Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


22. fejezet-Bölcső és Tűzvillám

2008.05.12
22

22. fejezet: Bölcső és Tűzvillám

Reggel, mikor felébredtek, Harry már elment, így nyugodtan visszaaludtak tudva, hogy estig semmi dolguk.

― Tűzvillámot? - hüledezett az eladó az Abszol úti kviddicsboltban. - Nem hinném, hogy nagy érvágás lenne magának kifizetni egy Meteort.

― Nem is, de nekem egy Tűzvillám kell.

― De, Mr. Potter,...

― Ahogy mondta, nem lenne nagy érvágás a Meteor kifizetése. Kétszer annyit adok, ha estére hoz nekem egy Tűzvillámot. - Az eladó csak még jobban meglepődött, de nem szólt. - Este hétre itt vagyok érte - mondta Harry, kilépett az ajtón, és Godric´s Hollowba hoppanált.

A régi ház maradványai mellett már ott állt Mr. Schloder, és több tucat embere kocsikkal, konténerekkel és egyéb gépekkel. Harry kezet rázott vele.

― Akkor, amit lehet, azt mentik meg.

― Igyekszünk majd. Ha minden jól halad ma elvisszük a törmelék egy részét.

― Új alapot nem csinálnak, ugye? - faggatta Harry a főnököt.

― Nem. Tökéletes állapotban van a régi.

― Rendben.

― Munkára! - harsogta Mr. Schloder, mire az emberek beözönlöttek a telekre, és a nagy gépek is munkához láttak.

― Ha találnak bármi ép dolgot, kérem, adják oda - szólt még a férfihoz Harry. - Tudja, ez a szüleim háza volt. Nem hinném, hogy bármi is maradt volna, mert vagy húsz éve áll így, de ki tudja.

A férfi bólintott, majd elment. A délelőtt eseménytelenül zajlott. Már délután volt, mikor a csökkenő romok közül egy rozzant bölcsőt hoztak ki.

― Állj! - ordított rájuk Harry, és futva igyekezett a két férfihoz, akik a fa tákolmányt cipelték. - Ezt nehogy ki merjék dobni. Vigyék oda! - mutatott arra az árnyékos fa tövére, ahonnan nézte a munkálatokat.

A két férfi lerakta terhét, majd visszatért a házhoz. ˝Ez jó lesz a kicsi Potternek!˝ - gondolkozott Harry, majd a jövőbe kalandozva álmodozott. Ezen kívül még pár fénykép is előkerült a romok közül. A legtöbbön anyja és apja mosolygott, de akadt köztük Tekergős kép is. Mire az első nap munkaideje véget ért a romok fele eltűnt.

― Holnap ugyanígy - mondta Mr. Schloder.

― Rendben. Miss Granger és Mr. Weasley fogja várni önöket. - A férfi bólintott az autójából, és elhajtott.

Mikor senki sem volt már a környéken Harry a megmentett dolgokkal a szobájába hoppanált, onnan pedig az Abszol útra. A Gringottsból kivette a szükséges összeget, és a seprűjéért indult.

― Parancsoljon, Mr. Potter! - nyújtotta át az öreg eladó a seprűformájú csomagot.

― Ha nem haragszik, megnézném.

― Csak tessék!

Harry óvatosan bontogatta a papírokat, míg elő nem tűnt az áhított seprű. Eszébe jutott, amikor először fogta a kezében a Siriustól kapott példányt. A seprű nyelén arany betűk hirdették a nevét, Tűzvillám ˝a Kiválasztott?. Harry szeme elkerekedett.

― Remélem nem bánja, uram - mentegetőzött az eladó -, de úgy gondoltam, ezt a darabot meg kell jelölni a gazdájához méltón.

― Tetszik. Remek munka - mondta elismerően Harry, le sem véve a szemét zsákmányáról. - kérek még egy seprűápoló készletet. - Az idős férfi büszkeségtől dagadva hozott elő egy aranyberakásos dobozt.

― Ajándék - nyújtotta át Harrynek.

― Nem, kifizetem - tett le az üzlet pultjára Harry egy erszénynyi aranyat.

― Had mondjak ezzel köszönetet a tettéért, Mr. Potter. Egyedi darab, csak magának.

― Akkor a többletet vegye adománynak a bolt fejlesztéséhez - majd Harry otthagyta az álmélkodva számoló férfit.

Kiment a Foltozott Üst elé, ráült a seprűre, egyik kezével megfogta a seprű nyelét, a másikkal a dobozt, és elrúgta magát a földtől. Úgy érezte magát, mint amikor először repült. Hozzásimult a fanyélhez és szélsebesen száguldott a Grimmauld tér felé. Megkereste barátai szobájának ablakát és bedörömbölt rajta. Megállt a takaró mozgása és két kócos fej bukkant ki alóla elég mérgesen, de amint meglátták barátjukat az ablak előtt lebegni magukkal nem törődve rohantak oda. Harry pillantását látva jöttek rá, hogy nincs rajtuk sok minden. Hermionén egy enyhén csipkés, fehér garnitúra, míg Ronon egy hosszanti csíkos bokszeralsó. Köntös után kapkodva tűntek el. Harry megkerülte a házat, és a pálcájával kinyitott ajtón besuhant barátai orra előtt, akik épp leértek a lépcsőn, de rögtön le is ültek rá. Az ajtó engedelmesen becsukódott a Harry mögött, aki a konyha ajtaja előtt fékezett le. Ron tátott szájjal nézte a seprűt.

― Ez... ez... egy... - dadogta.

― Egy Tűzvillám - mosolygott Hermione, mire Ront mintha arcon csapták volna.

― Te meg vagy hibbanva? - kiabált rá Ron Harryre. - Ezt az ősrégi szart már vagy egy éve nem gyártják!

― De látod, nekem csináltak egyet.

― Ott a Meteor! Mért nem azt vettél? Az a világ legjobb seprűje!

― A játékos teszi a seprűt, nem pedig a seprű a játékost - mondta nyugodtan Harry.

― Ezt te mesélted be neki? - förmedt rá Ron az elégedetten mosolygó Hermionéra.

― Ha tetszik, ha nem, így van. Harry szereti ezt a seprűt, és holnap bekerül vele a válogatottba.

― Ajánlom is neked! - fenyegetőzött Ron.

― Hagyjátok már abba! - nevetett Harry, mire barátai úgy néztek rá, mintha beteg lenne.

― Amúgy mik azok a képek és az a rozzant bölcső a szobádban? - faggatta Ron még mindig nevető barátját.

― A ház romjai között találták, én meg elhoztam.

― Azzal a romhalmazzal akarod meghódítani a húgomat?

― Hogy lehetsz ilyen tapintatlan? - torkolta le Ront barátnője. - Az Harry bölcsője volt, és azért vagy te szerencsétlen varázsló, hogy helyrehozd!

― Majd én elintézem, és igen Ron, azzal a romhalmazzal akarom a húgod tudtára adni, hogy mit szeretnék tőle - mosolygott Harry megütközött barátjára.

― Te... - kezdett bele a mondatba Ron, de inkább abbahagyta.

― Pattanjatok föl! - mutatott a seprűn ülő Harry maga mögé. - Elviszlek benneteket egy darabon.

Ron előbbi felháborodása egy pillanat alatt elszállt, és már fel is ült barátja mögé, de Hermione csak ellentmondóan rázta a fejét.

― Gyere már! - kérte Harry. - Tudom, hogy nem szeretsz repülni, de ne rontsd el a kedvem, és amúgy se szállunk magasra.

Hermione végül ráült a seprűre Ron mögé, és szorosan átkarolta a derekát. Harry elvitte az ágyukig két barátját, majd a szobájába ment, óvatosan lefektette a seprűjét, és nekiállt a bölcső helyreállításának. Pár óra múlva már tökéletes állapotban volt. Egy intéssel gyönyörű, csillogó fehér színt varázsolt neki, majd megcsodálta művét, és aludni tért.

***

Délelőtt tízkor már a kviddicspálya füvén állt. Az aréna bejáratától Bumfolt és a Chudley Csúzlik közeledtek felé. Kezet fogott Bumfolttal, majd az bemutatta a csapatot. Egyikük jobban fönt hordta az orrát, mint a másik. Harryben fellángolt az a bizonyítási vágy, amit Wooddal szemben érzett az első meccsén, a Mardekár ellen.

― Egy Tűzvillámmal akarsz a profik között játszani? - pukkadozott az egyik barna hajú csapattag.

― Harry, ez még mindig az, amelyiket harmadikban kaptad? - lepődött meg Bumfolt. - Ha nincs pénzed, amit kétlek, akkor játszhatsz most a csapat egyik Meteorján.

― Kezdjük az elején, ez a seprű nem az, mivel az eltörött egy jó pár éve nyáron. Pénzem van elég, ahogy azt maga is tudja, és pont ezért csináltattam ezt a Tűzvillámot tegnap, két Meteor áráért.

― Meg vagy őrülve? - hallotta a csapat egy másik tagját.

― Úgy tartom, nem az számít, hogy milyen seprűn játszol, hanem az, hogy ki az, aki rajta ül.

― Mikor repültél te utoljára? - kérdezte gyanakodva Ludo Bumfolt.

― Tegnap. Azelőtt pedig a roxforti rekordújításkor.

― Igen, arról hallottam. Az eredmény, ha jól emlékszem 480: 30 lett.

― 500:0, és egy Jolsep-R-en, mivel azelőtt nem sokkal tört el a régi seprűm.

― Béna volt a Mardekár, ennyi.

― Fejezd már be Jack! - kiabált rá Bumfolt. - Azért, mert az öcsédet kiraktam a csapatból, még nem kell a szokottnál is elviselhetetlenebbnek lenned. Itt egy cikesz Harry, kapd el!

Harry levette a válláról a seprűt, ráült, és a levegőbe lökte magát. Egy perc se telt bele, és Ludo orra alá dugta az arany labdácskát.

― Ennyi? - kérdezte bátran Harry.

― Ha annyira nagyra tartod magad, akkor kapd el ezt! - dobott fel valamit Jack.

― Azt még Viktor Krum se tudta elkapni! - ellenkezett Bumfolt.

― Sok mindent tud Harry, amit Viktor nem - hallotta Hermione hangját Harry.

― Hát ti? - fordult a felé siető Ronhoz és Hermionéhoz.

― Jöttük megnézni, hogy hogyan fagyasztod a képükre a vigyort - nevetett Ron.

― Te meg honnan tudod, hogy mire képes Krum? Nem is találkoztál vele - morogta Jack.

― Nagyot tévedsz. Majdnem egy évig voltam a barátnője, amikor dobtam, és Harry együtt küzdött vele a Trimágus Tusán, amit ő nyert, és nem Viktor. Egyéb észrevétel? - Jack hápogva fejezte be a civakodást. - Jó, akkor nézzük, mennyi idő kell Harrynek ahhoz, hogy megfogja a kis cikeszedet.

― Miről maradtam le? - állt meg Ludo mellett egy vörösesszőke hajú lány.

― Semmiről Kate, de máskor próbálj pontos lenni, és ne negyed órát késni. Kate Johnson - mutatta be Harryt és Kate-et egymásnak. - Harry Potter, bár ez szerintem felesleges. Elvileg az új fogónk, de Jack most akarja vizsgáztatni a cikeszével. Kate a vezető hajtónk. Menj Harry, mérem az időt!

Harry elrúgta magát a földtől, és a cikeszt kezdte keresni. Egy perc múlva már a nyomában száguldott, mikor az hirtelen irányt váltott. Tíz percig kergetőztek, mikor a golyó a stadion fölül úgy száz méterre lefelé indult, Harry pedig követte, mint az árnyék. Egy méterre a talajtól húzta fel a seprűt, és kapta el a cikeszt.

― Egyéb aggály? - dobta a labdát Jacknek.

― Te tudod a Vronszkij féle műbukást? - hüledezett az egyik kedvesebbnek tűnő terelő.

― Negyedik, azaz tizennégy éves korom óta. Az akkori világkupa után tanultam meg...

― És ejtettél mindenkit ámulatba a Roxfortban - veregette hátba Ron barátját.

A csapat Bumfolttal és Jackkel az élen tátott szájjal meredtek rá.

― Akkor? - fordult Harry Bumfolthoz. - Megkapom a posztot, vagy sem?

― Persze, hogy meg! - tért magához a férfi.

― Jó. Az edzések időpontjáról előre értesíts, mert hosszú távú, fontos dolgom van - rázott kezet Harry a férfival, majd barátaihoz lépett.

― Hello! - fordultak még vissza mielőtt hoppanáltak.

***

― Mondom, hogy átveszem a délutánt - kiabált Harry a Grimmauld téri ház konyhájában. - Menjetek el Spanyolországba, Görögországba, vagy Olaszországba! Felőlem a Déli-sarkra is utazhattok, ha ahhoz van kedvetek, de menjetek, mozduljatok ki. Az utóbbi fél évben, amit a Szent Mungóban töltöttem, és előtte, amíg Voldemort ellen harcoltunk, végig mellettem voltatok. Azt akarom, hogy pihenjetek.

― De mi nem vagyunk fáradtak - mondta Hermione.

― Akkor nem vagytok, de igazán megérdemelnétek, hogy több időt fordíthassatok egymásra. Ron végre eljegyezhetne, összeházasodhatnátok, és jöhetne az újabb generációjú Weasley-csemeték sora. Túl sok ideje hiányzik a Griffendélből a Weasley név.

― A Potter is - mosolygott Hermione Harryre. - Igazad van. Ránk férne egy kis lazítás. Amúgy is terveztük, hogy elutazunk valahova, ha már nem lesz ránk annyira szükséged. Utasításod értelmében holnap indulunk.

― Nem lesz ez egy kicsit gyors? - rémüldözött Ron.

― Velem nem lesz semmi, nektek meg nem kell attól rettegnetek, hogy mikor dörömbölök be az ablakotokon éjjel - nevetett barátaira Harry, mire Hermione fülig vörösödött.

― Kösz, haver - mosolygott Ron barátjára, majd megfogta barátnője kezét, és az emelet felé sétált.

― Össze kéne pakolni, hogy holnap indulhassunk.

― De hova?

― Tudjam is én? - nevetett Ron.

― Akkor jó utat. Későn jövök, úgyhogy szerintem már nem találkozunk, de augusztus11-ig azért érjetek majd vissza - kacsintott az ajtóban álló barátaira Harry.

Az ifjú varázsló a nap további részét Godric´s Hollowban töltötte. Ült a megszokott fája alatt az árnyékban, és nézte, ahogy lassan emelkedni kezdenek a falak. Mr. Schloder többször is megjelent napközben, és a tervekkel kapcsolatos ötleteit és kérdéseit tette fel Harrynek. Mikor visszahoppanált a Balck-kúriába sejtése beigazolódott. Hermione és Ron már békésen aludt. Bement a szobájába, és a kandalló előtti fotelba vetette magát. Pálcája intésével tüzet gyújtott a tűztérben, és elgondolkodva nézte a pattogó fát nyaldosó vörös lángokat. A jövőről álmodozott Ginnyvel és a leendő gyermekükkel. Tekintetével megkereste a megjavított kis bölcsőt az ágya mellett, majd nyugodtan fordult vissza a tűzhöz. A kényelmes karosszékben aludt el.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.