Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet-Az utolsó nyár

2008.03.06
1

1. fejezet: Az utolsó nyár

A három jó barát Ginny, Neville és Luna társaságában ült a Roxfort Expresszen, utoljára. Harry, Ron és Hermione ugyanis úgy döntöttek, nem fejezik be az iskolát, hanem Harrynek segítenek felkutatni, és megsemmisíteni a horcruxokat.

― Furcsa, hogy ez lesz az utolsó olyan nyarunk, amikor várjuk a szeptembert a Roxfort miatt. Utána más lesz... - szólt Neville letörten.

Harry barátaira nézett, akik erre szintén szomorúan hajtották le a fejüket, de nem azért, amiért Neville.

― Neville, mi nem jövünk vissza - mondta csöndesen Harry.

Az előbb említett fiú meghökkenten nézett társaira.

― Mert? - kérdezte.

― Van egy fontos küldetésem, ami nem várhat a suli végéig. Emiatt halt meg Dumbledore. Ron és Hermione pedig segítenek. - Neville már szólni akart, amikor Harry folytatta. - Mást nem vihetek. Őket se szeretném, mert túlzottan féltem az életüket, de nem tágítanak, és végül is szükségem lehet rájuk - mondta a padlót bámulva Harry.

― Rám is - szólt közbe Ginny halkan, amire mindenki felkapta a fejét.

― Ginny, ezt megbeszéltük... - kezdte a fiú, de a lány közbeszólt.

― Igen. Te döntöttél, én pedig megpróbálom tudomásul venni. Legalább annyit segíthetnék, mint Ronék. Tudom, hogy nem tudok annyi varázslatot, de a nyáron megtanulom őket...

― Nem erről van szó, és ezt te is tudod - csattant föl Harry és odalépett Ginny elé, majd letérdelt, és a lány szemébe nézett, amihez meg kellett fognia a fejét, mert Ginny a könnyeivel küszködött, és ezt pont Harry elől akarta elrejteni. - Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy ilyen veszélynek tegyelek ki.

― Hermione nem olyan fontos?

― Ő máshogy fontos, és Ronnal már elsőtől segítenek legyőzni Voldemortot. - A név hallatán mindenki összerázkódott Ginnyn és Harryn kívül. - Ők elsőben döntöttek, bár most kértem őket, hogy ne jöjjenek. Te elsőben találkoztál Tommal és negyedikben Voldemorttal. Ők pedig minden évben harcoltak ellene valahogy. Tudják mekkora a kockázat.

― Én is tudom. Belehalhatunk, de...

― Nincs de! Bármit mondhatsz, nem engedem, hogy velünk gyere. A Roxfort még Dumbledore nélkül is biztonságosabb, mint bármi más. - Mindenki elszomorodott az öreg varázsló neve hallatán. Tudták, főleg Hermione, Ron és Harry, hogy most magukra maradtak. A Rend nem tud ebben segíteni. Csak magukra számíthatnak.

Ginny bólintott, de Harry érezte, hogy a lány csak erőt gyűjt egy következő ilyen vitához. Felállt a fiú, majd visszaült a helyére, az ablak mellé, és az út további részében csöndben nézték az elhaladó tájat.

A pályaudvaron óriási tömeg várta a hazaérkező diákokat. A tömegből egy kisebb csoport vörös üstök vált ki. Igaz csak pár órája váltak el a jelenlevőktől, akik szintén ott voltak a temetésen, de olyan féltéssel és aggodalommal ölelkeztek össze, mintha szeptember óta nem látták volna egymást.

― Annyira örülök, hogy itt vagytok! - rohant oda Mrs. Weasley, és ölelte át Hermionét, Ront, Harryt és Ginnyt egyszerre.

― Anya, nyugi már! - bújt ki az ölelésből Ron.

― Gyertek, gyertek, szaporán - jött most Mr. Weasley.

Kimentek a 9 és ¾-ik vágányról, majd elindultak a parkolók felé, ahol egy fekete limuzin várta őket. Mindenki jól tudta, hogy ez csakis Harry miatt van.

― Mért kell ekkora felhajtás mindig? - fordult Mr. Weasleyhez Harry.

― Csak nem gondolod, hogy a Minisztérium hagyja, hogy a Kiválasztott majd a Kóbor Grimbuszon utazzon? - nevetett a férfi.

― Scrimgeour nem épp az az ember, aki félt engem - mondta gúnyosan Harry.

― Igaz, de akkor sem kockáztathat.

Bepakolták a ládákat a csomagtérbe, majd mindenki beszállt.

― Irány az Odú! - adta ki a parancsot Mr. Weasley.

― Mr. Weasley - szólt Harry. - engem a Privet Drive 4-be vigyenek. - Ronon és Hermionén kívül mindenki meghökkent.

― De... az esküvő... - hápogott Mrs. Weasley.

― Elmegyek rá, de addig Dursleyékkel maradok. - Mr. Weasley már épp közbeszólt volna, amikor Harry folytatta. - Dumbledore akarta így. - Ez elég ok volt rá, hogy ne faggatózzon senki.

― Hermione - fordult a lányhoz. - te is jobban tennéd, ha a szüleiddel lennél addig. Tudod, utána erre nem lesz alkalom. - A lány bólintott, és Mr. Weasleyhez fordult, hogy megmondja neki, ha lehet, vigyék haza.

― Rendben. Ti tudjátok - törődött bele Mr. Weasley, és szólt a sofőrnek, hogy hova menjen.

― Harry, drágám, mikor jössz az Odúba? Bill azt szeretné, ha te is ott lennél az esküvőn - szólt a fiúhoz Mrs. Weasley.

― Augusztusban tartják, nem? - kérdezte a fiú.

― Igen. Augusztus elsején.

― Akkor ott leszek. Aznap fogok érkezni.

― Küldjek érted? - kérdezte Mr. Weasley.

― Ne, köszönöm. - A limuzin megállt. - Akkor az augusztusi esküvőn találkozunk és úgy, ahogy megbeszéltük: semmi, csak vészhelyzetben, és akkor is rejtve - mondta két barátjának, majd kiszállt.

Mindenki furcsán nézett rájuk, de akiknek kellett azok értették. A csomagja már a kocsi mellett várt rá. Megfogta, és elindult szenvedései otthona felé. Benyitott a házba, és köszönés nélkül fölment a szobájába. Lerakta a ládáját, majd az íróasztalhoz ült, elővett egy pergament és egy pennát, aztán írni kezdett.

Amit az esküvőig meg kell csinálnom:

1., Elfelejteni Ginnyt (bár úgyse fog menni)

2., Ajándékot venni Fleuréknak

3., Megtanulni, amit csak lehet
4., Megszervezni az utat Godric´s Hollow-ba

Amikor a negyedik pontot írta, megfacsarodott a szíve. Jobban, mint az elsőnél, mert ott tudta, hogy erőlködhet, de nem fog tudni semmit se tenni. Viszont a szülei sírjától félt. Félt attól, amit látni, és érezni fog, de tudta, el kell mennie. Le kell rónia a tiszteletét az előtt a két ember előtt, akiknek az életét köszönheti.

Lerakta a tollat, és a papírt is arrébb csúsztatta. Felállt, majd az ágyhoz ment, és elővette az egyik olyan könyvét, amit tanulás céljából kapott Hermionétól. Lefeküdt, és elkezdett tanulni.

Ez ment egész nyáron, míg a Weasley család rohamosan készült az esküvőre. Kibővítették a házat, mivel Fleur rokonságának már nem volt hely, kitakarítottak, előkészítették a koszorúslányruhákat és a vőlegény talárját, miközben Fleur Franciaországban csináltatta a sajátját.

Lassan telt az idő, de minden munkálat úgy folyt, ahogy azt eltervezték. Július 31-én, reggel Harry felkelt, és megnézte a még két hónapja írt listáját. Az ajándékot holnap fogj megvenni, ahogy az ünnepi talárját is. Rájött ugyanis, hogy a még 4.-re készült dísztalárja már a térdét veri, és úgy azért mégse állíthat be egy esküvőre. Megfogta a védővarázslatokról szóló könyvet, és kiválasztotta, melyeket szórja majd a házra. Tudta, hiába bántották annyit ennyi év alatt, mégis a családja, és nem kívánhatja a halálukat. Mikor kimásolta az igéket egy pergamenre elővette a ládáját, és pakolni kezdett. Minden olyat, amire valaha is szüksége lehet. A csomag tetejére az a fotóalbum került, amit még Hagridtól kapott elsőben és, ami már szinte teljesen tele volt. Mellé pedig a szülei fényképe, akik most is boldogan mosolyogtak rá. Ők bíztak benne. Érezte, úgy ahogy Ron, Hermione, Ginny, a többi Weasley, Remus és a többiek is, még ha nem is tudták közülük páran, hogy mire készül.

Mikor mindennel kész lett egy bagoly kezdett kopogni az ablakon. Harry kitárta az egyik ablakszárnyat, mire a madár berepült, és az íróasztalára szállt. Felemelte az egyik lábát, és arra várt, hogy megszabadítsák a rajta lógó levéltől. Harry leoldotta a papírt, majd Hedvig kalitkájához vitte, hogy had igyon és egyen, míg ő elolvassa a levelet. Ismerős dőlt betűket talált a papíron. Megfájdult a szíve, mikor megnézte az aláírást, bár ugyanúgy meg is lepődött. Dumbledore kézírása volt. ˝De hát meghalt!˝ - hüledezett, de belekezdett az olvasásba.

Kedves Harry!

Amikor ezt a levelet megkapod én már nem élek, és te azt várod, had keresd meg a maradék horcruxot, és állj bosszút értem. Utóbbit ne tedd. Piton professzor, még ha most nem is úgy tűnik, mellettünk áll, és velünk harcol a Nagy Úr ellen.
A holnapi napon lesz Billék esküvője, ha jól sejtem. Ha nem haragszol, akkor átadnád nekik azt a pár sort, amit a leved végére írtam? Tudom, nem érted mért nem nekik küldtem, de ez nem baj. Azt a pár sort ők érteni fogják, és azt is, amit te nem láthatsz.
A vagyonom egy részét átadom nektek. Talán ezzel még tudok segíteni. Ha megmutatod ezt a levelet egy gringottsi koboldnak, ő tudni fogja, mit adjon át neked.
Köszönöm, amit értem tettél, és boldog születésnapot!

Albus Dumbledore

U. i.: Ne egyedül menj oda, ahová készülsz, mert más is a szívében hordozza a terhet.

A szemei könnybe lábadva fejezték be a levél olvasását. ˝Nem értem. Hova nem akarja, hogy ne egyedül menjek? Azt, ahogy látom, tudta, hogy Ron és Hermione velem jönnek, de akkor mi ez a másik?˝ - töprengett Harry. Ezzel a gondolattal aludt el, miután útjára engedte a madarat, mely a levelet hozta.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.