Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23. fejezet-Egy ház, egy utazás és két gyûrû

2008.05.12
23

l23. fejezet: Egy ház, egy utazás és két gyűrű

Reggel korán kelt fel, és indult az építkezésre. Egy erszény galleont hagyott a barátainak a konyhaasztalon, hogy megbizonyosodjon arról, nem kell majd szűkölködniük a távollétükben. Harrynek nagy ötlete támadt még pár napja, amikor először volt kint a háznál. Nem szerette nézni, ahogy mások dolgoznak, ő pedig lógatja a lábát, tehát elhatározta, amint erősnek érzi magát a munkához beáll, és segít, ahol csak tud. Persze sejtette, hogy ennek senki sem örülne a környezetéből, főleg nem Mr. és Mrs. Weasley, valamint Remus. Előkotorta a szekrénye aljából a legelnyűttebb trikóját, sortját, sportcipőjét, és ezekben hoppanált Godric´s Hollow egy eldugottabb szegletébe. Mr. Schloder olyan hévvel tiltakozott Harry ötlete ellen, hogy a ház körüli munka megállt egy pillanatra.

― Ha nem engedi, hogy segítsek, akkor el is mehet az összes munkásával együtt - fenyegetőzött Harry. Ez megtette a hatását, és Schloder beosztotta egy idősebb férfi mellé, akire a többiek mind tisztelettel néztek fel.

― Mr. Potter, nem tudja, mire vállalkozik. Ez nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik - mondta az ősz hajú munkás, aki épp az egyik falat rakta. Bőre sötétbarna volt a folyamatos kinti munkától.

― Hívjon Harrynek, és ne féltsen, nem vagyok se cukorból, se porcelánból!

― Mike vagyok - nyújtott kezdet a férfi.

― Oké, Mike. Akkor mutassa meg, hogy hogy kell ezt pontosan csinálni - bökött a vörös téglákból álló, fél méter magas falkezdeményre.

Mike készségesen magyarázta Harrynek, hogyan keverje ki a maltert, mennyit rakjon a téglák közé, és azokat mennyire csúsztassa el egymáshoz képest. Az öreg csodálkozva nézte Harryt, ahogy az rendületlenül hordja a teli vödröket, tolja a talicskákat, és nem sóhajtozik közben. Pont ellenkezőleg. Mugli vicceket mondott, kifigurázta régi tanárait, és sok történetet mesélt Fredről és George-ról, amiből okosan kiszűrte a mágiát. Az idő gyorsan telt így, és a reggel még ablakpárkánynak se elég magas fal a nap végére már jó pár méterrel magasabb volt. Mr. Schloder álmélkodva nézett végig az ég felé nyúló falakon. Nem értette mitől ment ilyen gyorsan a munka. A munkások nevetve intettek búcsút Harrynek, mikor a férfi napnyugtakor a szokásos hoppanálási helyére indult. A Grimmauld téri házban nyugodt csönd fogadta. A konyhaasztalról eltűnt az erszény, és helyére egy Mindenizű Drazsé került. Harry fölvitte a szobájába, letusolt, tisztára varázsolta az aznapi ruháját, és amint befeküdt az ágyába elnyomta a kellemes fáradtság.

Reggel először érezte magát igazán kipihentnek. Örült, hogy csinálhatott végre valami olyat is, amiben meg kell erőltetnie magát. Boldogan ette meg a reggelijét, és rögtön hoppanált is Godric´s Hollowba. Nem sokkal Mr. Schloder előtt ért a házhoz. A munkások szinte rohantak a szerszámaikért, hogy dolgozhassanak. Mindenki falat húzott egész nap, vagy a szükséges téglákat és zsákokat cipelte, de senki se találta unalmasnak a téglapakolást. Mike szinte ódákat zengett Harry képességeiről, hogy milyen hamar és milyen jól megtanulta a szükséges dolgokat. Már ott tartott, hogy miért nem kezd el dolgozni az építőiparban, amikor rájött, hogy Harrynek valószínűleg jó sok pénze van, minthogy ilyen munkával keresse meg azt. Az ebédszünetben a kert hátsó részében ültek egy almafa alatt, míg Harry zsonglőrködött a többiek a gyümölcsöt ették. Az egykori Potter-ház a falu széle felé állt, ezért sokkal nagyobb kert volt mögötte, mint a beljebb álló épületekhez. A telek vége egy kisebb domb oldalában volt, ahonnan, mint Harry megállapította, nagyon jókat lehet majd szánkózni télen. Egy óra pihenés után visszatért mindenki a saját falszakaszához. Mr. Schloder elégedetten nézte a készülő házat.

― Holnap neki állunk megcsinálni az emeletet - mondta Mr. Schloder.

― Remek! - ujjongott Harry.

― A támfalak nagy része elkészült, úgyhogy amíg azokon elvégezzük a munkát, addig a maradék is eléri a kellő magasságot - gondolkodott hangosan Mr. Schloder.

Harry újból fáradtan zuhant az ágyba, de nem bánta. Az idő egyre melegedett, és a kellemes áprilist felváltotta a május. Harry a hétvégék egy részét az Odúban töltötte, és részletesen beszámolt a munkálatokról. Azt persze nem említette, hogy ő is részt vesz bennük. Már június hónap végén jártak, mikor megérkezett a szükséges cserépmennyiség, és nekiállhattak befedni a tetőt. Harry épp egyedül rendezgette a cserepeket, mikor hatalmas sikítás rázta meg a helyet. Elvesztette az addig tökéletes egyensúlyát, és egy rossz lépés következtében egy gerendát fogva lógott a tetőről. Hirtelen deja vu érzés kerítette hatalmába. Eszébe jutott, hogy jó pár éve Ginny kapaszkodott így az Odú tetejébe Fleur és Bill esküvőjén. ˝Na most légy erős!˝ - mondogatta magának, és hálát adott annak, hogy a vödör cipelés állandó része volt a napi tennivalóinak. Lassan, de biztosan húzta fel magát. Mikor újra stabilan állt a lábán, csak akkor fordult meg, és kereste meg szemével a sikítót. Mr. és Mrs. Weasley, Remus, valamint Tonks állt a ház előtt. Mrs. Weasley falfehéren meredt rá.

― Mindjárt megyek! - kiáltott le nekik, majd lemászott a tetőről. Felkapta a trikóját, és arcát törölgetve lesétált az emeletről.

― M-m-mit csináltál o-o-ott fent? - dadogta Mrs. Weasley.

― Tetőt fedtem, Molly - mosolygott Harry, de a nő ugyanolyan sápadt maradt. - Nyugodj meg! - szorította meg a kezét, mire Mrs. Weasley kicsit jobb színre derült. - Gyertek, üljünk le oda! - mutatott a már híressé vált almafára. A fánál villámgyorsan felmászott rá, és mindenkinek dobott egy gyümölcsöt.

― Szépen kigyúrtad magad - jegyezte meg elismerően Tonks, miután a naptól meleg barna színt öltött Harry lazán leugrott az ágakról.

― Csak visszanyertem az átlagos Roxfortos kondimat - legyintett Harry, bár ő is jól tudta, hogy sokkal izmosabb, mint akkor volt.

― Magyarázatot várok! - nézett Harryre dühösen Mrs. Weasley. - Mi a fenét csinálsz? Varázsló vagy, vagy nem?

― De, az vagyok, de én ezt élvezem. Mióta én is dolgozom, sokkal jobban érzem magam, és a munka is gyorsabban halad.

― Mondj fel ezeknek a mugliknak! Holnap kiküldök egy csapat varázslót, és tíz perc alatt befejezik a munkát - mondta Mr. Weasley.

― Nem, Arthur. Ha kell, párbajozok az összes embereddel, de ezt a házat nem fogják varázslattal felépíteni - fúrta Harry a férfi szemébe a tekintetét. - Újra célja van az életemnek. Nem fognak mások dolgozni helyettem. Igazán tudhatnád, hogy én nem az az ember vagyok, aki abban leli az örömét, hogy otthon ül, és várja, hogy minden készen hulljon az ölébe. Nem. Én meg fogok dolgozni a házért, és Ginnyért is.

― De hát Ginny nem akarja, hogy muglimunkát végezz - ellenkezett Mrs. Weasley.

― Nem, ő azt akarja, hogy az legyek, aki voltam. Nem fogom hagyni, hogy csak azért, mert a Mágiaügyi Miniszter leendő sógora vagyok, és az, aki legyőzte Voldemortot, kivételezzenek velem. Sem a Kis Túlélő, sem a Kiválasztott nem hagyta, és én sem fogom. Most pedig megyek vissza dolgozni, mert augusztusig kész kell lennie minden nagyobb munkálatnak - fordított hátat Harry a társasának.

― James büszke rád! - kiabált Remus utána.

― Mondd meg neki, hogy köszönöm! - válaszolt Harry, de nem fordult meg.

A Weasley-házaspár értetlenül nézett a távolodó férfira, majd Remusra.

― Mindegy - legyintett az, és hoppanáltak.

***

― Hermione, kérlek! - könyörgött Harry barátnőjének.

― De nem értem, mér olyan fontos ez?

― Nekem az. Legyen ennyi elég. Azt szeretném, ha mindent kényelmesen elő tudnék készíteni. - Harry boci szemeket meresztett a fiatal nőre, mire az nevetésben tört ki.

― Csodálkozom, hogy nem tehénné tudsz változni.

― Nem tudok én semmivé se változni.

― Láttam az animágiás könyveidet a szobádban, és McGalagony is mesélte, hogy kiráztad az ágyából egyik éjjel, mert patáid voltak, meg agancsod, és nem tudtál visszaalakulni.

― Nagyon vicces - grimaszolt Harry. - Lefoglalod akkor, vagy sem?

― Le, le, csak csinált nyugodtan, amit akarsz. Majd beszélgetünk az utazásról - mondta Hermione, de még mindig kuncogott.

Már augusztus eleje volt. A ház majdnem teljesen kész. A falakat egy alapozó fehér réteggel fedték be, míg a padlóra parkettát fektettek. Harry már nem segített annyit az építkezésen, mivel szinte a teljes figyelmét lekötötte a nap, amire már majdnem fél éve készült. Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen. A munkások két nappal a nagy esemény előtt fejezték be az utolsó simításokat. Két teljes napja maradt arra, hogy mindent elrendezzen. A szokott időben ugyanúgy elindult a házhoz, mint eddig, csak most farmer rövidnadrágot, barna sarut és ugyanilyen színű ujjatlan pólót húzott. Ellátta a kerítést mugliriasztó bűbájjal, ami akkor lép életbe, ha kinyitják a kaput, és az ablakokra olyan varázslatot szórt, amitől nem láthatnak be a kíváncsi járókelők.

― Akkor essünk neki! - mondta boldogan, és rögtön elő is varázsolt egy derékig érő, kis, kerek asztalt.

A nap további részében egyre bonyolultabb varázslatokat hajtott végre. Este boldogan hoppanált a Grimmauld térre.

― Na, hogy haladsz? - kérdezte Ron a könyvtárszobában a kanapén ülve már vacsora után, miközben Hermione haját simogatta az ölében.

― Alakulgat - kacsintott barátjára Harry, aki velük szemben a földön foglalt helyet. - Holnap után estére kész lesz. Remélem.

― Nyugi, Harry! - mondta Hermione fel sem nézve a könyvéből, amit éppen bújt. - Ginny akkor is igent mondana, ha nem hajtanád túl magad.

― Örülök, hogy te ilyen biztos vagy benne. Múltkor is elutasított.

― Legutóbb nem is te kérted meg a kezét, hanem egy depressziós házitutyi.

― Hogy mi? - kerekedett el Harry szeme.

Ron a hasát fogta a nevetéstől, amiért Hermionénak muszáj volt felülnie.

― Feküdj csak vissza, Mio - húzta vissza gyengéden a nőt Ron, és újra a hajával kezdett játszani.

― Igazán aranyosak vagytok! - pattant föl Harry. - Kiver a víz, nem birok egyhelyben maradni, és akkor még ti is velem szórakoztok!

― Nyugodj már meg! - mosolygott rá Hermione.

― Nem, érted, hogy nem tudok?

― Várj, mindjárt keresek valamilyen bájitalt - csóválta Hermione a fejét, adott egy futó csókot Ronnak, majd eltűnt a férfival közös szobája felé.

― Haver, tényleg nyugodj meg - próbálkozott most barátja nyugtatásával Ron is.

― De nem birok! - tépte Harry a koromfekete haját, és fel-le rohangált a szobában.

― Még két éjszaka. Nem olyan hosszú idő ahhoz képest, hogy mennyit fogsz vele tölteni.

― Igaz - rogyott le Harry a szőnyegre, ahol pont állt. - Szerinted vegyek új gyűrűt, vagy sem? - fordult most komoly tekintettel Ronhoz.

― Hát... nem tom...

― Most őszintén!

― Ha tényleg érzékeltetni akarod vele azt, hogy megváltoztál az elmúlt majdnem fél év alatt, akkor szerintem vegyél.

― Én is valami hasonlóra gondoltam, úgyhogy megvettem ezt - húzott elő Harry egy apró dobozkát a nadrágja zsebéből. Kinyitotta, és barátja felé nyújtotta.

Ron szétnyitotta, majd becsukta a száját, ahogy átvette a fekete bársonydobozt. Hermione, aki most ért vissza, félájultan ült le barátja mellé a kanapéra a bájitalos fiolát majdnem kiejtve a kezéből.

― Ez... ez... - dadogta Hermione.

― Szörnyű, oké - tört le Harry, és már nyúlt a dobozért, mikor Hermione végre visszanyerte a lélekjelenlétét.

― Szörnyű? Ez? Meg vagy te őrülve? - Úgy nézett Harryre, mint aki előtt egy súlyos agyi betegségben szenvedő ül.

― Mért, nem az?

― Nem! Határozottan nem! Ez... - Hermione a megfelelő jelzőt kereste. - Mért nincs egy olyan szó, amivel ez leírható?

― Azt hiszem, ezzel meggyőztél - mosolygott Harry hálásan, majd visszavette a dobozt, melyben egy fehérarany gyűrű rejtőzött, szikrázó smaragdkövekkel kirakva.

― Harry, beszélnem kell veled! - komorodott el Ron, és állt fel barátjával együtt.

― Jó, menjünk az én szobámba - ajánlotta Harry, és az említett helyiség felé indult.

― Mio, várj meg a szobánkban, igyekszem - szólt még vissza Ron barátnőjének, majd Harryvel elsietett.

Egy intéssel bezárták az ajtót, és szigetelték, hogy a kíváncsi Hermione sehogy se hallgathassa ki őket.

― Hogy tehetted ezt velem? - borult ki Ron, míg Harry a kandalló előtt álló egyik fotelba ült le.

― Mit? - értetlenkedett.

― Hogy vehettél ilyen gyűrűt a húgomnak? Most hogy álljak Mio elé ezzel? - dobott egy fekete dobozt Harry felé, majd kétségbeesetten huppant le az ágy szélére arcát a kezébe temetve.

A dobozka egy egyszerű aranygyűrűt rejtette apró gyémántokkal. Hasonlót Ginny első gyűrűjéhez.

― Most mi bajod ezzel? Nagyon ízléses.

― Hogy mi a bajom? - ugrott fel újra Ron. - Hogy mi a bajom?! Komolyan nem érted? - Harry nemlegesen rázta a fejét. - Ez ötödannyiba se került, mint a tiéd!

― És? Hermione akkor is igent mondana, ha egy vaskarikát húznál az ujjára.

― De mégis... - mondta szomorúan Ron, és elvette a dobozt Harrytől. - Karácsonyig nem lesz annyi pénzem, hogy újat vegyek neki. Kölcsönt meg azért mégse fogok kérni, főleg nem az eljegyzési gyűrűjére. - Most újra az ágyon ült, és a dobozka tatalmát fixírozta.

― Karácsonykor szeretnéd megkérni? - mosolygott Harry.

― Igen, Szenteste. A szülei is ott lesznek az Odúban a vacsorán.

― Ron, hallgass rám! Ezzel kérd meg Hermione kezét - lépett oda barátjához, és veregette meg annak vállát Harry. - Nem fogadna el egy olyat, mint amilyet Ginnynek vettem. Ő az egyszerűbb dolgokat szereti. Kezdj inkább az esküvőre félre rakni, vagy a gyerekeidnek. - Erre Ron úgy kapta fel a fejét, hogy majdnem találkozott Harry állával.

― Hogy kiknek? - rémült meg.

― Jaj, ne csináld már! - nevetett Harry. - Már több mint négy éve együtt vagytok, Hermione kicsattan az egészségtől, és látszik rajta, csak arra vágyik, hogy családot alapíthasson veled.

― Ebbe bele se gondoltam - nyelt egy nagyot Ron. - Hol fogunk akkor lakni? Az Odúba azért mégse vihetem.

― Választhatsz. Vagy itt maradtok, vagy odaköltöztök hozzánk Godric´s Hollowba. Lesz egy fölös vendégszobánk.

― Az előbb még azon idegeskedtél, hogy igent mond-e.

― Muszáj állandóan elbizonytalanítanod, amikor végre megnyugszom?!

― Csak vicceltem, higgadj le! Amúgy nem hangzik rosszul, hogy odamennénk hozzátok, legalábbis amíg nem találunk magunknak egy rendes kéglit.

― Akkor ezt megbeszéltük - kacsintott egymásra a két jó barát. - Most meg menj, mert Hermione biztos nagyon vár már.

Ron megnyugodva lépett ki az ajtón a bűbájok feloldása után. Harry izgatottan feküdt le aludni, mikor eszébe jutott, hogy Hermione nem adta oda neki az ígért bájitalt, de nem ment el érte, hanem erőt vett magán, és kitisztította a fejét. Pár perc múlva békésen aludt. Reggel vigyorogva trappolt le a konyhába, ahol már barátai várták. Megreggeliztek, és megbeszélték a nap további részét.

― Hermione, megtennél nekem valamit? - kérdezte Harry bizonytalanul.

― Mit?

― Csináltatnál a nevemre egy hitelkártyát?

― Persze.

― Milyen kártya kell neked? - értetlenkedett Ron.

― Ron, ez egy mugli dolog - magyarázta Hermione. - Ezzel a kártyával fizethetsz a boltban, de csak később kell rendezned az összeget.

― És minek kell neked ilyen? - fordult barátjához a vörös hajú férfi.

― Nem nekem kell. Ginnynek akarom adni, hogy kedve szerint rendezze be a godric´s hollowi házat.

― Aha - bólintott Ron.

― Vegyél ki pénzt a Gringottsból! Itt egy felhatalmazás - nyújtott át egy pergament Harry Hermionénak.

― Rendben, de nem hinném, hogy holnapra el fog készülni - húzta el a száját Hermione.

― Én bízom benned! - kacsintott rá Harry. - Te mindent el tudsz érni.

― Hát, majd megpróbálom - vette át a papírt a nő.

― Oké, akkor este találkozunk! - ugrott föl Harry az asztaltól, és sietve hoppanált leendő otthonába.

Tudta, hogy mit akar, ezért gyorsan haladt a munkával. Estére mindennel elkészült. Átgondolta, hogy semmit se hagyott ki, vagy felejtett el, majd boldogan zárta be az ajtót maga után. Nem akart még visszamenni Londonba. Elindult sétálgatni az erdőbe, amelyik nem messze húzódott a háztól. Leült egy tisztás közepére, és az apró lények hangjait figyelte. Egy óra múlva tiszta fejjel hoppanált vissza barátaihoz.

― A kártya elintézve - mondta Hermione, mikor belépett a konyhába. - Szerencséd, hogy jó összeköttetéseim vannak a Minisztériumban. Holnap délelőtt elküldik egy bagollyal.

― Köszönöm, Hermione - nyomott egy puszit a nő arcára Harry. - Zseniális vagy - és felment a szobájába vacsora nélkül.

― Csak jegyezze már el Ginnyt, mert az agyamra megy - féltékenykedett Ron, miután hallották Harry szobájának az ajtócsukódását.

― Féltékeny vagy? - ült bele Hermione a férfi ölébe, és kezdett játszani az egyik vörös hajtincsével.

― Nem - rázta meg Ron a fejét.

― Süt rólad - mosolygott Hermione, és gyorsan megcsókolta barátját mielőtt az ellenkezni tudott volna.

― Jó, tényleg az vagyok - sütötte le Ron a szemét. - Megbocsátasz hülye fejemnek?

― Meg.

― Te hülyének tartasz? - sértődött és lepődött meg egyszerre Ron.

― Te mondtad - nevetett Hermione.

― Na megállj! - kezdte csikálni Ron a nőt, aki sikítva rohant fel közös szobájukba, nyomában vele.

***

Harry sokáig aludt másnap. Halk kopogásra ébredt. Mikor kinyitotta a szemét, egy macskabagoly repkedett az ablak előtt. Beengedte a madarat, és elvette tőle a borítékot. Az állat választ nem várva rögtön távozott is. A lapos csomag egy kártyát rejtett egy levéllel

Mágia ellen védőbűbájjal kezelve.

― Akkor ezzel se lesz gond - rakta le az asztalára a küldeményt. Felöltözött, majd kiment a szobájából, hogy megkeresse barátját. ˝Hermione már minden bizonnyal Ginnyvel lófrál valahol.˝ - gondolta nyugodtan.

Ront a szobájában találta meg az ágyon fekve, gondolkodva. Ujjai között a Hermionénak szánt aranygyűrű táncolt.

― Mi ez a mélabú? - kérdezte Harry.

― Semmi, csak gondolkodtam - ült fel Ron. - Félek egy kicsit ettől az egésztől.

― Mármint a Hermionéval közös jövőtöktől? - foglalt helyet Harry barátjától nem messze az ágy szélén.

― Ühüm. Nem arról van szó, hogy nem szeretem. Csak vele tudom elképzelni az életemet, de akkor is.

― Tudom, mire gondolsz - mosolygott Harry. - Én is sokáig tépelődtem a Szent Mungóban. - Ron meglepődve nézett rá. - Ez nem azon múlik, hogy mennyire szeretsz valakit. A szabadságod elvesztése nagy döntés. Nem mintha egyikünk is az a fajta lett volna, aki ezt annyira kihasználta. Mindkettőnknek két nő volt az éltében, de abból csak egyet szeretünk igazán. Egyszer valaki azt mondta - állt fel, és ment az ajtóhoz Harry, majd visszafordult -, nem az számít, hogy kivel tudnád leélni az életedet, hanem az, hogy ki nélkül nem - és becsukta maga mögött az ajtót.

Keresett egy órát, és izgatottan vette észre, hogy alig pár órája van az indulásig. Bekapott valami ehetőt, besietett a szobájába, letusolt, hajat mosott, és törölközőbe csavarva, tanácstalanul állt a szekrénye előtt. Végül egy laza, fehér inget, és egy farmernadrágot vett fel. Belebújt a papucsába, magához vette a hitelkártyát, a gyűrűt és a fehér bölcsőt, majd Godric´s Hollowba hoppanált. Négy óra volt. Hermione egy óra múlva hozza Ginnyt, a megbeszélés szerint. Az emeleten a legkisebb szobába beállította a bölcsőt, majd mindent végignézett még egyszer. Egy pálcaintéssel besötétített, és a gyertyákat is meggyújtotta, amitől sejtelmes félhomály keletkezett. Felsétált az emeleten lévő harmadik szobába, abba, amelyik a legtávolabb volt a lépcsőtől, elővarázsolt egy fotelt, és kényelembe helyezte magát. Fél óra múlva halk hangok szűrődtek be az előkertből, és Harry szíve a torkába vándorolt. Még soha sem volt ennyire izgatott és ideges.

― Na, menj már be! - noszogatta Hermione Ginnyt a ház előtt.

― Ha Fred és George valamelyik idétlen tréfája, akkor... - fenyegetőzött Ginny, akin halványzöld pamut rövidnadrág, és sötétlila top volt.

― Akkor nyugodtan leverheted rajtam - mondta Hermione barátnőjét az ajtó felé tologatva. - Még egyszer boldog szülinapot, mert szerintem ma már nem találkozunk többet - puszilta meg Ginnyt, és hoppanált.

― Hát jó, essünk túl rajta - nyomta le Ginny a kilincset, egy nagy levegővétel kíséretében, és belépett.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.