Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


32. fejezet-Nem látsz?!

2008.05.12
32

32. fejezet: Nem látsz?!

A február gyorsan márciusra váltott, és ezzel együtt az idő is kellemesebb lett. Mrs. Weasley a hónap közepén megjelent az iskolában, hogy ő majd megszervezi az esküvőt Harry helyett. Ginnyvel rengeteget beszélgettek és tervezgettek, majd hetente két nap egy-két órára bementek Londonba. Ginnynek bele kellett egyeznie ebbe a lassított tempóba, mert Harry és Mrs. Weasley egy emberként állt ki ellene. Nehezére esett hagyni, hogy körbeugrálja mindenki, de beismerte magának, hogy ezt is csak nehezen bírja. Egyre fáradékonyabb lett. Harry persze, ahol tudott, könnyített a dolgán. Minden ételt felhozatott, és Dobbyt is megkérte, hogy Ginny minden kívánságát teljesítse. Harry időnként eltűnt, mint a kámfor, amikor úgy hitte, Ginny már alszik. Menyasszonya nem szólt senkinek. Rettentően aggódott, hogy mit csinálhat ilyenkor Harry, főleg hogy sebekkel és zúzódásokkal tér vissza. Azt az ötletet tövében elfojtotta, hogy szeretője van. ˝Harry nem csalna meg, és elég valószínűtlen, hogy olyas valakire várna, aki bántja.˝ Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejében. Már a hónap vége felé jártak, amikor az egyik éjjel Harry újra kiszökött Ginny mellől. Volt egy olyan erős gyanúja, hogy menyasszonya felébred ilyenkor, de úgy gondolta, amíg nem kérdezi meg távozásainak okát, addig nem számol be róluk. Tanár lévén már nem volt szüksége a láthatatlanná tévő köpenyére. Nyugodtan átvágott a bejárati csarnokon, ki a parkba. Amilyen gyorsan csak tudott, befutott a Tiltott Rengetegbe. Mikor a hold már nem világított be a fák közé, átváltozott. Harry helyén egy gyönyörű, szilaj szarvas állt, a homlokán egy villám formájú fehéres folttal. Belevetette magát az ismeretlen rengetegbe, és felszabadultan rohant a többi szarvassal. A csordából, amelyik befogadta, több őz is körbejárta már felajánlva magát, de ő mindegyiket elutasította. Nemrég megmutatta nekik emberi valóját, de azóta egyszer sem mutatkozott úgy. Egy év alatt sikerült neki az animágia teljes elsajátítása, és ez most jól is jött. Nem érezte bezártan magát, vagy szomorúan, boldogabb volt, mint valaha, de a stressz, amit a jóslat, az esküvő, az edzések és a tanítás okozott, túl nagy volt. Nem akarta Ginnyt, vagy a barátait ezzel fárasztani. ˝Megvan nekik a maguk baja.˝ Senkinek se mesélt az éjszakai kiruccanásokról. Nem egyszer futott össze vérfarkasokkal, kentaurokkal, vagy más varázslényekkel, és ezek nem mindig voltak barátságos találkozók. A sérüléseit, amennyire tudta, ellátta ő maga. ˝Nem hiányzik még egy bírósági tárgyalás az illegális animágia miatt.˝ A könyvtárban talált olyan könyvet, amiben volt nem egy hasznos varázslat a sebei gyógyítására. Oda se figyelt, hogy merre fut. Nem is érdekelte. A szimatával majd megtalálja a visszavezető utat. Üdvözölte a csorda többi tagját, majd együtt indultak a szokott úton, körbe az erdőben. Hirtelen hangos csörtetést hallottak nem messze mellőlük, majd egy nyíl suhant át a levegőn, és pont Harry oldalát találta el. A fájdalom villámként csapott bele. Gyorsan elküldte a többi állatot, és megvárta, míg a támadója odaér hozzá. Hagrid volt az.

― Sajnálom pajtás, de itt nem szabadna lenned - motyogta az óriás.

Minden erejét összeszedte, koncentrált, és visszaváltozott emberi alakjába.

― Bocs, Hagrid, de jobb lenne, ha a gyengélkedőre vinnél - nyögte erőtlenül.

― Harry? - rémült meg a félóriás.

― Ja, én vagyok, de ha nem viszel fel sürgősen, elájulok, és elvérzek, de előtte törd le nekem a nyíl hegyét! - utasította Harry.

Hagrid félve nyúlt a testet átszelő nyíl egyik végéhez, és amennyire tudta, finoman leszedte a fém hegyet. Harry összeszorította a fogát, és kirántotta az oldalából maradék részét. Hagrid felkapta, és a kastély felé vette az irányt. Minden útjába kerülő bokrot és cserjét letaposva igyekezett minél előbb bejutni az iskolába. Fölrobogott a gyengélkedőre, majd az első ágyra lefektette Harryt. Madam Pomfrey rémülten rohant ki a szobájából, majd mikor meglátta a súlyosan vérző Harryt kis híján elájult.

― Hagrid, menjen el Minerváért! - adta a feladatot a félóriásnak, majd varázsigéket mormolva Harryre, több bájitalos fiolát szedett elő.

***

― Ginny, gyere gyorsan! - rontott be Hermione barátnője szobájába.

― Mione, hagyjál aludni!

― Harry bajban van! A gyengélkedőn fekszik!

Ennyi kellett ahhoz, hogy Ginny kiugorjon az ágyból, és állapotát megszégyenítő sebességgel rohanni kezdett az említett hely felé. Mikor elért a gyengélkedőhöz, kirántva az ajtót futott be, és rogyott le az ájult Harry mellé. A teremben Hagrid, McGalagony, Madam Pomfrey és Lumpsluck is jelen volt.

― Mi történt? - kérdezte le sem véve tekintetét Harry izzadt arcáról. Előbűvölt egy tálat vízzel és egy kendőt, majd törölgetni kezdte a piszkos arcot.

― Hagrid eltalálta egy nyílvesszővel - mondta McGalagony.

― Hogy mi? - pattant fel Ginny. - Nem bírsz megkülönböztetni egy állatot egy embertől? - förmedt rá a félóriásra.

― De igen, de egy szarvast a másiktól nem.

― Ki beszél itt szarvasról? Harry ember, nem pedig állat!

― Ginny, Harry animágus. - közölte a tényt McGalagony.

― Hogy micsoda? - Az arca falfehérre vált, felkapott egy vödröt a földről, és abba hányt bele.

― Ginny - suttogta Harry.

― Maradjon csöndben, és koncentráljon a gyógyulására, különben nagy bajok lesznek! - pirított rá a betegre Madam Pomfrey.

― Ginny - fogta meg Harry remegő menyasszonya kezét, ami az ágy szélén pihent. - Sajnálom!

― Nem haragszom rád - kezdtek el folyni Ginny könnyei, és Harry kézfejét puszilgatta. - Eddig se haragudtam! Gyógyulj meg, kérlek, most nem hagyhatsz itt!

― Nem foglak - suttogta még Harry, majd keze teljesen elernyedt, és a szeme is lecsukódott.

― Ugye nem halt meg? - kapta föl a fejét Ginny.

― Nem, de nagyon gyenge. Hiába adunk neki vérpótló bájitalt, nagyon súlyosak a sérülései. Most kómában van, és reméljük, ez segíti a gyógyulását - tájékoztatta Madam Pomfrey.

― Ginny, gyere - fogta meg Hermione barátnője vállát.

― Nem megyek sehova. Itt fogok maradni, amíg ki nem engedik.

― Nem tehet érte semmit - ellenkezett a gyógyító.

― Nem baj! Nem hagyom magára!

Hermione nyugtatóan ölelte át vőlegénye húgát. Ő se viselkedne máshogy, ha most Ron feküdne Harry helyén.

― Madam Pomfrey, nem kaphatna Ginny egy ágyat Harry mellett? - fordult Hermione a javasasszony felé.

― Az ő állapotában pihenésre lenne szüksége.

― Ha nincs Harry mellett, úgyis csak idegeskedni fog.

― Jó, de aludnia kell - mondta Ginnynek.

Ginny ágyát összetolták Harryével, így tudta a férfi kezét fogni, miközben aludt. Nem aggódott még ennyire senkiért sem. Már ott tartott a gondolatmenetében, hogy bár fel se ébredt volna Harry, mert ha most meghal, egyedül képtelen lesz felnevelni a fiukat, amikor végre elaludt. Harry napokig nem tért magához. Csak feküdt mozdulatlanul. Madam Pomfrey szorgosan itatta vele a különböző bájitalokat, és végzett el rajta több varázslatot is, de semmi eredményt nem tapasztaltak. Ron önként felajánlotta, hogy addig átveszi a tanítást, amíg barátja nem lesz jobb állapotban.

― Ugye, nem jelenti fel? - kérdezte Ginny McGalagonytól, mikor az igazgatónő eljött megnézni Harry állapotát.

― Nem - mosolygott a mindig komor professzor. - Apja fia - kacsintott Ginnyre.

― Remélem, azért a fia nem kerül ennyi bajba, mert egy év alatt teljesen megőszülök.

― Szerintem minden hiába. A Potter-vért úgyse tudod kiirtani belőle. Csak a bátyáidtól tartsd távol, mert ha ők is tanítgatni kezdik, akkor új csínytevőkirályt avathatunk.

― Én is ettől félek.

***

Harry április elején tért magához. Persze első dolga volt, hogy kimásszon az ágyból, és az ajtó felé támolyogjon. Madam Pomfrey úgy megijedt, hogy így is ősz hajában, még egy tincs kifakult. Az akaratos Harryt sóbálványátokkal kellett sújtania, hogy visszalebegtesse az ágyba, ahol lekötözte, és feloldotta a varázslatot.

― Mit kerestél te az erdőben? - kérdezte Ginny, mikor felébredt.

― Bolyongtam.

― Ennyivel úgyse tudsz lerázni. Hallani akarom, hogy mit nem akartál elmondani.

― Mindent tudsz.

― Akkor nem menekültél volna.

― Nem menekültem.

― Dehogy nem. Akkor nem titokban lopóztál volna ki az ágyból.

― Sejtettem, hogy ébren vagy - szégyellte el magát Harry.

― Már régebben se tudtál kimenni úgy, hogy ne keltem volna fel. Mért gondoltad, hogy most sikerül?

― Nem gondoltam, csak reméltem. Amúgy, ha tudtad, hogy elmegyek, mért nem kérdeztél rá?

― Bíztam, és bízok is benned. Úgy gondoltam, majd te elmondod, ha szeretnéd, de eszembe se jutott, hogy a gyengélkedőn látlak újra. Szóval, elmondanád, hogy miért mentél el?

― Nem akartalak téged, Hermionét, vagy Ront fárasztani a problémáimmal.

― De mért?

― Neked ott a terhesség. Még csak az hiányzik, hogy valami bajotok legyen az idegességtől.

― Mert most aztán annyira nyugodt vagyok... - jegyezte meg epésen Ginny.

― Sajnálom. Hermionéékat pedig azért nem akartam zavarni ezzel, mert örülök, hogy végre nem veszekednek egymással.

― Most, hogy sikerült mindenkire a frászt hoznod, elmondanád mi volt a bajod?

― Csak túl sok minden jött össze. Ennyi. A jóslat, az esküvő, a tanítás, és akkor az edzéseket ne is mondjam. Emellett pedig neked is segíteni akartam, ott, ahol csak tudok.

― Ott van Dobby.

― Igen, de Dobby, az Dobby, és nem én. A kicsi pedig az én fiam, és nem Dobbyé.

― Ennyire azért nem kell félteni.

― Már hogy ne kéne. Sokkal nehezebben bírod, mint Hermione. Neki már elmúltak a rosszullétei, de téged még mindig kínoznak.

― Túlélem.

― Nem attól félek, hogy nem, hanem hogy túl nagy megerőltetés még ez a kis munka is, amit az esküvővel kapcsolatban végzel. Válaszd ki a ruhádat és a koszorúslányokét, a többit pedig majd mi, Mollyval elintézzük.

― Innen kicsit nehézkes lesz, nem gondolod? - mosolygott Ginny, aki törökülésben ült az ágyán.

― Az első adandó alkalommal megszökök.

― Azt próbáld meg!

― Mért?

― Még ha erősnek is érzed magad, nem vagy az. Ha most nem gyógyítanak meg teljesen, sokkal nagyobb gondok lehetnek később.

― Jó, maradok, de csak, mert te ezt szeretnéd.

― Nyugi, Ron viszi az órákat, én pedig itt maradok veled - adott egy puszit Harry homlokára.

― Gyere közelebb!

Ginny átmászott az ágyak korlátján, és befeküdt Harry mellé. Óvatosan ráfektette a fejét vőlegénye vállára, aki szorosan átkarolta a vállát, és újra elaludt. Egy héttel később Madam Pomfrey, Harry sok órás könyörgésére, kiengedte a gyengélkedőről, de szigorú fekvésre kötelezte. Dobby a fellegekben járt a boldogságtól, hogy Harry körül legyeskedhet, amikor Ginny nem ért rá, vagy nem volt jól. Harry ez idő alatt rászánta magát, hogy nekiáll tanulni a vizsgáira. Szerette ezt az életet, és nem akarta, hogy holmi RAVASZ-ok fogjanak ki rajta. Igaz, sötét varázslatok kivédéséből, bűbájtanból és átváltoztatástanból biztosra tudta, hogy a gyakorlat menni fog, de az elméletről semmit se tudott. A bájitaltan miatt Lumpsluck és Hermione segítségét is igénybe vette. Eltervezte, nem fog csalódást okozni McGalagonynak, és leteszi az Auror Képzőhöz szükséges vizsgákat, ha törik, ha szakad. Nem mintha lett volna arra ideje, hogy még tanuljon is. Végül megkerestette Hermionéval és Ronnal Piton régi könyvét, amiből olyan sokat tanult, és mikor abból állt neki bevasalni az anyagot, érezhetően könnyebben ment neki. Igaz, még mindig nem voltak puszipajtások volt tanárával, de a viszonyuk sokkal jobb volt ahhoz képest, amilyen az iskola falai között kialakult. Ginny nem hagyta felülni, de még varázsolni se, így kénytelen volt csak az elmélettel foglalkozni. Mikor megunta a tanulást, vagy szünetet tartott, átolvasta a napi újságot, vagy új könyveket rendelt. Szeretett volna valami újdonságot bevinni az órákra. Elég jól haladt minden csoportja ahhoz, hogy apró kitérőket is tehessenek. Már május volt, mikor ijesztő híreket közöltek az újságok...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.