Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


29. fejezet-Nagy változások

2008.05.12
29

29. fejezet: Nagy változások

Reggel, Harry elnyomott pakolásra és kiabálásra ébredt. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Ginny már nincs mellette, de ekkor újabb hangoskodás szűrődött át a másik szobából.

― Nem mész sehova! - kiabálta Ginny.

― De, hülye voltam. Nem szabadott volna egy ilyen kis apróság miatt felkapnom a vizet! - ellenkezett Hermione.

― Apróság?! - botránkozott meg Ginny.

Harry kimászott az ágyából, és egy trikóban és egy bokszerben átcsoszogott a másik szobába.

― Na, idefigyeljetek! - nyögte álmosan, és egy hatalmasat ásított. - Hermione, te kipakolsz, és lejössz reggelizni. Ott megbeszéljük, hogy mi lesz. Gin, kérlek, ébressz fel! - akart mosolyogni a menyasszonyára, de a következő pillanatban egy hideg vízsugár csapódott az arcába. - Hát nem pont így gondoltam - mondta elkeseredve Harry, majd bement a fürdőbe.

Letusolt, a csípőjére kanyarintott egy fehér fürdőlepedőt, ami a térde alá ért, és letáborozott a mosdó elé borotválkozni. Épp letörölte volna a párát a tükörről, hogy lásson is valamit abból, amit csinál, amikor gyenge karok ölelték át a derekát. Mosolyogva megfordult, és aki eddig hátulról bújt hozzá, most a mellkasához dörgölte a fejét, és Harry a mosdókagylónak támaszkodott.

― Ne haragudj rám! - suttogta Ginny, de nem emelte fel a fejét.

― Miből gondoltad, hogy haragszom? - kérdezte még mindig mosolyogva Harry.

― Olyan szomorúan mentél ki.

― Hát nem épp egy hideg vizes zuhanyra számítottam, de ettől még nem haragszom - adott Harry egy puszit menyasszony homlokára.

― Biztos? - kérdezte Ginny. Látszott rajta, hogy bánja a történteket.

― Egészen - lehelte Harry a fülébe, és lágyan megcsókolta szerelmét.

Mikor elváltak egymástól Ginny kiszaladt a fürdőből, és Harry végre nekikezdhetett legjobban utált napi tevékenységének. Már csupasz arccal, és felöltözve ment le a konyhába, ahol pöccintésekkel, körzésekkel, és egyéb mozdulatokkal nekiállt reggelit készíteni. Mire Ginny és Hermione belépett, már minden készen volt.

― Visszamegyek Ronhoz - bökte ki Hermione evés után.

― Rendben, de nem most - jelentette ki Harry. - Nem tudom, miért borultál ki, de ismerlek, nem szoktál minden kis apróságtól így elgyengülni.

― Ne mássz bele az életembe! - mordult rá Hermione barátjára. - Nem vagy se az apám, se a testvérem!

― Igaz, csak az, aki megmentette az életedet - vont vállat Harry.

― Mért kell ezt mindig felhoznod? - kérdezte már nyugodtan Hermione.

― Most említettem először, és Gin is csak most tudta meg. Senkinek se beszéltem róla.

― Tudom - kezdtek folyni Hermione könnyei.

Harry odalépett elé, szorosan átölelte, és hagyta, hogy barátnője a mellkasába temesse az arcát. Ginny értetlenül nézett rájuk.

― Jobban vagy már? - távolodott el Harry kicsit Hermionétól pár perc után. Az csak bólogatott, és letörölte pár könnycseppét az arcáról. - Hugrabug kelyhét akartuk megszerezni - kezdett bele történetbe. - Már tudtuk, hogy hol van. Ott álltunk a kapujában. Egy bájitalt kellett meginni ahhoz, hogy megfoghasd a serleget. Ron önként jelentkezett, mivel előtte Hermione és én csináltuk az efféle dolgokat. Lehúzta a löttyöt, és Hermionéra szegezte a pálcáját. A kezében persze ott volt a pohár. Már félig kimondta a halálos átkot, mikor elé ugrottam, és lefegyverző bűbájt küldtem rá. Összecsapott a két varázslat. Más volt, mint negyedikben Voldemorttal, de nem sokkal. Ron erősebb volt, mint én.

― Ron magához tért - vette át a szót Hermione -, és kivittük Harryt. Két hétig feküdt kómában. Találtunk pár varázslatot, amikkel tudtuk táplálni. Aztán Hugrabug kelyhét nézegetve megláttunk rajta egy szöveget: ˝Ha jámbor vagy, s önzetlen, barátod velem visszanyered.˝ Megtöltöttük vízzel, és megitattuk Harryvel. Előtte persze elpusztítottuk a horcruxot. Harry megitta, és felébredt.

― Napokig hánytam, szédültem és támolyogtam - húzta el a száját az említett.

― Mint utóbb kiderült, Voldemort valamilyen szinten megszállta Ront, az volt a bájital feladata, hogy megmutassa a lélekdarabnak, kit szeret a legjobban.

― Már minden világos - bólogatott Ginny.

― Na szóval, te itt maradsz velünk, amíg tart a szünet, utána pedig eljössz a Roxfortba - tért vissza Harry az eredeti témához. - Azt csinálsz, amit szeretnél. Minerva biztos megengedi. Mindig is szeretett téged.

― Jó, rendben - egyezett bele Hermione.

― Kell egy kis szünet neked is. Arthur biztos ad szabadságot - mondta Harry.

― Írok is neki egy baglyot - állt föl az asztaltól Ginny, és a dolgozószoba irányába indult.

A szünet utolsó napján délelőtt mindhárman a nappali kandallója előtt álltak a csomagjaikkal. Már a félév elején összeköttették a roxforti szállásukat a godric´s hollowival. Beleszórták a hop-port, és egymás után eltűntek a lángokban. A tornyuk semmiben se változott attól eltekintve, hogy egy újabb ajtó jelent meg az egyik falon, Harryék szobájával szemben. Stílusilag ugyanúgy festett, mint a másik, csak sokkal több könyv sorakozott a polcokon. Külön fürdőszoba is tartozott a helyiséghez, így nem függtek annyira egymástól. Hermione már első nap ki sem látszott a tennivalókból. Kijelentette, hogy korrepetálást tart bármely tantárgyból, és ezt ki is tűzte minden ház klubhelyiségében. Már az első szünetben Hollóhátas fiúk tömege vette körül, mivel a tanárok se felejtették el közölni mindenkivel a hírt, hogy az egyik legokosabb és legszebb volt Griffendéles diák vállalja, hogy beleveri kicsi fejükbe a tananyagot. Flitwick professzor azt is nagy örömmel újságolta, hogy a Süveg majdnem az ő házába osztotta be Hermionét. Ennek következtében a délutánt már egy teremben ülve töltötte mindig más és más diákokkal. Egy hónap múlva levél érkezett Rontól. Egy újabb, mivel minden nap legalább öt bagoly zavarta meg a nyugalmukat. Hermione odalépett Harryhez kezében a borítékkal.

― Gyere - fogta meg barátja csuklóját, és felvezette a szobájába. - Ne vágj közbe, kérlek, mert így is elég nehéz elmondanom, jó? - Harry bólintott. - Szóval, az történt, hogy amikor ránk nyitottál, épp arról beszéltünk, hogy mi lesz a családalapítással. Már sokszor mondtam neki, hogy engem nem érdekel, ha nem tud elvinni nászútra, vagy valami, csak házasodjunk össze, és éljük az életünket. Most, hogy Remus is beadta a derekát Tonksnak, úgy gondoltam, talán több esélyem van, de nem. Most is, ahogy eddig mindig, kerülte annak a lehetőségét, hogy teherbe essek. Nem voltunk olyan sokszor együtt, mint ahogy ti gondoljátok. Igen, úgy látszott - előzte meg Harryt -, de csak látszott. Nem bírta elviselni, hogy mindenben leelőzöd. Végül is nem hazudtunk. Egyikünk sem állította, hogy megtörtént minden alkalommal.

― És te ebben segítettél neki.

― Szeretem, még ha ő csak kihasznál! - fakadt ki Hermione, és Harry vállára hajtotta a fejét. Halkan zokogott, miközben Harry szorosan húzta magához, majd összeszedte a maradék erejét, és felemelte a fejét, bár nem nézett Harryre, csak a lábát szuggerálta. - Kisbabám lesz - nyögte ki végül.

Harryt mintha pofon csapták volna. Erre azért nem számított.

― Ron tudja már? - erőltetett nyugalmat a hangjára.

― Még nem.

― Mikor akarod neki elmondani?

― Holnap.

― Veled megyek.

― Kösz, de ígérd meg, hogy nem fogtok verekedni.

― Az ő nevében nem tudok mit mondani, de én tartom magam. Most pedig pihenj le!

― De korrepetálásom lesz!

― Ki fogják bírni, majd szólok nekik.

Egy intéssel behúzta az ablakon a függönyt, és kiment a szobából. Most, hogy így belegondolt elég furcsán viselkedett Hermione. Nem egyszer kellett felvinni Madam Pomfreyhoz, mert szédült és hányingere volt. Adott egy futó csókot Ginnynek, és sietett is a nagykapu elé. Roxmortsi hétvége volt, és McGalagony rábízta a diákok elindítását. Mikor már mindenki útban volt a kis falu felé, megpillantotta Greg Devist a lépcsőn ülve. Ismerte a fiút, és nem csak azért, mert Griffendéles volt. A szüleit Voldemort nevében ölték meg, de neki nem maradt senkije, így árvaházban nőtt fel.

― Greg! - szólt oda a fiúnak, aki ijedten kapta föl a fejét. - Menjél! - bökött a fejével a távolodó diáksereg felé.

― Tessék, professzor? - értetlenkedett a fiú.

― Heted éves vagy, és még egyszer sem voltál a faluban a barátaiddal. Jól tanulsz, és minden bizonnyal a RAVASZ-aid is megfelelőek lesznek. Menj, és szórakozz, majd én elintézem - mosolygott Harry, mire Greg boldogan pattant föl, és kiabálva rohant a társai után.

Harry gondolataiba merülve meglátogatta az összes ház klubhelyiségét, és kifüggesztette a korrepetálások elmaradását hirdető cetliket, majd felmászott a tornyukhoz. Ginny olvasgatva ült a kandalló előtti kanapén. Jókedvűen huppant le szerelme mellé, és adott egy puszit az arcára.

― Mi ez a nagy vidámság? - kérdezte úgy mellékesen Ginny, de nem nézett fel a könyvéből.

― Szép napunk van.

― Akkor Hermione mégse mondta el?

― De - Harrynek eszébe jutott, amit barátnője mondott nem sokkal ezelőtt, és úgy tűnt el a vidámsága, mintha ott se lett volna.

― Mit csináltok?

― Vele megyek holnap, és ígéretemhez híven megpróbálom nem péppé verni vagy átkozni Ront.

― Nem kéne egy kis nyugtatót innod előtte?

― Nem hinném.

― Aha.

― Mi a baj? - kezdett gyanakodni Harry. Ginny még mindig a könyvébe mélyedt, és csak úgy mellékesen válaszolgatott neki unott hangon, ami tele volt gúnnyal.

― Semmi.

― Ne nézz hülyének! Látom, hogy valami nincs rendben.

― Hagyjál békén! Talán az! - ugrott fel Ginny, a vaskos kötetet majdnem Harry fejéhez vágva, és sietve a hálószobájuk irányába indult, de a felvezető pár lépcsőfok közepén összeroskadt, elhajította a könyvet, és könnyeivel kezdett nehéz csatát vívni, ami már akkor halálra volt ítélve, amikor elkezdődött.

Harry abban a pillanatban ott termett, és szerelme elé térdelt egy alsóbb lépcsőfokra. Ginny lábait felhúzta, átfonta mindkét karjával, és homlokát a térdeire támasztotta. Harry megérintette a karját, majd óvatosan a fejét kezdte simogatni. Félt egy újabb kitöréstől, és attól, hogy legközelebb a nő pálcájával találja magát szemben. Végül egyik se következett be. Ginny felemelte könnyáztatta arcát, és barna szemeit Harryébe fúrta. Ő csak tovább simogatta szerelme fejét, majd arcát. Ginny, egy hirtelen ötlettől vezérelve, vőlegénye nyakába vetette magát, aki a lendülettől hátraesett, legurultak néhány lépcsőfokon, és nem sokkal a kanapé mögött álltak meg. Ginnyn már egyáltalán nem látszott az előbbi összeomlás. Most görnyedezve kacagott Harryvel együtt.

A vacsorán McGalagony gorombább volt, mint valaha, és ölő pillantásokat vetett a Griffendél asztala felé. Mikor befejezte az evést felállt, és kiment az emelvényre, hogy szóljon.

― Mr. Devis, jöjjön ide, kérem! - mondta fenyegető hangon. A fiú ijedten sétált oda az igazgató elé. - A mai napi kihágásáért száz pontot vonok le a házától, az év végéig eltiltom minden iskolai programtól, ebbe beletartozik a Valentin napi bál és a kviddicsmérkőzések is, és emellett Frics úrral megy büntetőmunkára minden szombat este...

― Állj! - pattant föl Harry a székéről, és megkerülve az asztalt Greg mellé sietett. - A büntetések érvénytelenek - fordult McGalagonyhoz.

― Lement a faluba engedély nélkül.

― Én küldtem le - mondta nyugodtan Harry. A teremben halálos csönd lett. Jól ismerték már az ilyesfajta veszekedéseket, és már csodálkoztak is, hogy eddig egyben se volt részük.

― Maga?! Azt kértem csak, hogy ne legyen unalmas évünk, nem pedig azt, hogy csinálja a műsort állandóan!

― Milyen műsort? Nem keresem a Bölcsek Kövét, nem találom meg a Titkok Kamráját, és ölöm meg a baziliszkuszt, nem menekítek meg egy halálraítélt hipogriffet és egy szökött foglyot a dementorcsóktól, nem kerülök bele a Trimágus Tusába egy drága halálfaló miatt, nem rohangálok éjjel a Minisztériumban, és Dumbledore-ral sem megyek horcruxokat kutatni. Az a műsor, hogy kiállok azokért, akikért más nem?

― De... - Már mindenki érezte, hogy ez más lesz, mint az előzők. Itt nem csak holmi törjünk-borsot-a-másik-orra-alá-ról van szó

― Nincs de! Nem gondolja, hogy azoknak, akiknek nincs kivel aláíratniuk az engedélyező lapot, nem jár ki ez a kiváltság?

― Magának ott volt Black.

― Igen, nekem volt egy keresztapám, aki tizenhárom év után megszökött, részben miattam, az Azkabanból, de neki nincs! - mutatott Gregre a bal kezével. - Neki még olyan idióta nagynénje sincs, mint nekem!

― Fogja vissza a megmentési kényszerét, kérem!

― Persze, most így beszél erről. - Harry lehalkította a hangját, és olyan ridegen beszélt tovább, hogy mindenkit kirázott tőle a hideg. - A megmentési kényszerem, amitől meghalt Cedric Diggory, a keresztapám, és eldobtam magamtól olyan emlékeket, amikről három évig azt se tudtam, hogy léteznek, pedig életem legszebb pillanatai voltak. Egyéb fájó sebet nem akar felszakítani? - Ginny lépett oda hozzá, és karolta át a derekát. - Nem egy javaslat ott fekszik az asztalán olvasatlanul csak azért, mert Harry Potter a huszonegy éves gyerek adta be, ugye? Könnyű addig az árvákra nem gondolni, amíg át nem éli. Amíg nem tudja milyen az, amikor megjelenik egy félóriás egy lakatlan szigeten, és közli a nagybátyával, hogy hogy volt képes azt hazudni, hogy a szülei autóbalesetben haltak meg, és a sebhely a homlokán is onnan van, mikor mindezt Voldemort tette. Nem tudja Minerva, de ne is tudja. Greg minden roxmortsi hétvégén lemehet a faluba. Ha kell, én kísérem le, és átkozok meg mindenkit, aki az utunkba áll. - Elvált Ginnytől, és a Nagyterem ajtaja felé indult. - Greg - kiabált vissza meg se fordulva -, próbáld meg még egyszer megidézni a patrónust a délelőttre gondolva! Akarom már látni azt a tigrist!

Ginny kisvártatva követte, és átkarolva egymást ballagtak fel a hálókörletükbe. Másnap McGalagony megkereste, és megbeszélték a szabálymódosításokat, miszerint a jó tanulmányi eredmény fejében látogatható a falu azoknak is, akiknek nincs papírjuk. Hermionéval és Ginnyvel sokat hógolyóztak a parkban, míg Ron fel nem tűnt a kapunál. Hermione egyedül indult meg a vörös férfi felé, hátrahagyva Harryt és Ginnyt, akik onnan figyelték az eseményeket, ahol eddig álltak. Ron lehajtott fejjel beszélt, majd felnézett, és végigsimított Hermione arcán. Ő alig mondott valamit, de a végén olyan arckifejezést öltött Ron, hogy Harry és Ginny még a távolból is röhögő görcsöt kapott. Végül Ron megrázta a fejét, kérdezett valamit, amire Hermione csak bólintott, majd szorosan magához ölelte a nőt. Pár perc múlva kicsit eltolta magától, Hermione hasára tette a kezét, amin még semmi sem utalt a benne rejlő apróság létezéséről, majd mosolyogva, boldogan újra a karjaiba zárta kedvesét.

― A kis turbékoló gerlicék - vigyorgott Harry.

― Muszáj neked mindent kifiguráznod? - bokszolt bele Ginny vőlegénye hasába.

― Nem! Megadom magam! - tartotta fel Harry mindkét kezét, és futásnak eredt.

Egy kiálló gyökérben megbotlott, az őt követő Ginny pedig rajta landolt. Nevetve hemperegtek a friss hóban, míg nem sokkal arrébb talált újra egymásra két barátjuk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.