Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


24. fejezet-A fények útja

2008.05.12
24

24. fejezet: A fények útja

Csendes, kihalt és nyugodt házban találta magát Ginny. Nem hallatszott be semmi a kinti világból. Odalépett egy gyertyához, ami egy apró asztalkán állt, ezüst gyertyatartóban. Egy papír és egy vörös rózsa feküdt mellette. Beleszagolt a virágba, melynek bódítóan édes illata volt. A pergamenlapra ismerős betűk két mondatot írtak.

Hadd mutassam meg az álmaimat. A fény mutatja az utat.

Ginny felnézett. Most vette csak észre, hogy lebegő gyertyák egész sora hálózza be a kihalt helyiséget. Első útja a kis folyosón vezetett egy darabig, ahova először jutott, majd egy ajtó nélküli szobában végződött. Az ablakok az utcára néztek, de most ugyanolyan sötét volt bent, mint a folyosón, és az üvegek is feketének látszottak. Egy asztal tűnt elő a semmiből és négy szék. Halk nevetés hallatszott, és emberek jelentek meg a székeken. Egy vörös hajú férfi, egy barna hajú nő, akik egymás kezét fogták az asztal alatt, és egy hosszú, vörös hajú nő, egy fekete, kócos hajú férfival, akik szorosan karolták át a másik derekát. Boldogan kacagtak valamin, majd lassan halványulva belevesztek a sötétségbe a bútorokkal. Ginny halványan elmosolyodott. A bátyja és a barátnője szép párt alkottak, és mind a négyen boldogok voltak.

Következő útja a gyertyákat követve a folyosó maradék részén vezetett. Az kiszélesedett, és egy újabb helyiség tárult elé. A kandalló volt az egyetlen tárgy, amiben most tűz gyúlt, mire az összes gyertya kialudt. Egy meghitt családi kép jelent meg előtte. Ugyanaz a fekete hajú, zöld szemű férfi ült ott, a szőnyegen, mint akit az előbb látott, ölében a vörös nővel. Szorosan húzta magához a hozzá simuló nőt, aki boldogan mosolyogva hajtotta a fejét a férfi vállára. A kép lassan eltűnt, a gyertyák újra fellobbantak, és Ginny folytatta útját.

Masszív fa lépcsőn lépkedett fel, majd útjelzői után haladva betért az első ajtón. Apró fehér bölcső volt a szobában, mely pillanatról-pillanatra élettel telt meg. A bölcső mellett egy fotel körvonalai rajzolódtak ki, benne a vörös hajú nővel, aki egy apró csomagot ringatott. Óvatosan felállt, adott egy puszit a bebugyolált apróságnak, majd befektette a bölcsőbe, és a sötétségbe vesztek mindketten. Ginny lassan odasétált a bölcsőhöz, és letérdelt mellé. Kezét végighúzta a szélein, majd felállt, és követte az apró fényeket.

Az emelletti szobába vezették, ahol egy baldachinos ágy jelent meg két nevető fiatallal. A már jól ismert, fekete férfi és vörös nő volt az, amint görnyedezve csiklandozzák egymást. A férfi hirtelen nyúlt társa után, aki kis híján legurult a széles ágyról. Erős karján kidagadtak az erek, megfeszültek az izmok, de könnyedén húzta vissza a nőt. Játékosan elzárta az útját, fölé térdelt, és szerelmes csókot adott neki. Ez a kép is elhalványult, és Ginny tovább ment. Még két ajtó állt előtte. Az egyikhez semmi sem vezetett, ami pont vele szemben zárta le a folyosót, de ő azért kíváncsian benézett. Csövek homályos határait látta, mikor rádöbbent, hogy a fürdőszoba tárul elé. Becsukta az ajtót, és végső célja felé fordult. Ugyanabból a sarokból nyílt mind a két szoba. Nagy levegőt vett, és benyitott az utolsó szobába. A gyertyák mögötte kialudtak, mikor behúzta az ajtót. Sötétebb volt, mint a többi helyen, és egy álomkép se tűnt elő, hanem két erős kar fogta át a derekát. Ijedten rezzent össze, de fogva tartója csak még szorosabban simult a hátához. Hajtincsek csiklandozták az arcát, de nem látott senkit. Az egyik ölelő kar felemelkedett, és egy apró, alig csillogó tárgy jelent meg a szeme előtt. Félénken vette a kezébe, mire a tartó kéz újra a hasára simult. Lassan, óvatosan nyitotta ki a dobozt, melynek belseje magában fénylett, de nem világította meg a környezetét. Fehér arany gyűrű lapult benne smaragd kövekkel. Ginnynek kihagyott a szívverése.

― Hozzá jössz - hallott egy ismerős, bársonyos hangot a jobb füle mellől -, a Roxfort legfiatalabb fogójához, ahhoz, aki megmentette Siriust, aki megnyerte a Trimágus Tusát, akivel együtt harcoltál a Minisztériumban, akivel új kviddicscsúcsot állítottál az iskolában, aki a Roxfort új Sötét varázslatok kivédése tanára és a Chudley Csúzlik hivatalos fogója?

Ginny lassan fordult meg, kezében az apró dobozkával. Csillogó zöld szemeket látott maga előtt, bár semmilyen fény nem hatolt be a szobába. A jól ismert szempárból félelem, magabiztosság, szeretet, kérlelés, izgatottság, remény és elsöprő mennyiségű szerelem áradt.

Harry már alig bírta türtőztetni magát. Kezei élete szerelmének a hátán vannak, szemei a vidám barna szemekben vesznek el, és térdei kis híján összecsuklanak alatta.

― Igen - mondta halkan Ginny szinte suttogva.

˝Nem hiszem el! Most ugrat. Mindjárt beleröhög a képembe, hogy április bolondja! De nem! Ő nem tenne ilyet!˝ - őrjöngött magában Harry. Remegő kézzel vette ki a dobozból a gyűrűt, és húzta Ginny ujjára. Legutóbb a gyengeség miatt remegett, most a feltörő boldogságtól, a sokáig elnyomott vágytól, és a világot megdöntő szerelemtől. Nyugodtan, de kérlelhetetlenül húzta magához Ginnyt, míg egész testük összesimult. Lassan hajtotta le a fejét, és kereste az ajkait. Még nem csókolta, csak épp, hogy hozzájuk érve játszott vele. Vágyai könyörtelenül ostromolták a gátat, mely határt szabott nekik. Az utolsó csepp a pohárban Ginny felkúszó keze volt a mellkasán, mely lágyan karolta át a nyakát. A játék utolsó mozzanata is eltűnt, helyére pedig az elmúlt öt hónap elnyomott érzelmei kerültek. Nem rohant sehova, hiszem tudta, most már örökké együtt lesznek. Koncentrált, és a Grimmauld téri házban lévő szobájába hoppanált. Ginny kicsit összerezzent a hirtelen jövő préselő érzéstől, de Harry csak még szorosabban karolta át, és nem hagyta abba a szenvedélyes csókot. Fél szemét kinyitva megállapította, hogy jó helyre érkeztek. Nem volt sokkal világosabb, mint az előbbi szobában, pedig itt nem használtak sötétítő varázst. Maga előtt tolva közeledett Ginnyvel az ágyhoz. Óvatosan fektette le a nőt, akit még mindig a tizenhat éves lánynak, magát pedig a tizenhét éves fiúnak látott. Hiába telt el négy év, úgy érezte, ott folytatják, ahol akkor, nem épp boldogan, abbahagyták. Ginny ujjai kócos hajában kalandoztak, míg ő a nő nyakát fedezte fel forró csókjaival.

Ginny most a feltörni készülő vágytól rezzent össze, nem pedig a hirtelen hoppanálástól. Ujjai otthagyták Harry kócos üstökét, és az inge gombjait kezdte kigombolni. Nem állították meg határozott, erős kezek, mint akkor, jó pár éve. Végighaladt az összes kis akadályon, majd kibujtatta Harry karjait az inge ujjából. Ugyanolyan izmos test tárult elé, mint akkor egyszer a Szent Mungóban, ha nem izmosabb. Védelmező karok fogták át a derekát, és túrtak bele kibontott hajába. Újra szenvedélyes csókban forrtak össze, miközben a fölé tornyosuló Harry nadrágjával kezdett bíbelődni. A csók végére a férfi térdén volt már a ruhadarab, amit az könnyen lerúgott a lábáról a földre.

Harry lassan húzta fel Ginny topját, és dobta a saját ruhái mellé a földre, majd rátért a nő nadrágjára, és húzta le azt is, mikor Ginny hirtelen összerándult.

― Valami baj van? - kérdezte bizonytalanul Harry, mert az eddigi jelek alapján úgy érezte, a nő is akarja. Most ő se tiltakozott, de félt, hogy a nő majd fog, és ő kerül majd abba a helyzetbe, amiben Ginny volt pár éve. Jó volt a hely és az idő, valamint Ron és Hermione is önként száműzte magát az Odúba.

― Nincs, csak én... én még... - sütötte le Ginny a szemét. - Én még... nem...

― Csss - rakta a lány ajkára Harry a mutatóujját. - Vigyázok rád, bízz bennem!

Ginnyben az a kis ellenállás is feloldódott, ami keletkezett, és nem sokkal később már meztelenül feküdt Harry alatt, de nem bánta. Az éjszaka folyamán semmi olyat nem érzett, amit nem akart volna. Annak a fájdalomnak még a hírével sem találkozott, amiről a barátnői oly sokat beszéltek. Csak határtalan boldogságot és szerelmet tapasztalt. Másnap reggel Harry ölelő karjaiban ébredt. Felnézett szerelme arcára, ami most valahogy más volt, mint eddig. Mosolyogva aludt mellette, de nem ez volt a furcsa. Kimászott az ágyból, belebújt a férfi előzőnapi ingébe, amelyik ott hevert a ruhakupac alján, melynek felét a sajátjai alkották. Megakadt a szeme az éjjeliszekrényen. Ott feküdt az, a mi hiányzott a férfi arcáról. A fekete, kerek szemüveg. Emlékeiben mindig ott volt a férfi arcán, de ekkor eszébe jutott Hermione egyik üzenete, amelyikben azt újságolta, hogy találtak egy olyan varázslatot, amelyik segítségével Harrynek nem lesz szüksége szemüvegre. Lesétált a konyhába, és összeütött egy könnyű reggelit. Az óra délelőtt tízet mutatott. Megreggelizett, és az étel másik felét felvitte egy tálcán. Leült az ágy szélére, és adott egy puszit Harry mosolygó szájára, aki erre rögtön, nagyot ásítva felébredt.

― Ezt nekem kellett volna - szégyellte el magát, meglátva Ginny kezében a tálcát a friss reggelivel.

― Én meg haljak éhen, míg uraságod méltóztatik felkelni? - nevetett rá a nő.

Harry, nem épp finoman, kivette a kezéből a tálcát, és lerakta az éjjeliszekrényre, miközben már ajkaival Ginnyét ostromolta. Mikor már újra mellette feküdt a nő, fejét a mellkasán nyugtatva, érezte úgy, hogy nem álmodta a tegnapot.

― Tudod, még most is alig hiszem el, hogy igent mondtál - suttogta Ginny fülébe, és tovább játszott a vörös tincsekkel.

A nő mosolyogva ránézett Harryre, és állát a férfi mellkasára támasztotta.

― Pedig azt mondtam, és nem bántam meg - adott egy futó csókot Harrynek, majd fel akart állni, de erős karok húzták vissza.

― Nem menekülsz ilyen könnyen - vigyorgott Harry, és hosszan megcsókolta Ginnyt.

― Nem menekülök sehova, de mindjárt dél, és anyu örülne, ha otthon lennék - állt fel Ginny, és magával húzta Harryt is.

― Hermione megmondta nekik, hogy ne várjanak minket - kezdtek el öltözködni mindketten, de Harry sokáig kérette magát.

― De tudod milyen anyu, állandóan aggódik.

― Hát igen, meg Arthurt is meg kell nyugtatnom.

― Mert?

― Szóval... az úgy volt... - hajtotta le Harry a fejét.

― Hogy? - Ginny kérlelhetetlen volt.

― Hogy, ha nemet mondasz, akkor bevetem magam a Temzébe.

― Mi? - hördült föl Ginny, és öklével szerelme mellkasát kezdte ütni, amin még nem volt összegombolva az ing, majd hangos nevetésben tört ki. ­- Te olyan birka vagy!

― Kösz - mondta nyersen Harry, és felemelte a fejét, karjait pedig a nő dereka köré fonta. - Én inkább úgy gondoltam, hogy ha most nem vagyok az, akit szeretsz, akkor már nem is leszek, és mivel Voldemort halott, a feladatomat elvégeztem, nélküled nincs több célja az életemnek.

― Na gyere, te hősszerelmes, menjünk! - mosolygott Ginny, és begombolta Harry csíkos ingét.

― Várj, valamit még szeretnék mondani! - állította meg kedvesét Harry. - Itt egy mugli hitelkártya - kotorászta elő nadrágja zsebéből, és adta Ginnynek -, Hermione tudja használni, és korlátlan hozzáférése van a gringottsi vagyonomhoz is, ami nemsokára a tiéd is lesz. Azt szeretném, ha berendeznéd az egész házat

― Én? - pislogott Ginny.

― Te - adott egy puszit a nő homlokára Harry -, és ne nézd a bútorok árát, ami tetszik, vedd meg! ­- Ginny bólintott. - Még annyit, hogy a lépcső alatt van egy kis lyuk. Azt dolgozószobának és könyvtárnak szeretném használni.

― Rendben, de menjünk, mert a végén apa tényleg kerestetni kezd a Temzében ­- fogta meg Ginny Harry kezét, és elzsebelte a kártyát, majd egyszerre hoppanáltak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.