Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


26. fejezet-Susan Withe

2008.05.12
26

26. fejezet: Susan White

Két hét múlva Hermione és Ginny boldogan újságolta, hogy haladnak a berendezéssel. Ekkor már vagy tízezer galleont elköltöttel, de Harry nem bánta. Nem félt attól, hogy nem fognak tudni megélni, mivel szeptembertől a Roxfortba költöznek, ott meg a pennán, pergamenen és hasonló apróságokon kívül nem kell semmire se költeniük. Úgy tervezte ugyanis, hogy Ginnyt beajánlja Madam Pomfrey mellé, vagy neki segítene a tanításban. Már az utolsó pár napot töltötték a Grimmauld téren, és Harry sejtése beigazolódott. A két nő nem végzett a ház berendezésével. Szeptember elsején a szokott időben kimentek a 9 és ¾-ik vágányra a ládáikkal együtt, és a diákok társaságában a Roxfort Expresszen megkezdték oly jól ismert útjukat az iskola felé. A kupéjukba egy csapat kis elsőéves kéredzkedett be, akik megszeppenve nézték Harryt és Ginnyt. Az egyik kisfiú öt perc után felismerte Harryt, és elárasztotta rajongásával, amihez a többiek is csatlakoztak. Az út majdnem felénél egy sötétbarna, nagyon göndör hajú, barna szemű lány kopogott be.

― Bejöhetek? - kérdezte félénken.

― Itt nincs holmi sárvérűeknek hely - mondta az egyik fiú, mire Harryben felment a pumpa.

― Gyere be! - fordult kedvesen a kislányhoz.

― Nem, inkább mégsem zavarok.

― Én szeretném, ha leülnél - mosolygott Harry, és az egyetlen szabad helyre mutatott Ginny mellett. A kislány tétován odasétált, és leült. - Ha még egyszer meghallom bármelyikőtök szájából azt, hogy sárvérű, mínusz tíz ponttal kezditek az évet, és nem érdekel, hogy nem vagytok még beosztva - mondta fenyegetően a körülötte ülő fiúknak.

― Kérsz? - nyújtott Ginny a kislány felé egy doboz Mindenízű Drazsét.

― Mi ez? - kérdezte bátortalanul a kislány.

― Mindenízű Drazsé. Próbálkozz! Lehet, hogy találsz egy finomat, vagy kérsz inkább csokibékát? - halászott elő Ginny egy édességet, és a lány felé emelte. Az óvatosan megfogta a csokibéka dobozát, és kinyitotta. Nagyot sikított, mikor az kiugrott a kezéből. Ginny kviddicsen edzett reflexeivel elkapta az elvarázsolt finomságot, és új kis barátja felé nyújtotta. - Tessék, ne félj, nem élő, csak úgy tűnik. - A kislány becsukta a szemét, és úgy harapott a csokiba, de mikor megérezte annak édes ízét, rögtön elmosolyodott. - Hogy hívnak?

― Susie White-nak, és téged? - bátorodott fel Susie.

― Ginny Weasleynek, ő pedig a vőlegényem, Harry Potter - mutatott Harryre Ginny, aki mosolyogva nézte őket.

― Szia! - köszönt a lánynak.

― Ti is diákok vagytok? És hogy tudtad ilyen gyorsan elkapni azt a békát?

― Mi nem vagyunk már iskolások. Régen ide jártunk a Roxfortba, de most Harry tanárként jött vissza, én pedig elkísérem. Majd az iskolában ne tegezz le minket, csak ha magunk vagyunk, mert nem örülnének neki. Harryt hívd Mr. Potternek, tanár úrnak, vagy professzornak, engem pedig Miss Weasleynek!

― Rendben.

― Amiért pedig el tudtam kapni a békát, az a kviddics. Ez egy olyan játék, amit négy labdával játszik hét ember seprűn a levegőben. Majd megismered a Roxfortban. Talán még csapattag is lehetsz. Én hajtó és fogó voltam, Harry szintén fogó, és száz év után az első, akit elsősként bevettek a csapatba. Most pedig a Chudley Csúzlik csapatában játszik. - Susie tátott szájjal hallgatta, amit Ginny mesélt neki.

Bagoly kopogott a vonat ablakán. Harry beengedte a madarat, leoldotta a levelet a lábáról, és útjára engedte.

― Minervától jött - mondta Harry, és szorgalmasan olvasni kezdett.

― Ki az? - súgta Susie Ginny fülébe.

― Ő a Roxfort igazgatója, és a mi régi átváltoztatástan tanárunk, Minerva McGalagony professzor.

― Hú - álmélkodott Susie. - Varázsolj nekem valamit! - kérte Ginnyt.

― Mit szeretnél?

― Nem tudom.

― Na, lássuk csak - gondolkodott Ginny, majd egy pálcamozdulat utána a levegőben előtűnt egy karamellbarna plüssmaci. - Tetszik? - adta át Susie-nak.

― Aha - ölelte át a kislány boldogan a macit.

Harry fülig érő vigyorral nézett fel a levélből.

― Mit írt? - kérdezte Ginny a férfit.

― Nem csak a Sötét varázslatok kivédését veszem át Mordontól, hanem a Griffendél házvezetőségét is. Brangthon és köztem vacillált, de úgy gondolta, egy ízig-vérig Dumbledore embere jobban el tudná látni a feladatot.

― Egyet értek - adott igazat volt tanárának Ginny.

― Milyen házról beszéltek? - kíváncsiskodott Susie. - És ki az a Dumbledore?

― Albus Dumbledore a Roxfort előző igazgatója volt. Négy éve halt meg. Majd látni fogod a sírját, ott van az iskola parkjában. - Susie falfehér arcát látva Ginny nyugtatni kezdte. - Ne félj! Nincs neki szelleme, és amelyek az iskolában vannak, azok se bántanak senkit. Na jó, kivétel Hóborcot. A Griffendél pedig egy ház a négy közül, ami a Roxfortot alkotja. Ma este minden elsőst beosztanak egybe. Ez lesz az otthonod, amíg ott tanulsz. Van a Griffendél, a Hollóhát, a Hugrabug és a Mardekár.

― Te melyikbe jártál? - szakította félbe Ginnyt Susie.

― A Griffendélbe, és Harry is.

― Mi alapján osztják be a gyerekeket?

― A fő tulajdonságaik alapján. Griffendél Godrik a bátorságot és a hősiességet tartotta nagyra, Hollóháti Hedvig az okosságot és a tudásszomjat, Hugrabug Helga a jámborságot és a szorgalmat, Mardekár Malazár pedig a nagyravágyást és a ravaszságot. Ez a négy nagy varázsló alapította a Roxfortot.

― Én biztos Hugrabugos leszek - szomorodott el Susie.

― Honnan tudod? Szerintem Griffendéles, de majd a Teszlek Süveg eldönti.

― A micsoda?

― Ő osztja be a gyerekeket. Még Griffendélé volt - és Ginny elkezdett mesélni Susie-nak. Mindent elmondott neki az iskoláról, amit csak tudni akart.

― Nem akarlak félbeszakítani benneteket, de át kéne öltözni talárba - mondta Harry, mikor már messziről látta a Roxfort ablakainak fényét. - Ginny, menjünk az ajtóhoz! Nem akarok nyomorogni!

― Jó! - állt fel Ginny Harryvel együtt. - Susie, ha megkérsz egy felsőbb éves diákot, biztos odavezet a szobánkhoz. Ha valami baj van, nyugodtan gyere - mosolygott a kislányra. - Minek akarsz annyira rohanni? - kérdezte Harryt, aki a cuccait pakolta. - Úgyis marad fiáker.

― Ki mondta, hogy azokkal a rozoga kocsikkal akarok menni? - vigyorgott sokatmondóan Harry.

― Hát akkor? Hoppanálni nem lehet.

― Repülünk.

― Mivel?

― Ezzel - vette elő a Tűzvillámát Harry.

― Gondolom, a vonatról akarsz felszállni, és a Nagyterem közepén landolni - mosolygott Ginny.

― Még szép! Hatásos bevonulás kell!

― Nem vihettek magatokkal? - reménykedett Susie.

― Nem, sajnálom - térdelt le elé Ginny. - Neked a csónakokkal kell menned, át a tavon, de már holnap megkapod az órarendedet, amiben lesz repüléstan óra is - kacsintott a kislányra, majd felállt. - Menjünk! - lépett ki Harry mögött a fülkéből.

Az ajtóknál kisebbfajta tömeg tolongott, mikor odaértek az egyikhez. Harry mit se törődve a Percy-félékkel, előre tolakodott, lába közé vette a seprűjét, majd Ginny is felült mögé. Lassulni kezdett a vonat, végül megállt, és kinyitották az ajtókat

― Kapaszkodj! - szólt hátra Ginnynek Harry, és elrúgta magát a vonatról.

Pillanatok alatt már magasan a pályaudvar fölött szálltak hangos füttykoncert kíséretében. Harry elővett valamit a zsebéből, meggyújtotta, és hanyagul hátradobta. Gyönyörű tűzijáték durrogott mögöttük.

― Ezért McGalagony meg fog ölni! - nevetett Ginny Harry fülébe.

Megkerülték a tavat, ahol már az elsősök ringatóztak Hagrid vezetésével, a kviddicspályát, majd a Roxfort kapuján berepülve landoltak a Nagyteremben, a bejövő diákok előtt. McGalagony professzor megrovó tekintetére, csak összemosolyogtak. Mire az elsősök felértek, már nyugodtan ültek a tanári asztalnál egymás mellett. McGalagony helyett Brangthon vezette őket. A kis háromlábú szék már ott várta az elsősöket, rajta a Süveggel. Brangthon kezében a listával egyenként szólította a diákokat. Harry titkolt sejtése újra beigazolódott. A három fiú, aki velük utazott, mind Mardekáros lett.

― White, Susan!

Susie nyugodtan ült le a kisszékre. A Süveg sokáig gondolkodott, majd felkiáltott.

― Griffendél!

Susie boldogan rohant a szélső asztalhoz. Amint leült tekintetével megkereste Ginnyt és Harryt, akik mosolyogva kacsintottak rá. Mikor befejeződött a beosztási ceremónia McGalagony emelkedet szólásra.

― Két új személyt szeretnék bemutatni. Mordon professzor távozott az iskola tanári karából, de helyére nem kisebb ember lép, mint Harry Potter. - Harry szolidan felemelkedett, mire a Griffendél asztalától füttyök és vastaps töltötte meg a Nagytermet. - Mr. Potter négy éve hagyta itt az iskolát RAVASZ vizsgák nélkül, ezért ha huzamosabb időre akar berendezkedni, a tanév végén le kell tenni a vizsgákat a többi hetedéves tanulóval együtt. - A Griffendéltől most tiltakozás hallatszott, de McGalagony nem zavartatta magát. - Emellett szeretném még bemutatni Miss Weasleyt, aki egyelőre Madam Pomfreynak segít a gyengélkedőn. - Ginny szinte ugyanakkora tapsvihart kapott a Griffendéltől, mint Harry, de míg nála a fiúk kurjongattak hangosan, addig Harrynél a lányok sikongattak. McGalagony elmondta a szokásos tudnivalókat, hogy a Tiltott Rengetegbe csak tanár kíséretében szabad bemenni, és hogy a kviddicsszezon első meccsét a Griffendél játssza a Mardekár ellen.

A vacsora után Harryék megkeresték a számukra kijelölt szobát. Mint kiderült, mégsem a négy évvel ezelőtti szállásukat kapták, hanem egy egész tornyot. A bejárata a Kövér Dáma portréjával egy szinten volt, és legalább ugyanolyan nagy is, mint a Griffendél-torony. Vörös-arany kárpit borított mindent, prefektusi fürdő, könyvtár és egy nagy hálóterem tartozott hozzá. Ginny épp a ruháikat pakolta, mikor hangos dörömbölés hallatszott be. Harry, aki az egyéb dolgaikat rakosgatta szét, önként indult az ajtóhoz, ami előtt egy paprikapiros fejű McGalagonyt talált.

― Jó estét, Minerva! - köszönt előzékenyen.

― Jó is lenne, ha kibírna úgy egy napot, hogy ne rögtön magától zengjen az egész kastély.

― Mit...

― Ne vágjon közbe! - ripakodott rá a professzor Harryre, és beljebb ment. - A vonaton megfenyeget három diákot, mellesleg azt a kis magánszámát se hagyhatom szó nélkül.

― Az a három elsős sárvérűnek nevezte az egyik társukat.

― Ne hagyja, hogy a személyes érzelmei vezessék!

― Ezek nem személyes érzelmek! Elég sajnálatos, ha magát ez nem érdekli, de az én jelenéltemben senki sem fogja a társát a származása miatt csúfolni. Másrészt pedig, Minerva, pont ön kért meg arra, hogy ne legyen unalmas a tanév. - Harry szünetet tartott, hogy az igazgatónő tovább szidja. Mivel ez nem következett be, folytatta. - Szeretnénk folytatni a pakolást, úgyhogy, kérem, távozzon, ha nincs más mondanivalója.

― Holnap reggel megtalálja az órarendjét és a Griffendélesekét az asztalán. A viszont látásra - lépett ki a portréajtón McGalagony professzor.

Másnap reggel egy nagy köteg papír várta a nagyszobában. A tetején egy névre szóló órarenddel. Gyorsan átfutotta, fölkapta a szükséges könyveit, hóna alá csapta a házának az órarendjeit, és lesietett a Nagyterembe. Ginnyt nem keltette fel. Mikor leért, pár diákja már az asztalánál ült. Odament hozzájuk, és miután kiderítette, mi a nevük, átadta nekik a megfelelő papírt. A reggeli alatt fel-le futkározott kollégáival együtt, míg minden Griffendéles kezében ott volt az órarendje. Amikor már muszáj volt elindulnia az első órájára, meghagyta a prefektusoknak, hogy aki nem kapott órarendet, keresse meg őt este a szobájában. Első órája a hetedéves RAVASZ-os csoporttal volt. Még előző este átnézte a követelményeket. Mordonban nem kellett csalódnia. Minden csoport jól haladt az anyaggal. Utolsó órája az elsős Mardekár-Griffendél összeállítással volt. Óra végén félrehívta Susie-t.

― Megnézted már az órarendedet?

― Még nem, professzor, mert nem kaptam - mosolygott Harryre a kislány.

― Tessék! - adta Susie kezébe a papírt. - Ajánlom a szerdát - kacsintott rá, majd elindult a Ginnyvel közös tornya felé.

Estefelé befutott az a néhány Griffendéles, aki nem kapott órarendet, majd mikor az utolsó is távozott, szólt Dobbynak, hogy legyen szíves felhozni a vacsorájukat. Beszélgetve megették a felhordott ételt, majd korán lefeküdtek, és folytatták a nap elemzését.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.