszébe ne jusson! - tiltakozott McGalagony.

― Minerva! Maga is jól tudja, hogy miattam jönnek! Nem kell, hogy valamelyik diáknak baja essen!

― Idehívjuk az egész Rendet!

― Nem érnek ide időben.

― Potter! Ne ellenkezzen!

― De, mert nem fogok tudni azzal a tudattal élni, hogy miattam sérültek, vagy haltak meg többen!

― Nem fog senki se meghalni! Menjen el pihenni, tudtommal nincs több órája. A Nagyteremben találkozunk! - azzal az ajtó felé mutatott az igazgatónő.

Harry szó nélkül kiment, majd Ginnyhez sietett. Menyasszonya ugyanabban a fotelban ült, mint egy hete, de most egy másik könyvet tartott a kezében. Harry csak állt mozdulatlanul, és szerelmét nézte. Tudta, nemsokára vége ennek a pillanatnak, és felváltja egy sokkal veszélyesebb.

― Ginny...

― Nem megyek sehova! - ellenkezett a már felé forduló Ginny a ki nem mondott kéréssel.

― Ha valami bajotok esik, nem tudom, mit csinálok - fakadt ki Harry, Ginny elé térdelt, és szorosan magához ölelte a már gömbölyödő nőt. Eddig erősnek mutatkozott, mert tudta, Ginny legalább annyira fél, mint ő. Nem attól, hogy saját magának baja esik, hanem hogy a másiknak.

Harry és Ginny a percek alatt helyet cseréltek, és Harry szorosan fogta ölében nyugvó menyasszonyát. Nem tudták, mennyi ideje ülnek ott, csak hogy nem akarják megszakítani ezt az állapotot. Nem figyeltek másra, csak egymásra, és a Ginny hasában mocorgó kisbabára. Megint Harry volt az, aki figyelmeztette magukat, ideje ebédelni.

― Nekem le kell mennem enni - suttogta.

― Veled megyek - állt fel lassan Ginny.

― Biztos?

― Persze.

― Jó - egyezett bele Harry, átkarolta Ginny derekát, és kisétáltak a portréajtón.

Egyszer sem enyelegtek mindenki orra ellőt, és az utóbbi időben nagyon nem is látták őket együtt, mert Ginny alig mozdult ki a toronyból. Most nem érdekelte őket semmi, csak hogy minél tovább érezzék egymást. Már majdnem végeztek az evéssel, mikor Kingsley futott be, görnyedezve szúró oldalától.

― Itt vannak - lehelte, és az ajtó mellett a falnak vetette a hátát.

Hatalmas ricsaj kerekedett a diákok között. Harry, McGalagonyt megelőzve, pattant fel, erősítette fel a hangját, és vette kezébe az irányítást.

― Csöndet! - harsogta, mire olyan hirtelen hallgatott el mindenki, mintha elvágták volna a hangszalagjukat. - Miss Weasley mindenkit biztonságos helyre kísér. Aki tudja, hogy esetleg a házából merre van a többi diák, az mondja el a házvezető tanárának! A griffendélesek McGalagony professzornak. Majd a tanáraitok megkeresik őket. Senki se kezdjen önálló akcióba!- Lehalkította a hangját, és Ginnyhez fordult. - Vidd őket a Tekergők Termébe! Ott találkozunk - mondta, és már futott is ki a Nagyteremből.

Felsietett a szobájába, előkapta a Tűzvillámát, a Tekergők Térképét, és rögtön keresni kezdte az elkószált diákokat. Látta, ahogy kollégái terelgetik a kisebb csapatokat, és azt a tömeget is a Tekergők Terme ajtajában. Küldött gyorsan egy-egy patrónust minden házvezetőnek, hogy ő majd a többi gyereket összeszedi, majd seprűjén átszáguldva a folyosókon, elirányított mindenkit. Mikor már nem látott senkit a felnőtteken kívül az iskolában, a Terem bejáratához repült.

― Mindenki itt van - tájékoztatta a kicsit rémült vezetőket.

― Nem! - sikított fel Bimba professzor. - A RAVASZ-os csoportom kint tanul az üvegházakban!

― Nyugodjon meg, Pomona. Behozom őket - nyugtatta Harry az idős boszorkányt. - Greg, ide hozzám! - kiáltott be a folyosó elején tolongó hetedéveseknek. - Menjetek el a konyhára, és hozzatok annyi kaját, amennyit tudok! Jobb az elővigyázatosság - osztotta ki a feladatot az odasiető fiúknak, akik rögtön el is rohantak. - David - fordult Brangthonhoz - maradj itt Ginnyvel, és a diákokkal. Ha nem fértek el, tágítsatok még a Termen. Rád bízom a menyasszonyom életét! Ha valami baja lesz, jobb, ha önként felkötöd magad.

― Harry...

― Nem, Ginny, itt maradsz, és vigyáztok a diákokra!

Odalépett hozzá, lehajolt, és szenvedélyesen megcsókolta, amit a hetedéves lányok boldog sóhaja kísért. Minden féltés és aggodalom benne volt, majd gyorsan megszakította, és a bejárat felé kezdett futni Flitwick, Bimba, Lumpsluck és McGalagony társaságában. A parkban majdnem húsz mindenre elszánt halálfaló várta sakkba tartva a hetedéveseket. Remus, Mordon, Kingsley és más Rendtagok, pedig tehetetlenül figyelték őket.

― Bellatrix - szólt Harry, mikor közelebb ért a boszorkányhoz. - Engedd el őket. Engem akarsz. Nem kell, hogy más is megsérüljön.

― Ó, a kis Potter. Csak nem szeretnél találkozni a szüleiddel - vigyorgott ördögien a nő.

― De, csak nem te fogsz oda juttatni.

― Miből gondolod?

― A mesteredet legyőztem. Nem hinném, hogy erősebb vagy nála.

― Ne becsülj alá!

― Ha úgy lenne, ahogy állítod, már rég megöltél volna.

― Szeretem nézni, ahogy szenvedsz.

― Azt meghiszem, csakhogy kettőnk közül te fogsz. Engedd el a diákokat!

Bellatrix intett, mire minden halálfaló elengedte a foglyát, akik rémülten rohantak Bimba professzorhoz, aki bevezette őket az iskolába.

― Csak te és én - mondta Harry, mikor az utolsó gyerek is eltűnt a bejárati csarnokban.

― Legyen.

Harry intett a pálcájával, és egy átléphetetlen vonal jelent meg a füvön körülöttük, amiből lassan fehéres búra képződött. Olyan, mint a végső csatán Voldemort és ő körülötte. A kint rekedt halálfalók kihasználva a pillanatot elkapták a Rendtagokat, még a mindig éber Mordon is két csuklyás között állt. Harry gyilkos tekintettel meredt az előtte három méterre álló Bellatrixra.

― Ha fontosak neked, akkor úgy ugrálsz, ahogy azt én mondom - kacagott a sötét boszorkány, és Harryre szegezte a pálcáját. - Crucio!

A vörös fénycsóva egyenesen eltalálta Harryt, de ő nem adta meg azt az örömöt, hogy kiabáljon. Összeszorította a fogát, és rezzenéstelen arccal tűrte, hogy a fájdalom a lelkéig hatoljon.

― Kiabálj! - ordított rá Bellatrix. - Crucio!

Tanárai ámulattal nézték, hogy mekkora önkontrolja van. Remus bírta a legkevésbé. Jól ismerte Neville szüleit is a Rendből. Egyáltalán nem szerette volna Harryt is úgy látni.

― Stupor! - kiáltotta egy sajnos nagyon is ismerős hang Harry mögül. Ginny rohant át a bura maradékán, amit minden bizonnyal nemrég semmisített meg Harry számára ismeretlen módon. Mögötte a bicegő Brangthon és a hetedévesek nagyobb csoportja Greg vezetésével. Az átok vagy tíz méterre hátravetette Bellatrixot, de az rögtön fel is pattant, és újabb kínzóátkot küldött, de most nem Harryre.

― Crucio! - Ginny a hasához kapva esett össze a fűben. Harrynek egy pillanat se kellett, és már Bellatrix torkának szegezte a pálcáját.

― Hagyd békén a menyasszonyomat! - sziszegte a nőnek, de a körülötte állók is mind hallották. - Ha valami baja lesz neki, vagy a fiamnak, kezeskedem róla, hogy ne kelljen az Azkabanba vinni, mert nem lesz mit!

Mindenki értetlenül nézett hol Ginnyre, hol Harryre. Remuson és McGalagonyon kívül senki se tudott arról, hogy nemsokára bővül a Potter-család. A halálfalók a kétszeres túlerővel már nem mertek szembenézni, ezért Remus és David segítségével Ginny nyöszörögve fel tudott állni. Bellatrix azonban nem hagyta ennyiben.

― Én, vagy a kis Potter - vigyorgott Harryre, és mikor az a szeme sarkából meglátta menyasszonyát, rögtön elengedte. Ginny felett egy hatalmas kés lebegett, és a hegye egyenesen a hasára irányult.

― David! Vidd vissza az iskolába, és lehetőleg most ne engedd el! - szólt hátra Harry, de nem vette le szemét a kajánul mosolygó halálfalónőről. - A többieknek is tünés! - Hangja hidegen, nyugodtan és határozottan hatott, bár belül egy vulkán állt kitörés előtt. A kisebb fajta tömegből senki se indult el.

― Harry! - zokogott fel Ginny, de vőlegénye visszatartotta a könnyeket, amiket a késként ható kétségbeesett kiáltás csalt a szemébe, és nem mozdult.

― Kár volt lebecsülni - mondta gúnyolódva Bellatrix.

― Nem vagy jobb semmivel se, annál, aminek tartalak.

― Sectumsempra! - kiáltotta a varázsigét Bellatrix, és Ginny sikoltása töltötte be a parkot.

― Crucio! ? harsogta Harry gondolkodás nélkül, és Bellatrix vonaglani kezdett előtte a földön. Harrynek nem kellett odanéznie, hogy tudja, mi történik eközben szerelmével. Csak azt remélte, hogy gyorsan ellátják, és nem lesz semmi súlyosabb baja. Nem törődött azzal, hogy hány döbbent pillantás szegeződik rá, mert benne csak a düh és a bosszúvágy égett. Végül megszakította az átkot. - Neked se kellett volna lebecsülnöd engem, Bella. - Harry olyan gonoszsággal beszélt, hogy még saját barátai is megijedtek tőle. - Ó, igen - vigyorgott az ámulattal felnéző halálfalóra. - Már ez is megy. Próbálkozzak a többivel is? - Bellatrix olyan kifejezést öltött az arcára, amivel eddig csak Voldemortra tekintett. Összetéveszthetetlen rémület csillogott az amúgy fakó szemében.

― Potter! Elég! - recsegte Mordon.

― Nem, Alastor, nem elég! Még nem bűnhődött meg Alicia és Frank Longbottomért - mondta Harry, és újra Bellatrixra emelte a pálcáját. - Crucio!

― Capitulatus! - Harry kezéből messzire repült a pálca, és ezt Bellatrix, bármilyen gyenge is volt, kihasználta.

― Brevis ipsa vita est, sed malis fit longior!

Harry összeesett, és mintha régi, már nem is látszó sebeit valaki újra felvágta volna, kezdett el vérezni. Mordon gyorsan megkötözte Bellatrixt, és a többi fogolyhoz vitte, míg Ginny és Remus Harryhez rohantak, aki eszméletlenül feküdt a földön. Minden létező varázsigét kipróbáltak a sebek begyógyítására, de egyik sem hatott. Rögtön felvitték Madam Pomfreyhoz, de ő is tanácstalanul állt a jelenség előtt. Vérpótlót itattak vele, majd a Szent Mungóba mentek, ahova nemsokára Hermione és Ron is megérkezett.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.