Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


25. fejezet-A születésnapi kívánság

2008.05.12
25

25. fejezet: A születésnapi kívánság

Az Odú előtt pár méterre jelentek meg. Harry átkarolta Ginny csípőjét, a nő a férfi derekát, és fülig érő szájjal sétáltak a ház felé. Nyugodtan léptek be a konyhába, ahol szinte az egész Weasley-család jelen volt, Hermionéval kiegészülve.

― Látod, apa, mondtam, hogy nem teszi meg - szólt Ron az idegesen járkáló Mr. Weasleynek. Hermione sikítva vetette magát barátnője nyakába. - Igent mondott... - esett le Ronnak a tantusz. Odalépett barátjához, és együtt érzően kezet rázott vele. - Tudlak sajnálni, öregem - sóhajtott, de Hermione jól irányzott könyöke a bordái között mindjárt elhallgattatta.

― Jaj, istenem! - kiáltott fel Mrs. Weasley, és kezdte csókolgatni Harryt és a lányát. - Annyira boldog vagyok! - szipogta.

― Akkor megérte majdnem leesni a tetőről - mondta Tonks boldogan, aki most érkezett Remusszal, és gratuláltak az ifjú jegyespárnak.

― Milyen tetőről? - lepődött meg Ginny, és fordult Harryhez, mikor már mindketten szabadok voltak.

― Menj, öltözz át, és elmesélek mindent - adott egy röpke csókot Harry Ginnynek, és a lépcső felé tolta.

― Mindent el kell mesélned! - futott Ginny után Hermione.

― Hermione, ígérem, az egész napot együtt tölthetitek, de utána az enyém! - mondta Harry.

― Az nem biztos, hogy elég lesz! - kiáltott vissza a nő már a lépcsőfordulóból.

― Nők... - forgatta meg egyszerre a szemét Harry és Ron.

Gyors sürgés-forgás támadt a konyhában. Ajándékok kerültek elő, és egy megbűvölt torta, amelyik olyan ízű lesz, amilyet a legszívesebben enne az, akinek a tányérjára kerül egy szelete. Eközben Ginny szobájában izgatott beszélgetés folyt az ágyon.

― Te... olyan aranyos, kedves, gyengéd, figyelmes - sorolta Ginny álmodozó tekintettel a jobbnál jobb jelzőket.

― Persze hogy az, hiszen imád téged - mosolygott Hermione.

― Tudod, mire lennék kíváncsi? Hogy hányadik lehettem neki - töprengett Ginny. - Inkább ne mondd meg! - szólt rá barátnőjére, aki válaszra nyitotta a száját.

― De Ginny...

― Ne!

― Nyugi!

― Nem akarom tudni, hogy hány századik voltam!

― De hiszen az első!

― Tessék? - kiáltott fel Ginny, amibe a szoba ablakai is beleremegtek.

― Mit csinálnak ezek ott fent? - gyanakodott Ron a konyhában a kiáltás hallatán.

― Szerintem az éjszakát tárgyalják ki - mondta büszkeségtől dagadva Harry.

― Megszólalt a kis lepedőakrobata - gúnyolódott Ron.

― Nem vagyok az! - csattant fel Harry.

― Ja, mert azzal, a vagy húsz mugli lánnyal, akivel volt dolgod az elmúlt négy évben, csak beszélgettél, mi?

― Igen - felelte Harry komolyan barátja szemébe nézve. - Mindig úgy éreztem, hogy tartozok valakihez, akit nem csalhatok meg.

― Tudom sajnálni a húgomat. Milyen fájdalmai lehettek - húzta még jobban Ron Harryt.

― Attól még, hogy te béna vagy, nem kell mást is annak tartani! - kiabált Harry.

― Nem vagyok béna!

― Fiúk, lehetne, hogy ezt máshol beszéljétek meg? - szólt közbe bizonytalanul Mrs. Weasley, de a két férfi rá se hederített.

― Akkor mi vagy? - folytatta zavartalanul a vitát Harry. - Attól, hogy te nem tudsz teljesíteni, én még tudhatok!

― A kis önzetlen. Biztos nagyon igyekezhettél - gügyögött Ron.

― Képzeld el, mindent megadtam neki, amit lehetett!

― Harry! Ron! - ugrott a falakat rengető balhéra lesiető Ginny és Hermione a két férfi közé. - Mi a fene ütött belétek?

― Bocs, Gin, de ezt el kell intéznem - mondta Harry az előtte álló nőnek, de szemét még mindig Ronon tartotta. A következő pillanatban a vörös férfi már fejjel lefelé lógott.

― Merlinre! - sikított fel Mrs. Weasley. - legalább kint folytassátok! Szétveritek a házat!

Hangos puffanással Ron földet ért, és szikrázó szemekkel kiment a ház elé Harryvel együtt. Amint megfordult, Harry rontást küldött rá. Színes fénycsóvák cikáztak ide-oda a kertben. Hermione és Ginny félájultan rogyott le egy-egy székre Mrs. Weasley mellé. Tonks izgatottan kiabált az egyik ablaknál, és kommentálta a kinti eseményeket.

― Ötven sarló Harryre - fordult Fred testvéréhez.

― Állom - rázott kezdet George.

Ron sokat fejlődött az elmúlt évek során, és korántsem volt olyan gyenge ellenfél, mint régen, de negyed óra múlva Harry lábai előtt feküdt zihálva. George keserűen adta át Frednek a már tíz galleonra nőtt fogadási összeget, majd Hermione és Ginny után kirohantak a ház előtti terültre. Ron ott állt Harry mellett, és mindketten szerelmeik szidalmait hallgatták. Ruhájuk szakadtan és koszosan lógott rajtuk, valamint apró sebek tarkították a szabadon lévő bőrfelületeket, melyekből vér szivárgott. A két fiatal nő beparancsolta őket a házba, lefektették őket a nappaliban, és nekiláttak ellátni a sérüléseiket.

― Mint az óvodások! - mondta dühösen Hermione.

― Csecsemők! - kontrázott rá Ginny.

― Kérjetek bocsánatot egymástól! - parancsolt rájuk Hermione.

― Majd, ha ő előbb elnézést kér! - mutatott Harry Ronra.

― Min is vesztetek össze tulajdonképpen? - kérdezte Ginny.

― Azon, hogy melyikük teljesít jobban - mondta a belépő Tonks.

― Jó, hogy nem mindjárt azon, hogy Hermione vagy én lennék jobb aktmodell...

― Te! - kiáltotta kórusban a két férfi, és kedvesükre mutattak, majd ölő pillantást vetettek egymásra, mire a két nő megforgatta a szemét.

― Harry James Potter - emelte fel a hangját Ginny -, ha nem kérsz most rögtön bocsánatot Rontól, tojok a Temzére, és kihajítom a gyűrűdet az ablakon!

Harry kezes bárányként bocsánatot kért Rontól, majd teljes figyelmét menyasszonyának szentelte.

― Te is! - szólt rá kedvesére Hermione, mire az valami bocs félét dörmögött az orra alatt.

― Akkor mehetünk enni? Mert mindenki meg akar halni az éhségtől, főleg én - mondta Tonks.

― Menjünk!

A finom ebéd után az asztal közepére helyezett torta mind a húsz gyertyája fellobbant. Ginny gondolkodva nézte őket, hogy mit is kívánjon. A férfi, akit szeret már a vőlegénye, és nemsokára a férje is, van egy házuk, a családja boldog, a világ megmenekült. Hirtelen eszébe jutott valami, és elfújta a gyertyákat.

― Mit kívántál? - kérdezte Ron Harry mellől. Már egyikük sem zavartatta magát, mintha egy órája nem is ők átkozódtak volna az előkertben.

― Nem mondom meg, majd megtudod, ha teljesült - öltötte ki nyelvét bátyjára Ginny.

Mikor a torta is elfogyott az ajándékok vették át az uralmat az asztal fölött.

― Huh - esett neki a csomagolópapíroktól megszabadítani a különböző formájú és nagyságú ajándékokat Ginny. Fredtől és George-tól egy nagy, a Weasley Varázscikk Vállalat termékeivel megtöltött dobozt kapott. Lupintól és Tonkstól egy könyvet, amiben a legújabb fiataloknak szóló varázslatok voltak, és olyanok, hogy hogyan csináljunk tartós hullámot, vagy fogyjunk le egy hét alatt harminc kilót. -Biztos Tonks választotta- - könyvelte el magában Ginny. Hermione és Ron egy új Meteorral lepte meg, míg a szülei egy családi örökségben lévő aranyládikával, amit a hagyományok szerint a legkisebb lánynak kell odaadni, mikor az betölti a huszadik születésnapját. Az utolsó csomagot bontotta, amiben tudta, hogy Harry ajándéka lapult. Mikor kinyitotta a négyzet alakú, lapos bársonydobozt, elállt a lélegzete.

― Ez... ez... - dadogta az ámulattól. - Ez... nagyon drága lehetett - csapta be a dobozt, és nyomta Harry kezébe. - Nem fogadom el - jelentette ki.

― Sokkal többet érsz ennél az apróságnál - ellenkezdett Harry.

― Az elmúlt huszonnégy óra alatt két olyan ékszert kaptam tőled, amelyeknek az árán egy egész kastélyt vehetnék.

― Ha arra vágysz, akkor kapsz egyet - mondta Harry. - De ha egy kicsit is tetszik a nyaklánc, akkor, kérlek, hordd.

Ginny újra kinyitotta a dobozt, és kiemelte belőle a vékony aranyláncon lógó cirádás, rubintkövekkel kirakott -G- betűt. Mindenki tátott szájjal bámulta, ahogy Harry felcsatolta a láncot Ginny nyakára.

― Ez meseszép - hüledezett Mrs. Weasley, és odarohant Harryhez, majd szorosan a karjaiba zárta. - Még nem is mutattad meg a gyűrűdet - fordult most egyetlen lányához. Ginny mosolyogva emelte fel a kezét, melynek gyűrűsujján ott ragyogott az ékszer. Mrs. Weasley kis híján elájult a látványtól. Végigcsodálta mindenki a gyűrűt, majd Hermione lépett Ginnyhez.

― Harry azt mondta, megkaplak a mai napra. Menjünk el Londonba, és üljünk be valahova - ajánlotta a barna hajú nő.

― Rendben - állt fel Ginny. - Akkor elmesélhetnéd, hogy mi volt ez a tetőről lógós sztori.

― Induljunk! - léptek az ajtóhoz.

― Hermione - kiáltott még oda Harry -, vigyázz ám a menyasszonyomra, és igazán vásárolgathatnátok, ha nem esik nehezetekre. Nem akarok még öt hónapot a Grimmauld téren tölteni.

― Oksi - kacsintott Harryre Ginny, és Hermionéval együtt nem messze a háztól hoppanáltak a Foltozott Üstbe.

― Nagyon kicsípték magukat - jegyezte meg epésen Ron, mikor már mindkét nő eltűnt.

― Na igen - húzta el a száját Harry. A két nő ugyanolyan sötétkék farmer miniszoknyát és pamut topot viselt, csak míg Ginnyé fehér, addig Hermionéé halványsárga volt.

― Nehogy már mindenkire féltékenyek legyetek - nevetett Tonks.

A két férfi vállat vont, majd Harry belekezdett a kis terve elmesélésébe. Mrs. Weasley meghatottan pityergett az álomképeken, míg a többiek elismerően mosolyogtak.

― Annyira örülök nektek - ölelte át újra Mrs. Weasley Harryt. - Mikor lesz az esküvő?

― Molly, addig még nem jutottunk el, de én nem szeretnék nagy felhajtást. Csak a szűk baráti kör. Elég volt eddigi életemet a kamerák előtt tölteni, a többit nem akarom. Az ünnepségre persze több mindenkit meghívnánk, és tartani kéne egy konferenciát az újságíróknak. Nem szeretném, ha elrontanák azt a napot.

― Egyet értek - mondta Remus. Most szólalt meg először, mióta megérkezett. Harry nem értette mért ilyen szótlan volt tanára, hiszen telihold már régen elmúlt, és még csak telőben van a hold.

Harry késő délután visszahoppanált a Black-kúriába. Túl fáradt volt, hogy megvárja Ginnyt, de Ronnak meghagyta, hogy mondja meg neki, hova ment. Amint lefeküdt elnyomta az álom. Eközben Hermione és Ginny még boldogan beszélgetett az Abszol úton az egyik cukrászda teraszán.

― Szóval mi volt ez a tetős ügy? - faggatta barátnőjét nevetve Ginny.

― Mesélem elölről, jó? - Ginny bólintott. - Mikor felmentél a szobádba azután, hogy Harry megkérte a kezed még áprilisban, felnyílt a szeme, és elhatározta magát. Remusszal megcsináltatta a régi Potter-ház terveit, és kerestetett velem egy építkezési vállalatot.

― Hogy micsodát?

― Muglikat.

― Muglikat?

― Igen, de ha állandóan közbevágsz, akkor nem tudom elmondani. - Ginny fölvette az előtte álló poharat a benne lévő koktéllal, és ivott belőle, majd hátradőlt, és tovább hallgatta barátnőjét. - Szóval elkezdődött az építkezés. Jól haladtak a dolgok. Első nap előkerült egy köteg fénykép és a bölcső, amit te is láttál. Harry másnap elment a Chudley Csúzlik próbajátékára és felvették. Kitalálta, hogy mi Ronnal menjünk el valahova pihenni. Ezalatt ő beállt dolgozni. - Ezzel értelmet nyert Ginny megállapítása Harry testéről. - Mi sem tudtunk róla Ronnal, de anyukádék kitalálták, hogy megnézik, hogy halad a munka. Harry épp a tetőn dolgozott, amikor anyukád felsikoltott, ő megcsúszott, és ott lógott a tetőről. Végül felhúzta magát, és összeveszett egy kicsit a szüleiddel, mivel apukád kikötötte, hogy ez így nem mehet tovább, és holnap majd egy csapat varázsló elintézi. Harry persze nem hagyta. Ez volt a tetős sztori. Végigdolgozta az egész nyarat csak azért, hogy kész legyen a ház a szülinapodig. Szerinted mitől lett olyan izmos, meg barna? Reggeltől estig robotolt.

― Ezt most komolyan mondod?

― Persze. Mért, nem gondoltad volna?

― Nem hittem, hogy ennyi mindent megtenne értem.

― Most látod, de szerintem induljunk, mert a végén még bele betegnek a fiúk a hiányunkba.

― Oké!

Kiitták a maradék koktéljaikat, és haza hoppanáltak. Ron átadta az üzenetet, és Ginny rögtön tovább is indult. Harry csak akkor ébredt föl, amikor egy nagy rakás prospektus lecsúszott az asztalról.

― Gin?

― Bocs, Harry, aludj csak tovább - hallotta Harry a nő hangját.

― Gyere ide! - fordult a hang irányába, de az erős fénytől nem bírta kinyitni a szemét.

― Igen? - ült le az ágy szélére Ginny.

Válasz helyett Harry odahúzta magához, egy intéssel eloltotta a lámpát, és vetkőztetni kezdte a nőt.

― Várj, még be kell fejeznem... - ellenkezett Ginny mosolyogva, de nem tudta folytatni, mert Harry szenvedélyesen csókolni kezdte.

― Ráér holnap - lehelte két csók között Harry, miközben Ginny topját húzta le. Nem akart egyebet, csak hogy érezze maga mellett Ginnyt, és hogy mellette ébredjen, vagy az ő csókjától. Így tervezte el minden éjszakájukat.

Mint kiderült a lecsúszó újságok esküvői ruha katalógusok, koszorúslány ruhákat felvonultató könyv vastagságú képes újságok, és bútorokat, valamint stílusokat bemutató magazinok voltak. Ginny egy szobát teletölthetett volna velük. Minden nap újabb és újabb darabok jelentek meg. A délutáni órákat mindig Hermionéval töltötte a belvárosban. Boltról boltra járva.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.