Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20. fejezet-Túl a holtponton

2008.05.12
20

20. fejezet: Túl a holtponton

A karácsonyt az egész Weasley-família a Szent Mungóban töltötte, mivel Harryt még mindig nem engedték ki. Mrs. Weasley rengeteg finomságot vitt be, és Hermione Freddel és George-dzsal feldíszítette a szobát. Harry is erőt vett magán, és nem gúnyolódott mindenkivel. Mikor rákérdezett arra, hogy Ginny merre van, Ron valami vírusos fertőzésről kezdett beszélni, amivel nem engedik be a Mungóba. A fenyőfa is megjelent, amit Hagrid vonszolt fel a lépcsőn. Harry igazán örült a félóriásnak. Már jó ideje nem találkoztak, de Hagrid semmit se változott. Az ünnepek gyorsan elmentek. A szilvesztert Ron, Hermione, Fred és George bent töltötték Harryvel. Az ikrek elhozták a legújabb találmányaikat, és hatalmas tűzijátékot csaptak éjfélkor. A Mungó pihenni vágyó betegei nagy örömére. Az étteremben elpakolták az asztalokat és a székeket, hoztak egy lejátszót, és a jobbnál jobb slágereket bömböltették. A gyógyítók és nővérek fiatalabb tagjai, az összes beteg, aki velük egy korú volt ott feküdt, ült, táncolt, énekelt, vagy épp próbálta feltornászni magát a székre egy üveg Lángnyelv Whisky után. Az idősebb gyógyítók persze sopánkodtak, hogy nem tesz jót, de senki sem foglalkozott velük. Mikor már az igazgató is megjelent, hogy halkabban vigadjanak, hangszigetelték a termet, és még hangosabbra állították a zenét. Harrynek hoztak be új ruhákat, és abban tombolt a tömeg közepén. Senkit se érdekelt, hogy a híres Harry Potter van köztük. Mondjuk nem is láthatták a sebhelyet a félhomályban. A fiú érezte, áttört valamilyen falat, ami eddig húzódott körülötte. Ezen az éjszakán jól érezte magát. Ronnal megittak több üveg vajsört és mézbort, de Hermione rosszalló tekintetét látva a Lángnyelv Whiskyhez nem mertek nyúlni. Hajnalban barátai segítségével visszament a szobájába, és lefeküdt aludni. A többiek tovább szórakoztak, de Harry is beismerte magának, tovább már nem bírja. Mikor magára hagyták a sötétben eszébe jutott, mit kezd további életével.

Ginny bezárkózott a szobájába a Grimmauld téren egy üveg vajsörrel és némi süteménnyel. Az ablak előtt ült az ágyán, kezében azzal a kis könyvvel, amit Harry hagyott rá a végrendeletében. Az éjjeliszekrényen ott állt az üveg ital, a süteményestál és a DS szobor. Hermione az eredeti nevet hagyta meg a díjnak. DS, mint Dumbledore Serege. Az apró szobor Harryt ábrázolta Dumbledore-ral. Ginny csak azért állította oda, mert mikor Hermione meglátta az éjjeliszekrény fiókjában a két medállal és a kis könyvvel, hosszú monológot tartott arról, hogy megérdemli, és mindenkinek kell látnia, hogy milyen díjjal tűntették ki. Sokáig figyelte az apró, selyemkötésű könyvet. Nem nyitotta ki, ahogy eddig egyszer sem. Nem vitte rá a lélek, hogy találkozzon Harry gondolataival, és nem hitte, hogy bármiben is tudna segíteni neki. Megfogta a vajsörös üveg nyakát, és meghúzta. Éjfélt ütött az óra. Elővett egy lapot és egy pennát, majd írni kezdett az éjjeliszekrényének azon területén, amit nem takart semmi.

Ginevra Molly Weasley újévi fogadalma:
Mindig a szívemre hallgatok, bármekkora árat is kell érte fizetnem, és nem fogom hagyni, hogy Harry tönkretegye az életét. A Roxfortban fog tanítani, és a Chudley Csúzlik fogója lesz.

Összehajtogatta a kis pergament, és becsúsztatta a kis könyv borítója alá, majd berakta a fiókba a két aranymedál mellé, amikkel Hermionéval tartotta a kapcsolatot. Felhangzott a konyhából az kiabálás és pohárkoccanás. Ginny még ivott egy kortyot, magába tömte az utolsó sütit, amit anyja készített, és lefeküdt aludni. Harcolni fog, bármibe is kerüljön.

Már rügyeztek a fák. Március eleje volt, és Harry egyre jobb színben volt. Mrs. Weasley dupla adag ebédjétől visszanyerte egy egészséges ember fizikumát. Hermione és Ron sokat nevetett vele. Még mindig nem volt az, aki a Roxfortban minden kalandban benne volt, de jobban örültek ennek a Harrynek, mint annak, aki augusztusban magához tért. A gyógyítók is bizakodva beszéltek már az állapotáról. A Próféta persze ahol lehetett próbált kideríteni valamit az állapotáról, de eddig nem sikerült nekik semmi. Az egész Weasley-család, Hermione, Remus és Tonks is bent volt a kórteremben, mikor Bill zaklatott állapotban berontott a szobába.

― Spero eltűnt - mondta fal fehér arccal Fleurnak. - Munka után hazamentem, és nem volt a sehol.

Spero az a főnix volt, akit még Dumbledore-tól kaptak nászajándékba. Már több mint fél éve elég furcsán viselkedett, de se Bill, se Fleur, még egy főnixkutató sem tudta mi baja lehet a madárnak. Mikor Bill épp Fleurhoz lépett, hogy megkérdezze, most mit csináljanak, halk kocogtatást hallottak az ablaktól. Spero repkedett ott az épület mellett. Fleur odasietett, és kitárta az ablakszárnyakat. A vörös madár rögtön Harry ágya mellé a kis asztalka szélére szállt. Harry mosolyogva nézett felé, és megsimította a madár fejét. Az nyugodtan hagyta magát, majd Harry hasára szállt, és fejét a pizsama felső része alá dugdosta. Harry feljebb húzta a ruhát, mire előtűnt a húszcentis vágás. Spero odahajolt a seb fölé, és apró könnyeket hullajtott az alvadt vérre. Az úgy tűnt el, mintha ott se lett volna.

― Hát persze - kapott észbe Harry. - A főnix könnye minden sebet begyógyít. - Eszébe jutott, amikor a Titkok Kamrájában Fawkes mentette meg az életét. - Hermione, feküdj le, és húzd fel a pólód! - ugrott ki az ágyából a nővér nagy rémületére. Hermione ellenkezett, de Harry ledöntötte az ágyról, és Speroval a karján elkezdte gombolni alulról a nő blúzát.

― Haver, már megbocsáss - kezdett ellenkezni Ron, de Harry nem figyelt rá.

― Spero, kérlek - szólt a Harry a főnixhez, aki Hermione hasára repült, és ahogy az előbb Harrynek, a nő sérülését is begyógyította. - Köszönöm - biccentett Harry a madárnak, aki a visszaszállt a karjára, és mélyen a szemébe nézett. - Dumbledore küldte - mondta halkan mindenki megrökönyödésére. - Azért adott Billéknek, hogy vigyázz rám, ugye? - A madár, mintha értené, mit mondanak neki, bólintott. Harry megsimogatta még egyszer a fejét, majd odanyújtotta a karján ülő madarat Billnek. - Nem lesz több gond vele, hacsak nem támad megint kedvem vagdalkozni - mosolygott a férfira.

― Hagyjon már békén! - kezdett veszekedni Hermione a nővérrel, aki a sebe helyét akarta megvizsgálni, és bent tartani még egy-két napig. - Hazamegyek! Jobb dolgom is van annál, minthogy itt lopjam a napot!

― Például? - kérdezte Ron.

― Majd megtudod.

Fred és George egyszerre ózott fel, de a következő pillanatban már fejjel lefelé lógtak.

― Nem is tudtam, hogy megtanultad ezt a bűbájt is - vigyorgott Harry elismerően Hermionéra.

― Soha nem lehet tudni - vonta meg a vállát a nő, és kacsintott Harryre.

― Mikor akarsz minket leengedni? - kérdezte Fred.

― Még nem tudom - válaszolta Hermione.

― Ígérem, nem kapsz több Lobonc Löttyöt - rimánkodott George.

― Ragasztó Ragacs se lesz a samponod helyett a flakonba - ígérgetett Fred.

― Biztos? - kérdezte Hermione.

― Esküszünk! - mondták egyszerre az ikrek.

Hermione csinált egy bonyolult, ismeretlen pálcamozdulatot, majd egy másikat, amitől az ikrek fejjel lefelé a padlón koppantak. Mindenkiből dőlt a nevetés. Mindenki indulni kezdett, és Harry félrehívta Ront és Hermionét.

― Ha kikerülök innen - kezdett bele a mesélésbe Harry, mikor már senki sem volt a szobában -, elköltözöm Londonból. Visszamegyek Godric´s Hollowba, felépítem a régi házat, és elzárkózom a külvilágtól.

― De... - ellenkezett Hermione.

― Nem akarok több kalandot. Nyugalmat szeretnék.

― Ha ezt akarod - törődött bele Hermione.

― Ezt.

Egy héttel később a gyógyító úgy vélte, Harry visszakaphatja az emlékeit. Hermione elment a Roxfortba, hogy elhozza Mordontól az azokat őrző üveget, majd a Mungóba sietett. Ron a kórterem ajtaja előtt őrködött. Meghagyták neki, hogy senkit se engedjen be. Hermione letette a palackot az éjjeliszekrényre, és elővette a pálcáját.

― Mit akarsz csinálni? - riadt fel Harry.

― Nyugodj meg - csitította Hermione.

― Mit akarsz azokkal az emlékekkel? - kérdezte tovább a férfi.

― Azok a te emlékeid. Szeretném visszaadni őket.

― Az enyémek?

― Igen, de hagyd, hogy elvégezzem a bűbájt, és mindent megértesz.

Harry végül visszahanyatlott a párnájára és követte Hermione utasítására. Becsukta a szemét, és várta a csodát. Hermione hozzáérintette a pálcáját Harry halántékához, és belekezdett a varázslatba.

Emléke mi eddig palackban vártál,
Térj vissza, s ne rejtőzz már,
Mert a veszély elmúlt, s tovaszállt,
A szív kéri az álmát.

Beledugta a pálcáját az üvegbe hozzáérintve az emlékek ezüst anyagához, és kihúzva onnan Harry halántékához irányította a szálat.

Most már mindenre fény derül,
És szíved már nem lesz egyedül.
Emlékezz, mindenre mit eddig tettél,
S mi e bűbáj előtt történt.

Az emlékek lassan áthatolva Harry bőrén eltűntek a fejében.

― Hol van Ginny? - pattant fel az ágyon.

― Harry...

― Beszélnem kell vele!

― Harry...

― Mondd meg, merre van!

― Nyugodj le! - szegezte Hermione Harry mellkasának a pálcáját. - Visszafekszel! - Harry grimaszolva engedelmeskedett. - Ginny a Grimmauld téren van. Nem fog bejönni, és te se fogsz elmenni hozzá, amíg nem leszel jobban. Utána felőlem azt csináltok, amit akartok, de addig nem.

― De...

― Semmi de. Meggyógyulsz, addig Ginnyék is visszamennek az Odúba, és akkor majd beszéltek.

― Jó.

Harryt mintha kicserélték volna ezután. Nem tett le a céljáról, hogy nyugodtan fog élni Godric´s Hollowba, de sokkal vidámabb volt, és felszabadultabb. Egyik nap március vége felé, mikor újra nagy látogatás volt, és Ginnyn kívül az össze Weasley megjelent, a távozás előtt félrevonta a családfőt.

― Lenne egy fontos dolog, amit el szeretnék mondani - kezdte halkan, mikor már mindenki elment.

― Hallgatlak, fiam.

― Nagyon szeretem Ginnyt, és szeretném, ha hozzám jönne - bökte ki kertelés nélkül Harry. Mr. Weasley csak mosolyogva bólogatott. - Gondoltam, jobb, ha szólok előtte. Nem akarom, hogy gond legyen belőle.

― Úgy szeretünk, mintha a saját fiunk lennél. Tudom, mennyire szereted a lányomat. Ha azt kérdezed, hogy az áldásomat adom-e rátok, akkor igen, de a választ csak Ginny mondhatja meg.

― Köszönöm, Arthur.

― Nincs mit köszönnöd - veregette meg Harry vállát Mr. Weasley, és távozott.

― Ez az! - bokszolt bele a levegőbe, mikor becsukódott Mr. Weasley mögött az ajtó.

Elgondolta, hogy fognak minden este együtt ülni a kandalló előtt, és beszélgetni, vagy a régi szép időkre emlékezni, együtt karácsonyozni Ronnal és Hermionéval. Most még el se tudta képzelni, mit hoz majd a jövő, csak egyet tudott, mindezt Ginnyvel akarja átélni. Másnap Ron látogatta meg.

― Bocs azért, amit az elmúlt időben a fejedhez vágtam - mondta barátjának Harry.

― Semmi baj, haver - legyintett Ron, bár igazán örült, hogy Harry bocsánatot kért tőle.

― Lenne egy nagy kérésem.

― Mi?

― Kéne egy gyűrű.

― A húgomnak?

― Aha.

― Mikorra?

― Lehetőleg még azelőtt, hogy kiengednek innen.

― Meglesz - mondta Ron.

― Hogy hogy nem ordítod le a fejem? - mosolygott Harry.

― Nem tom, nem is jutott eszembe - vigyorgott Ron. - De ha ezt szeretnéd...

― Nem, nem szükséges - nevetett Harry.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.