Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet-Mikor a dolgok még érthetetlenebbé válnak

2008.03.06

2

2. fejezet: Mikor a dolgok még érthetetlenebbé válnak

Másnap kora hajnalban már felöltözve állt a szobájában, melyben a bútorokon kívül semmi sem volt. Az a holmi, amit nem a ládájába pakolt, egy másik bőröndben volt. Rámutatott a pálcájával, és a tértágító bűbájt alkalmazta. Nem akart semmiért sem visszajönni. Fogta a két ládát, és lebegtetve kivitte a házból. Megvárta a születésnapját mindegyik varázslattal, ahogy tervezte, de most már nem érdekli, ki látja meg és mit kap érte. A ház előtt fogta a papírt, amire a bűbájokat írta, és mindet ráolvasta a házra, meggyőződött róla, hogy a levél a konyhaasztalon van, amiben elbúcsúzik utolsó élő rokonaitól, majd kinyújtotta a pálcás kezét, és intett. Azonnal megjelent a Kóbor Grimbusz, amivel elvitette magát a Foltozott Üsthöz. Átment a fogadón, majd belépett az Abszol útra. Végigment az utcán be a Gringottsba. Ahogy Dumbledore mondta, úgy tett. A kobold levitte a járatokba, és megmutatta az ˝ajándékát?. Egy nagy torony galleon és könyv volt külön a többitől.

― Ez az öné - mutatott a kobold a különálló halomra.

― A többi a Roxforté, ugye? - kérdezte a kísérőjétől, mire az csak bólintott. - Rendben. Kérem, vigye át az én széfembe - mondta Harry. A kobold intett, és eltűntek a dolgai - Most pedig menjünk is oda!

A kobolddal visszaültek a csilléhez hasonló járműbe, és átmentek Harry barlanghoz hasonlító széfjéhez. A kobold kinyitotta, és a fiú meglátta az imént még Dumbledore-nál látott dolgokat.

― Szeretném a 2/3 részét kivenni - fordult kísérőjéhez, akinek a szemében egy pillanatra a csodálkozás látszott, de rögtön el is tűnt -, és a könyveket is magammal viszem - folytatta Harry, mire a kobold átadta őket. Kinyitotta a tértágító bűbájjal ellátott ládáját, és belepakolta a vaskos köteteket. - A pénzt ebbe rakja! - adott át a koboldnak egy kis erszényt. Az most már teljesen hülyének nézve a fiút kezdte pakolni az aranyakat, de a kis batyu nem akart tele lenni. Harry még Sirius holmija közt találta és, amikor kiborította az asztalra púposan tele lett az apró tárgyakkal, pedig az erszény nem volt nehezebb, mintha egy sima társával hasonlították volna össze.

Mikor a kobold végzett, felmentek a felszínre, és Harry a Czikornyai és Patzába indult. Végignézte Dumbledore könyveit, de egyik címe sem árulkodott arról, hogy találna benne bármit is a horcruxokról, bár azt is sejtette, hogy a boltban sem fog. Mikor ezt megkérdezte az eladó elhűlve rázta meg a fejét. ˝Pedig valahonnan kell egy könyv, vagy legalább egy jegyzet róluk.˝ - gondolta, de mivel a Zsebkosz közbe nem óhajtotta betenni a lábát az elmúlt év eseményei után, tanácstalanul indult talárt készíttetni. Tetszett neki az előző talárjának a színe, de most valahogy nem óhajtott a Mardekár színében pompázni. A boszorkánnyal sokáig válogatta az anyagok között, mire Harry ráakadt egy fekete, ezüst szállal mintázottra. Bár a nő erősködött, hogy Harrynek tökéletesen állna a bordó-arany kombináció, a fiúnak eszébe se jutott bolondot csinálnia magából. Megfogadta ugyan, hogy fölösleges dolgokra nem fog költeni, de úgy gondolta, Fleur és Bill megérdemel ennyit. Mikor a boszorkány végzett az anyag Harryre igazításával, egy legyintéssel megerősített minden szegélyt, és ámulva nézte a művét.

― Mégiscsak az úrnak lett igaza - mondta még mindig kerek szemekkel.

Harry körbefordult, megnézte a tükörben, hogy mindenhol megfelel-e neki a talár, majd azt elrakta és fizetett. ˝Már csak Fleurék ajándéka hiányzik.˝ - mondta magának és gondolataiba mélyedve ballagott. Ezen gondolkozott már egy hónapja, de nem jutott egyről a kettőre. Az ikrek boltja, ahogy sejtette, zárva volt. Már biztos az Odúban vannak. Nem akart elkésni, de azért ajándék nélkül sem beesni. Gondolkodva járta már London utcáit, két ládáját maga után húzva, amikor egy kirakatban rátalált a megfelelő ajándékra. ˝Hát persze! Hogy is nem jutott eszembe!˝ Visszarohant az Abszol útra, megkereste a boltot, ahol ajándékának varázslatos mását árulták, bement, gyorsan elintézett mindent, majd fizetett. Kiment, intett a pálcájával, és a Kóbor Grimbusszal már az Odú felé száguldott, miközben az ajándékát csomagolta.

Leszállt a buszról, és kényelmesen sétált a ház felé, mikor Hedvig repült felé boldogan. Még mielőtt eljött volna átvarázsolta a madarat az Odúba. Mégse rohangálhat vele ide-oda. A két ládát is csak azért vitte magával, mert túl nehéznek bizonyultak a bűbájhoz. A bagoly leszállt a gazdája vállára, és megcsipkedte annak fülét. Odaértek a házhoz, ahol semmi nem utalt arra, hogy ma esküvő lesz, bár Harry sejtette, hogy ezt varázslattal érték el. Kinyitotta az ajtót és csak azt vette észre, hogy valaki a nyakába ugrik. Egy barna kócos hajzuhatag takarta el a szemét.

― Szia, Hermione! - köszönt a lánynak, aki már elengedte.

― Szia! Már nagyon vártunk. Főleg mikor csak úgy megjelent Hedvig.

― Kellett volna írnom egy levelet, de siettem és teljesen kiment a fejemből.

― Harry drágám! - jött most be a konyhába Mrs. Weasley. - Annyira örülök, hogy itt vagy. Hermione megmutatja a szobádat. A többiek erre-arra rohangálnak. Az ünnepségen biztos találkozol mindenkivel.

Harry bólintott, majd követte az emeletre a lányt. Hermione vitte az egyik bőröndöt, persze lebegtetve. Felmentek Ron szobájába. A két fiú mindig együtt lakott az Odúban.

― Asszem most épp Frednek és George-nak segít a tűzijáték bepakolásával - tájékoztatta a lány, mikor Harry az üres ágyra nézett.

― Aha - mondta Harry, majd elővette a Dumbledore-tól kapott levelet, és a lánynak adta. - Tegnap jött.

Hermione csodálkozva olvasta végig, és Harry kijelentéstől érdekes módon nem lepődött meg.

― Én és Ron is kaptunk tőle egy levelet.

― Tényleg? - hüledezett Harry.

― Igen. Azt írta, örül, hogy veled tartunk ebben a helyzetben is, és nem hagyunk egyedül.

― Akartam is kérdezni. Furcsa, hogy szinte minden lépésünket tudta előre.

― Igen - bólogatott a lány. - Harry sajnálom, de sietnem kell. Ginnyt még fel kell öltöztetnem meg Gabrielle-t is, és én se így szeretnék megjelenni - mutatott a ruhájára, ami egy farmerből és egy topból állt.

― Persze menj csak. Lent majd találkozunk.

Hermione sietve rohant ki és hallotta, ahogy fut egy másik szoba felé. Harry is elkezdett készülődni. Felvette az ünnepi ruháját, majd felkötötte az újonnan csináltatott talárját. Megfésülködött, megfogta az ajándékát, és lement a konyhába. Ott senki nem volt. Elindult a kert felé, ahonnan hangok szűrődtek a házba. Mikor kilépett gyönyörű látvány fogadta. Két oszlopban fehér székek voltak egymás mellé állítva, az oszlopok között egy olyan széles rész, hogy három ember is kényelmesen elférjen. Az út végén egy fehér emelvény, amin Ron és az ikrek álltak egyforma fekete dísztalárban. ˝ Úgy látszik sikerült Fredet és George-ot is meggyőzni.˝ - gondolta Harry, mivel tudta, hogy a két fiú, mióta beindította a vállalkozását, a legdrágább és legjobb ruhákban feszített. Előttük három nagy faláda volt, mindegyiken rajta a Weasley Varázsvicc Vállalat emblémájával.

― Akkor is túl sok! - kiabált rájuk Ron.

― Dehogy sok - válaszolt Fred nyugodtan.

― Valahogy meg kell ünnepelni az ifjú párt - mosolygott George

― De nem úgy, hogy fölrobbantjátok a násznépet!

― Harry! - kiáltott Fred a feléjük tartó fiúra, öccse felháborodásával mit sem törődve.

Harry kezet rázott a két fiúval, majd Ronhoz fordult.

― Hello! A csomagom fent van a szobádban.

― Szia! Oké. Mondd meg nekik, hogy ez sok! - mutatott a három dobozra barátja.

Harry elgondolkodott, majd elvigyorodott.

― Ezt a kettőt ide - mutatott pálcájával két ugyanolyan rúdra, amik arra a helyre szálltak, ahova Harry akarta. -, ezt a négyet oda, a többit pedig így sorba. Megfelel? - fordult a három meglepődött testvérhez. Fred és George csak mosolyogva bólogatott. - Akkor jó - majd rábökött az összes játékszerre egyszer, mire azok beásták magukat a földbe. A székek mellett, a pódium mögött és mellett ott voltak az immár eltakart tűzijátékok.

― Nem mondod, hogy neked ilyen talárod van - hápogott Fred.

― Mondtam én, hogy nem szabadott volna anyára hallgatnunk - csatlakozott George.

― Mi is ilyet akartunk, csak zöldben, arany mintával - mondta Fred, mire Harry megértette mi a bajuk.

― Ez olyan lealacsonyító - húzta el magától undorodva George a saját talárját.

Ron csak ekkor nézett végig Harryn.

― Ez a legújabb divat - álmélkodott Ron.

― Rendesen kicsípted magad - kacsintott Fred Harryre, aki értetlenül nézett rá.

― Drága kishúgunk is itt lesz ám - nevetett George. Ekkor jött rá Harry, hogy miről beszélt Fred.

― Tudom, de...

― Csak ne mentegetőzz! Tudunk mindenről. Arról is, hogy milyen csúnyán elbántál vele, de megértjük - Harry már épp fellélegzett, amikor Fred folytatta. - Viszont igazán adhatnál neki egy esélyt.

― Nem, nem adhatok, mert az lehet, hogy az életébe kerülne.

Fredék erre megdöbbenve néztek a fiú után. Harry szívében mintha kést forgattak volna az ikrek beszéde óta. Szerencsére nem futott össze az említett lánnyal a szertartásig.

***

― Harry! - mutatott Ron a lányokra, akiknek barátja háttal állt.

Ron úgy nézett ki, mint aki még nem látott fehér boszorkányt. Harry csak úgy mellékesen fordult meg, de amikor meglátta Hermionét és Gabrielle-t, amint Ginnyt segítik le a lépcsőn, eltátotta magában a száját. Alapból is gyönyörű volt mindhárom lány, de most varázslatosan néztek ki. Nem akarta, hogy Ginny lássa, mennyire padlót fogott, ezért csak szolidan mosolygott rájuk.

― Szépek ma a hölgyek - biccentett feléjük, mire mind a három lány fülig vörösödött. Oldalba vágta Ront, hogy az csukja már be a száját, mivel ő, ellenben Harryvel, nem tudott uralkodni az ámulatán.

― Hagyj má´! - fortyant föl, de Harry már odatolta Hermionéhez, aki egy hosszú vörös selyemruhában volt, haja pedig laza kontyban. Ginny és Gabrielle ugyanolyan ruhában voltak, csak míg Fleur húgáé halványkék, addig Ginnyé halványsárga volt.

Már majdnem kisétáltak, mikor Harrynek eszébe jutott a levél. Intett a pálcájával, mire az pár pillanat múlva a kezében landolt.

― Nem is mondtad, hogy ennyire a tökéjére fejlesztetted - mosolygott Hermione a fiú pálcájára nézve.

― Semmiség - vonta meg a vállát Harry.

― Te tudod - kacsintott rá Hermione.

˝Ezek valamiben sántikálnak˝ - töprengett Harry, de a következő pillanatban már két csóknyom virított az arcán.

― ´arry! - kiáltotta Fleur, akitől a lenyomatok származtak. Hófehér selyemruhában volt, hasonlóban, mint Hermione, haja egyenesen omlott a hátára, fején pedig a Muriel nénitől kapott diadém.

― Fleur! - mosolygott rá Harry.

― Had muthassam be az aphukámat - mutatott az idős férfire, aki mellett állt.

― Az ifjú Harry Potter? Megtiszteltetés - fogott kezet a két férfi. Harry meglepődött, hogy tökéletes az angol kiejtése, de nem tette szóvá.

― Most márh menjhünk, merh´ elkések az esküvőmről - mutatott Fleur az ajtóra.

― Csak utánad - engedte előre a szőke lányt édesapjával, akik Ginny és Gabrielle mögött kiléptek a kertbe. Gyorsan letörölte az arcáról a rúzsnyomot, amin Ron és Hermione rögtön kuncogni kezdett. - Nagyon vicces.

Hermione belekarolt Ronba, és ők is elindultak, nyomukban Harryvel. A fiú hátul ült le Mordon és Remus mellé. Ahogy végignézett a meghívottakon, sok ismerős arccal találkozott. Remus másik oldalán ott ült Tonks bugyi-rózsaszín hajjal, fekete talárban, messzebb Charlie, McGalagony professzor, Hagrid, még Percy is, és több olyan ember, akit csak látásból ismert. Billen fekete talár volt, haja összefogva hátul, és a fülében még mindig ott volt a sárkányfog. ˝E nélkül Bill nem lenne Bill.˝ - mosolygott Harry. Persze a férfi arcát még mindig elcsúfították a nemrég szerzett sebek, de látszólag ez nem zavart senkit.

A szertartás csöndes és meghitt volt. Mikor az ifjú pár megcsókolta egymást, Harry Freddel és Gergoe-dzsal együtt beindította a tűzijátékot. Mindenki mosolyogva nézte a felröppenő, és szétrobbanó fényeket. Mikor ennek vége lett jöttek a köszöntők. Harry az elsők között mondta el jókívánságait, amiket az Bill és Fleur egy közeli asztal mögül hallgatott, majd szétnyitotta a levél azon részét, melyet Dumbledore Billéknek szánt. A levélen hirtelen ugyanazzal az írással, amivel a többi részét is írták, betűk jelentek meg.

Harry! Így, ahogy tartod most a papírt, rakd le a földre, és lépj le az emelvényről!

Harry követte az utasításokat. Lelépett a pódiumról, elsétált a széksorok széléhez, majd visszafordult. Kíváncsi tekinteteket érzett magán, de nem tudott velük mit kezdeni, ezért csak a lefektetett levelet nézte. Ebben a pillanatban halk pukkanás hallatszott, és a levél helyén Dumbledore állt kicsit áttetsző valójában, mint a szellemek.

― Először is szeretném megköszönni Harry futár szerepét - kezdett beszélni a szellem. Harry felé biccentett, majd folytatta. - Egy rendkívüli embert ismertem meg Bill Weasley személyében, aki nem egyszer segített mind nekem, mind a Roxfortnak - Beszélt Fleur Trimágus Tusa-i szerepléséről, arról hogy mit várhatnak a jövőtől, majd a teljes gyülekezet felé fordult. - Nehéz időket járunk. Nehezebbeket, mint valaha. Egy reménységünk maradt, aki itt áll most - mutatott Harryre. - Egyedül kell végigcsinálnia mindent, de ha nincs mellette lélekben senki, akkor elveszett. Nem csak ő, hanem vele együtt mindenki. Harry - sétált le az emelvényről az öreg varázsló alakja -, tudom most nem érted, hogy honnan veszem, hogy pont itt állsz előttem, de ez most nem fontos. Van valaki, akinek fontosabb vagy a saját életénél. Tudom, hogy meg akarod óvni, de a Roxforton kívül te nyújtasz neki egyedül biztonságot. Attól félsz, hogy meghal, ha melletted marad, de Voldemort ugyanúgy megtudhatja az érzéseidet, ahogy a tetteidet. Lehet, hogy nem lesz majd időtök bepótolni azt, amit most megvonsz magatoktól - nézte a fiú szemeit, majd elmosolyodott. - És Remus! - kiáltott hátra a férfinek. - A terem megnyílik előttük, ha megtalálják - kacsintott Dumbledore Remus Lupinra, aki sokatmondóan bólintott. - Amit nem kétlek - hallotta Harry a volt igazgató hangját a fejében, majd egy halk pukkanás kíséretében eltűnt a levéllel együtt.

Harry elgondolkozva fordult meg, és sétált hátra a helyére. Még jó páran köszöntötték az ifjú párt, majd elkezdődött az ünnepség. Fleur egy pillanat alatt átöltözött egy kék ruhába, aztán Billel elkezdték bontogatni az ajándékokat. A végére két csomag maradt. Harryé és egy nagy, lukacsos láda az asztal mellett, melyen a többi, már kinyitott meglepetés hevert. Fleur Harry ajándékáról fejtette le a papírt, amikor ijedten kiáltott fel. A fiú kuncogva állt nem messze az asztaltól magán érezve Bill enyhén dühös pillantását. Mivel Harry nem csinált semmit, a férfi lépett a dobozhoz. Megfordította, amitől egy halk nyögés hallatszott, majd felemelte. Egy sárkány kicsinyített változata feküdt a hátán, az asztalon. Ugyanolyan, mint amivel Fleur harcolt a Tusán, egy walesi zöldsárkány. A párból egyszerre szakadt ki a nevetés. A kis hüllő is utánozta őket, amitől füstpamacsok szálltak ki az orrán. Arrébb gördült, majd odacammogott a dobozához. Fejjel előre esett bele, ami egy kisebb koppanást eredményezett. Most már mindenki nevetve figyelte a kis szerzeményt, és elismerően néztek Harryre. Sokan most nevettek Dumbledore halála óta először. Ezt a fiú már fél sikernek könyvelte el. A kis sárkány aranyosan pislogva dugta ki a fejét a dobozból, szájában két papírral. Érdeklődve forgatta a fejét. Amikor megtalálta Billt, kis szárnyaival odarepült a férfihoz, aki kitartotta tenyerét a jövevény landolásához. Lihegve feküdt le a férfi tenyerébe, miután odaadta neki a papírokat. Fleur is közelebb lépett, és átvette a kis állatot. Mint egy macska dörgölőzött a lány kezéhez, aki simogatni kezdte.

― Harry! - kiáltott fel Bill boldogan. - Most nem viccelsz? - A fiú mosolyogva rázta meg a fejét.

― Mit khaptunk? - kérdezte Fleur, aki figyelme nagyobb részét, még mindig a sárkánynak szentelte.

― Egy utazást a Föld sárkánytelepeihez - mondta Bill csillogó szemekkel. - Charlie sárgulni fog az irigységtől, ugye öcsi? - kiáltott be a tömegbe a férfi, amire a válasz egy féltékeny morgás volt.

― A szállás és minden egyéb elintézve. Akkor mentek, amikor akartok. Gondoltam már hiányzik egy kis kalandos kikapcsolódás - kacsintott Harry Billre.

― Eltaláltad.

― ´arry. Ez a kis valahmi, amúgy szhobathiszta? - fordult Fleur a fiú felé.

― Nem tudom, de tüzet azt már tud fújni, ahogy elnézem a dobozt - vigyorgott a fiú, mire a kis láda, amiben a sárkány utazott recsegve összedőlt. Mindenki a hasát fogta a nevetéstől. - Amúgy, ha jól sikerült a varázslat, akkor nem nő meg, nincs nagy étvágya, megérzi a rosszakaratot, és nem harapja le az ujjadat - mondta a fiú Billnek, aki mosolyogva bólintott.

― Köszi - mondta.

― Bill, ott az utolsó - mutatott Fleur új kis kedvencét dajkálva a földön álló ládára.

A férfi letérdelt mellé, és elkezdte kibontani. Egy kalitka volt benne, abban pedig egy vörös madárfióka.

― Fawkes - hűlt el Harry, mire a madár felé fordult. - Az nem lehet.

― Tessék? - nézett rá Bill is.

― Ez Dumbledore főnixe.

Mindenki döbbenten nézte a madarat, mikor Bill elővett egy levelet. Az úgy, ahogy az emelvényen is egy pukkanással Dumbldeore-rá alakult

― Nem tévedsz sokat, Harry. A madár Fawkes fiókája. Sok boldogságot Bill és Fleur - A Roxfort volt igazgatója meghajolt és eltűnt.

― Ez egyre különösebb - motyogta Harry.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.