Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21. fejezet-Egy újabb kaland kezdete

2008.05.12
21

21. fejezet: Egy újabb kaland kezdete

― Harry! - rohant Mrs. Weasley az Odú ajtaján épp belépő férfihoz.

― Szia, Molly! - ölelte át esetlenül a nőt Harry.

― Anyu hagyd, had lépjen már be! A gyógyító is megmondta, hogy nem erőltetheti magát sokáig - tolta el anyját Ron.

― Gyere, ülj le, Harry! - húzott elő egy széket Mrs. Weasley.

― Még van egy kis dolgom - mondta, majd bicegve odabotorkált az asztalnál ülő egyetlen vörös hajú nőhöz. Nem látta már jó pár éve, mióta elváltak a Roxfortban a kviddicsrekord felállítása után. Kivéve persze azt az álmot, amiről Hermione világosította fel. Nagy nehezen letérdelt elé, és egy dobozkát vett elő remegő kezével. Ginny értetlenül nézett rá. - Ginevra Molly Weasley, adj egy esélyt arra, hogy bepótolhassam az elvesztett éveket. Gyere hozzám feleségül! - nyitotta ki a fekete bársonydobozt, amiben apró kövekkel kirakott aranygyűrű lapult.

Mindenki visszafojtott lélegzettel várta a választ, de nem kaptak. Ginny felpattant, és kirohant a konyhából.

― Arthur, én megmondtam - állt fel Harry Ron segítségével.

― Akkor elmész? - kérdezte szomorúan a férfi.

― El, és nem jövök vissza többé.

― Hova mész? - döbbent meg Tonks, aki Remus mellett ült.

― Oda, ahol minden elkezdődött, és ahol minden be is fog fejeződni. Találtam pár képet és leírást arról, hogy hogyan nézett ki a Godric´s hollowi ház. Újjá építem, és ott fogom leélni az életem maradék részét. Egyedül.

― Mért nem vállalod el a roxforti állást? McGalagony hányszor megkért rá - faggatózott Remus.

― Ha visszamegyek, az egyenlő azzal, hogy újabb kalandokba keveredek. Én pedig nyugalmat akarok abban a házban, ahol a szüleim az életüket adták értem. Lehet, hogy benézek majd párszor az iskolába, de nem maradok ott. Elég sok dolog fog emlékeztetni arra, hogy min mentem keresztül. Nem akarom minden nap látni Dumbledore sírját.

― Akkor te nem az vagy, akit megszerettem - szólalt meg halkan Ginny az ajtóból. Fehér hosszú ruha volt rajta, és ezüst fejdísz a hajában. Mindenki ámulva nézett rá, de főleg Harry. - Ha ez a terved az életed hátralevő részére, akkor nemet mondok. Te nem az a Harry James Potter vagy, aki a Roxfort legfiatalabb fogója volt, aki megmentette Siriust, aki megnyerte a Trimágus Tusát, akivel együtt harcoltam a Minisztériumban, és aki új kviddicscsúcsot állított. Én ennek a férfinek akarok a felesége lenni, nem pedig annak, aki itt áll előttem, és sajnáltatni akarja magát egész további életében. Akit én akarok, az elfogadja Bumfolt ajánlatát McGalagonyéval együtt. Én a Roxfortban akarok élni a tanév alatt, majd hazaérni Godric´s Hollowba, ide, vagy ahol pont azok vannak, akiket szeretünk. Az én férjem híres kviddicsjátékos lesz, és nem egy tolószékes vénember. - Harry előtt állt, és mindent a szemébe mondott. - Ha majd megtaláltad ezt az embert, akkor gyere vissza, és tedd fel újra ezt a kérdést. - A férfi nyakába akasztott egy medállal díszített láncot. - Tudod, hol találsz, de ha mégsem, akkor ez majd segít.

― Honnan... - csodálkozott Harry.

― Hermione adta, mielőtt elmentetek a Roxfortból az egyiket. Mikor visszatértetek a másikat is megkaptam. Ha nem találod, vagy nem akarod keresni az elveszett Harryt, akkor üzenj. Várok, amíg nem válaszolsz semmit. - Ginny megfordult, és felment a szobájába.

Harry arcán átsuhant a félelem, és odaköltözött az elszánt akarat.

― Ha jól veszem észre, ez kellett ahhoz, hogy észhez térj, és lépj - mosolygott Hermione.

― Mi pedig segítünk! - mondta Ron átkarolva Hermionét.

― Mi lenne velem nélkületek? - nevetett rájuk Harry először úgy, mint négy éve.

― Hát, hogy az igazat valljam be, semmi, haver - csatlakozott Ron.

― Irány Godric´s Hollow! - kiáltott Hermione.

― Én is segítek - állt fel Remus.

― Rám is számíthatsz, Harry - lépett az időközben már vőlegényévé vált férfi mellé Tonks.

― Öreg auror nem vén auror - kacsintott Mordon.

― Mi vigyázunk, hogy Ginny ne sejtsen meg semmit - mondta Mrs. Weasley férjére nézve.

― A bulit csak bízd ránk - vigyorgott Fred és George.

― Az életemet köszönhetem nektek, és most segítetek újra kezdeni, amit elrontottam. Hogy köszönhetném meg? - homályosult el Harry tekintete.

― Mi is az életünket köszönhetjük neked. Sőt, annál jóval többet. Jövőt adtál nekünk a reménytelen múltban.

― Hagyd, Arthur! Mint miniszter, épp eléggé megköszönted. Nem kell jobban. Ez volt a sorsom és a végzetem. Teljesítettem. Hermione - fordult a nőhöz -, segítenél nekem építkezési céget keresni?

― Hogy mit? - értetlenkedett mindenki.

― Olyan muglikat, akik pénzért megépítik azt, amit megterveztél - informálta Hermione a társaságot.

― Te muglikkal akarod megépíttetni azt a házat? Az rengeteg pénz és idő - döbbent meg Arthur Weasley.

― Tudom. Én is segítek nekik.

― Arról szó se lehet! A gyógyító is megmondta, hogy pihenned kell még. Kiutalom neked inkább a legjobb varázslókat ezen a területen, és egy éjszaka alatt elintézik ingyen - mondta Mr. Weasley.

― Nagyon szépen köszönöm, de nem fogadom el. Az erősítő szérumtól pár nap alatt erőre kapok, és addig úgyse kezdődnek a munkálatok. Remus, úgy tudom, te sokat voltál ott.

― Minden telihold után Lily ápolt egy-egy hétig.

― Akkor megtennéd azt a szívességet, hogy segítesz megcsinálni a terveket?

― Persze. Tudok egy varázslatot, amivel tökéletes terv készíthető az emlékekből. Megyek, és meg is csinálom - lépett Harryhez a vérfarkas, és veregette meg a vállát. - James büszke lenne rád - majd kiment a konyhából.

― Elkísérsz akkor Londonba, ha Remus kész lesz? - kérdezte Hermionétól Harry.

― Nem. Elmegyek egyedül, kérek ajánlatot több cégtől is, és te majd választasz.

― Rendben. Addig költözzünk be a főhadiszállásra. Kikupáljuk Ronnal, amíg te a várost járod. Onnan könnyebb lesz intézni a dolgokat.

― Megyek pakolni! - ugrott fel Hermione, és felrohant a Ronnal közös szobájába.

― Egy új kaland kezdete, igaz? - kérdezte Ron.

― Az Ron, az - mosolygott Harry.

***

― Parancsolj, Harry! - nyomott Remus pár papírt a férfi kezébe. - Remélem, megfelelnek.

― Tökéletesek, köszönöm - lapozta át őket Harry.

― Kész vagyok! - lépett a konyhába Hermione két ládával.

― Ez a Roxfortos ládám - hüledezett Ron. - Én ezt kidobtam.

― Én meg visszahoztam - mondta Hermione. - Legyen már egységes és hagyományos - kacsintott a nő az előtte álló két férfira.

― Menjetek hop-porral. Az Harrynek kevésbé megerőltető - nyújtott Mrs. Weasley a három jó barát felé egy porral teli cserepet.

Mindenki markolt belőle, egymás után beléptek a kandallóba, kimondták az úti célt, és zöld tűzben eltűntek. Egy porlepte konyhába érkeztek. Hermione rögtön elvégzett egy tisztító varázslatot, amerre csak mentek.

***

― Sok dolgunk lesz vele - fintorgott Ron, mikor másnap a könyvtárban üldögélt Harryvel.

― Hermione ideadta ezt a könyvet - emelt fel Harry egy vaskos kötetet. - Azt mondta ebben mindent megtalálunk.

― Akkor essünk neki.

Ron és Harry megállás nélkül takarították a házat, javították a bútorokat, és tűntették el a furcsábbnál furcsább dolgokat. Hermione eközben London utcáit járta. Kevés ember állt szóba vele a szűkös határidő miatt és Harry szigorú feltételei mellett, de a nagyobb múltú cégek mind beleegyeztek. Mire hazaért, Ron és Harry fáradtan döglött két kanapén, de a ház ragyogott.

― Eltűnt Mrs. Black rikácsoló képe? - döbbent le Hermione, mikor meglátta az üres falat, ahol a festmény lógott. - Azt hittem nem lehet leszedni.

― Önként távozott miután Harry beolvasott neki - vigyorgott Ron, és megcsókolta a nőt.

― Tényleg! Drága barátaim, ti mikor óhajtotok megválni a szabadságotoktól? - lépett a folyosóra Harry.

― Hát... Ezt kérdezd Rontól - hárította a kérdést Hermione.

― Nem kell válaszolni, csak kérdeztem. Mire jutottál az építkezéssel kapcsolatban? - kanyarodott vissza az eredeti témához Harry.

― Itt van az összes ajánlat. Holnapra választani kéne, hogy el tudják kezdeni a munkát - adott a férfinak egy nagy kupac papírt Hermione. - Ha érdekel a véleményem, akkor én rájuk szavazok - bökött egy vastag mappára a nő.

― Jó, rendben. Vacsoráig átnézem.

Mindenki felment a szobájába, és míg Ron és Hermione egymással volt elfoglalva, addig Harry a papírokat nézte át. Igaza volt Hermionénak, az az ajánlat volt a legjobb, amit ő mutatott. Részletes költségvetés volt mellékelve, aminek a végén egy nem túl nagy összeg állt. Vacsorára Hermione ütött össze valamit, majd korán lefeküdtek.

― Bemegyek veled Hermione, ahhoz a céghez, amit mondtál, és elintézzük a szerződést - mondta Harry másnap a reggelije fölött. - Ron, légy szíves hozd el Hedviget az Odúból. Szükségem lesz rá.

― Csak nem? - csillant fel Hermione szeme.

― De, írok McGalagonynak és Bumfoltnak is. Remélem nem találtak mást a helyemre.

― Biztos nem, de akkor induljunk is - állt fel Hermione, és egy intéssel tisztára varázsolta a tányérokat.

Harry és Hermione első útja a Gringottsba vezetett, ahol a férfi felvett egy kisebb erszénynyi galleont, majd átváltották fontba. Az építkezési cég irodájában aláírták a papírokat, kifizették az előleget, és elmentek az Abszol útra vásárolni. Vettek pergament, pennákat, varázsigekönyveket, gyógynövényeket, valamint bájital-alapanyagokat. Míg Harry Hermionéra várt, sokat időzött az egyik kirakat előtt, ahol a legújabb, csúcsminőségű seprű volt kiállítva.

― Hiányzik, ugye? - hallotta maga mögül Hermione kedves, együtt érző hangját.

― Mi?

― A kviddics, Sirius, a régi Tűzvillámod.

― Azzal a seprűvel nem juthatok be a válogatottba.

― Emlékszel, hogy milyen seprűn döntöttél kviddicsrekordot a Roxfortban? Egy Jolsep-R-en. Nem az a lényeg, hogy milyen a seprű, hanem hogy ki ül rajta - mosolygott Hermione, majd belekarolt Harrybe, és hoppanáltak.

Ismerős hangok szűrődtek ki a könyvtárszobából, mikor Harry és Hermione megérkezett.

― McGalagony? - lepődött meg Harry. - Bumfolt?

― Üdvözlöm, Mr. Potter! - köszönt volt tanára a férfinak.

― Egy fiatalember azt mondta, megváltozott a válasza mind az enyém, mind Minerva ajánlatára.

― Igen.

― Rendben. Akkor holnapután várom egy próbajátékra - fogott kezet Ludo Bumfolt Harryvel, és már el is ment.

― Én pedig szeptemberben, az iskolában. Tudtam, hogy meggondolja magát - kacsintott Minerva. - Aztán remélem, gondoskodik az eseménnyel teli évről - majd ő is távozott.

Harry a fellegekben járva sétált át a konyhába, ahol két barátja beszélgetett.

― Ha nem ismernélek, azt mondanám, ennél boldogabb nem lehetsz - nevetett Hermione.

― Hát már nem sok hiányzik - huppant le melléjük Harry. - Holnap majd én kimegyek az építkezésre, de utána valakinek el kell vállalni, mert nem akarok időnyerővel szórakozni.

― Odamegyünk mindketten - mondta Ron Hermionéra nézve.

― Köszönöm. Akkor holnap találkozunk - indult szökdécselve az emeletre Harry.

― Tiszta olyan, mint Luna - mosolygott Ron.

― Ezt hallottam! - kiáltott le fentről Harry.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.