Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. fejezet-A döntés a tied

2008.05.12
11

11. fejezet: A döntés a tied

― Mi a fene ütött beléd? - rontott be Ron, és próbálta leültetni barátját.

― Hagyj békén! - lökte el magától a fiút Harry.

― Hermione, gyere, segíts! - kiáltott a lányért, aki pillanatok alatt leültette a fiút a pálcája segítségével.

― Ron, menj ki. Én majd elintézem - mondta Hermione barátjának. Mikor a fiú becsukta az ajtó maga után letérdelt Harry elé. - Ha megígéred, hogy nem vered szét a szobát, akkor leoldom rólad a bűbájt. Jó? - Harry bólintott, mire Hermione halk motyogás kíséretében eltávolította a varázslatot.

― Egy hülye barom vagyok! - dőlt hátra az ágyán Harry.

― Összevesztél Ginnyvel?

― Miután kimentetek, fürödtünk. Elkezdtem vetkőztetni, de csak a talárját vettem le, meg...

― Értem, nem kell részletezni - vágott közbe Hermione, hogy segítsen a fiúnak.

― Aztán meg bejöttünk, és kiterítettem a ruháit a kandalló elé, hogy száradjon. Erre ő, hogy mért nem varázsolom szárazra.

― És te ezen megsértődtél - mosolygott kedvesen Hermione.

― Meg hát. Az utolsó pár nyugodt napomat vele akartam tölteni, erre ő a képembe vágja, hogy el akar menni, és hogy megváltoztam. Tudom, hogy változtam. Ha így már nem tud elfogadni, akkor sajnálom.

― Biztos nem e miatt borult ki annyira - mondta Hermione. - Harry értetlen tekintetét látva folytatta. - Valaki sírt. Csak e miatt nem hinném, hogy ennyire összeroppanna.

― Elmondtam neki mit érzek. Elmondtam azt, amit eddig csak ti tudtatok. Azt, hogy mennyire félek. Mentegetőzni kezdett, hogy nem akart menni, csak megijedt a vágyaitól, attól, amit szeretne, és amit érez. Én meg közöltem vele, hogy nem fogok lefeküdni vele, és jobb, ha elmegy.

― És mért is nem?

― Mert nem most van itt az ideje, azért. A félelem beszél belőle. Az, hogy elveszít, vagy meghalok, mielőtt együtt lehetnénk. Később megbánná, azt meg nem akarom. De végül is miről beszélünk? - pattant fel az ágyról Harry, majd kezdett fel-alá sétálni, és a kezével hadonászni. Hermione menekült a fiú ágyára. - Nem is járunk, de majdnem meztelenül fürdünk együtt, velem alszik szinte minden éjjel, és akkor még ez is? - bánatosan rogyott le Hermione mellé. - Nem bírom! - fakadt ki a lánynak. - Egyre közelebb kerül hozzám, és így egyre nehezebb lesz az elválás. Nem beszélek vele többet.

― Nem szólok bele a döntéseidbe. Igyál egy kis bájitalt, és holnap megcsináljuk a vizsgálatot.

Harry megfogadva a lány tanácsát ivott egy kortyot az altatóból, és másnap reggelig fel sem ébredt. A vizsgálat egy egyszerű tesztet foglalt magában. Lumpsluckkal főzettek több liter veritaserumot, és ennek segítségével készültek kifaggatni az iskolában tartózkodó összes embert, és egyéb varázslényt. Megreggeliztek a klubhelyiségben, és kora hajnalban elindultak a Tekergők Térképével a kezükben előkészíteni a diákok ellenőrzését. Nem akartak senkivel sem találkozni. Kitűzték a hirdetéseket a klubhelyiségekbe, a folyosókra, és a Nagyterem ajtajára is. Mielőtt a diákok megérkeztek volna, megvizsgálták az összes tanárt, és dolgozót a házimanókkal együtt. Eltüntették a padokat és asztalokat, majd kinyitották a nagy ajtót, és házak szerint felsorakoztatták a diákokat.

― Kettes oszlopban az elsősökkel kezdve a hetedévesekkel bezárólag álljanak sorba! - irányította a zajongó tömeget McGalagony.

Minden sor elején két ember állt két hatalmas üsttel. A Griffendélnél Harry és Mordon, a Hollóhátnál Flitwick és Hermione, a Hugrabugnál Bimba és Ron, a Mardekár pedig Lumpsluck és Brangthon. McGalagony professzor hosszan beszélt mialatt elkezdődött a vizsgálat.

― Ez egy elkerülhetetlen intézkedés. Minden tanáruk, és mindenki más is az iskolában átesett ezen a procedúrán. Kérem, ne nehezítsék meg a munkánkat. Miután végeztek menjenek az ajtóhoz, és a következő órájukat tartandó tanárral távozhatnak. Akiről megtudom, hogy visszaél a szer hatásával, azonnal távozik az iskolából - fejezte be a mondókáját. - Mr. Potter, beszélnem kell önnel - lépett a fiúhoz, aki követte az igazgatónőt a tanári asztalhoz magára hagyva Mordont.

― Igen, professzor?

― Ma minden tanár panaszt tett Miss Weasleyre, miszerint elaludt az órájukon. Erős a gyanúm, hogy a maga keze van a dologban.

― És ha igen?

― Megmondtam, nem szeretném, ha elvonná a figyelmét a kötelességeiről.

― Én meg örülnék, ha nem szólna bele a magánéletembe! - kiabált rá a professzorra Harry, mire síri csönd lett a teremben.

― Ha nem tudja modorálni magát, akkor... - emelte fel már McGalagony is a hangját.

― Akkor mi lesz? Büntetőmunkára ítél? Nem hinném, mivel már nem a tanárom - elrohant a terem közepe felé, majd újra visszafordult. A Griffendélesek és a Hollóhátasok között állt. - semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok éjjel, de megnyugtathatom, nem lesz terhes se most, se később. Legalábbis nem tőlem. Tudja mit? Nem fogok hozzászólni, még rá se nézni, nehogy miattam kalandozzanak el a gondolatai. Nem elég, hogy a barátaimat kell vizsgáztatnom ahelyett, hogy a dolgomat tenném, még azt is megszabja, hogy mit csináljak! Hát tudja mit? Oldja meg egyedül!

― Ó, milyen haragos ma valaki! - csicseregte mögötte egy hang.

― Fogja be a száját Vitrol, mert békává változtatom, és akkor brekeghet a szerkesztőségben. Ha szerencséje van, nem hibázom el, és nem kerül a Szent Mungóba.

― Az ifjú Harry Potter, a Kiválasztott, fenyegeti a Reggeli Próféta újságíróját. Milyen merész.

― Írjon, amit akar! Nem érdekel! Felőlem lehazudhatja a csillagokat is! Az sem izgat! Amúgy jó a pennája - nézett a nő kezére, amin egy kígyó tekergett. - Hiába próbálkozik. Nem fog menni - közölte a reszkető szőkeséggel, aki már átkok egész hadát uszította a hüllőre. - Pont az ilyen újságírókat szereti, mint maga. Mellesleg kíváncsi vagyok, mit ígért magának Scrimgeour azért, hogy újra megkeressen a múltkori kis beszélgetésünk után - vetette vissza a válla fölött az ajtó felé sétálva. - Azt ugye tudja, hogy van egy felesége és három gyereke?

Rita Vitrol falfehér arccal állt a terem közepén, mikor kitört a diákseregből a nevetés. Már pirultan rohant ki Harry mellett, mikor a fiú az ajtóhoz ért.

― Az újbóli viszontlátásra! - kiabált még kedvesen a nő után, majd felment a szobájába, és elkezdett összepakolni.

***

Két óra múlva Hermione és Ron is megérkezett. Fáradtan rogytak le a kanapéra.

― Szépen otthagytál minket, hallod - nyögte Ron.

Ekkor bagoly kopogott az ablakon. Hermione lépett oda, és oldotta le a pergament a lábáról.

― Ginny beszélni akar velünk - olvasta a lány a levelet. - Veled is Harry.

― Hát akarjon - állt föl a fiú, és indult a szobája felé.

― Ha a húgom miattad lesz kiborulva... - fenyegetőzött Ron.

― Akkor miattam lesz kiborulva. Csak magának köszönheti - hagyta faképnél barátait.

― Amúgy mindenki tiszta! - kiabált még utána Hermione.

***

― Én megölöm! - dühöngött Ron már a parkban a Tiltott Rengeteg egyik szélső fája mellett.

― Nem ölöd meg, mert a legjobb barátod! - ellenkezett Hermione.

― De bántja a húgomat! - térdelt le Ginny mellé, és hagyta, hogy az a vállán sírjon.

― Most tévedsz, Ron. Nincs igazad. Ha Harry hibázott, akkor Ginny is.

― Honnan vagy ebben olyan biztos? - kiabált rá az előtte álló lányra Ron.

― Onnan, hogy tegnap én mentettem meg a szobáját a romba dőléstől, nem pedig te.

― És? Ki tudja, hogy mit hazudozott össze!

― Harry még egyszer se hazudott egyikünknek sem, és ezt te is nagyon jól tudod!

― Akkor is bántotta a húgomat!

― De ő is megbántotta Harryt! Amúgy Ginny elég nagy már ahhoz, hogy döntéseket hozzon, és vállalja azoknak a következményeit. Sajnálom - fordult a bátyja vállán zokogó lányhoz -, de most nem tudok neked igazat adni - majd megfordult, és visszament a kastélyba magára hagyva a két testvért.

***

Hermione óvatosan kopogott Harry ajtaján.

― Bemehetek?

― Gyere! - szólt ki Harry közönyös hangon.

A lány belépett, majd becsukta maga után az ajtót. Harry az ablakban ült, és a tájat nézte.

― Szeretnék kérni tőled egy nagy szívességet - mondta a lánynak, de nem fordult felé. Mikor Hermione odament, csak akkor vette észre, hogy valójában mit néz a fiú. A park azon részére esett a kilátás, ahol még mindig Ron és Ginny ült a fűben. - Felejtesd el velem Ginnyt! - nézett Hermione döbbent szemébe Harry. - Tudom, hogy megtanultad ezt a varázslatot is. Láttam a listádon kipipálva. Töröld ki az emlékezetemből az összes olyan érzést, gondolatot, és cselekvést, amiben többet jelentett nekem a barátom húgánál!

― Harry, ez nagyon veszélyes!

― Tudom, de bízom benned. Találsz a szekrényben egy nagy palackot. Abba tedd bele őket.

― Biztos vagy benne? - aggodalmaskodott a lány.

― Még igen. - Harry leugrott a párkányról, és az ágyra feküdt. - addig csináld, amíg még van erőm hozzá!

Hermione bólintott, megkereste az említett palackot, és a fiú ágya mellé térdelt. Intett az ajtó felé, amivel bezárta, hogy senki se zavarhassa meg a hosszú és bonyolult varázslatot, majd hangszigetelte a szobát, hogy se őket ne hallja senki, se ők ne hallják, mi történik odakint.

― Azt írta a könyv... - kezdte Hermione.

― Tudom mit írt, utána néztem. Mindent tudok. Azt az egyet ígérd meg, hogy nem szakítod félbe a bűbájt, bármi is történik.

― Rendben. - Hermione mély lélegzetet vett. - Akkor csukd be a szemed, és gondolj elsőre Ginnyre, és arra, mit érzel iránta!

A pálcáját a fiú halántékának érintette, és elkezdte mondani a varázsigét.

― Emlék, mi eddig kínzott és fájt,
Távozz, és könnyítsd a válást,
Engedd, hogy megnyugodjon kinek eddig fájott,
Had aludjon békés álmot!

Lassan elhúzta a pálcáját Harry fejétől, amit ezüstös sál követett, és a palackba vezette, miközben folytatta a varázsigét.

― Ha majd nem lesz teher, visszatérhetsz,
S tovább élheted életedet.

Az ezüst szál szép lassan belefolyt az üvegbe. Az összegyűlt párás anyagból képek váltak ki egy-két pillanatra, majd eltűntek. Hermione szomorúan nézte az ismerős mozzanatokat. Mikor az utolsó emlék is beleolvadt a keverékbe, lezárta az üvegedényt, és újra a fiúhoz fordult.

― Ne emlékezz semmire, míg eljő a pillanat,
hogy emlékedet gond nélkül visszakapd.

Harry szeme vidáman felpattant, és mosolygott Hermionéra. A lány intett az ajtó felé, hogy feloldja a varázslatokat. Kivágódott az ajtó. Ron és Ginny állt ott döbbenten.

― Sziasztok! - fordult barátaihoz Harry. - Hát te, Ginny? Mi járatban errefelé?

Hermione felállt kezében a palackkal, és az ajtóhoz ment.

― Sajnálom - súgta Ginnynek, aki eltorzult arccal kétségbeesve ingatta a fejét.

― Nem... Ez nem lehet... Hogy tehetted? - zokogott Ginny, és elrohant.

― Ezt leviszem Mordonnak. Ha jól sejtem írt búcsúlevelet, igaz? - kérdezte Hermione, mire Ron szó nélkül bólintott.

― Nem lehet visszacsinálni, ugye?

― Nem, addig nem, amíg meg nem oldódnak a gátló problémák.

― Értem - hajtotta le szomorúan a fejét a fiú. - Megyek megvigasztalom Ginnyt.

***

― Meg van őrülve ez a gyerek? - háborgott Mordon.

― Az most nem fontos, de...

― Azt hittem legalább neked van egy csöpp kis eszed!

― Mordon...

― Két ilyen felelőtlen...

― Rémszem! - ordított rá Hermione.

― Igen? - recsegte a nyugalmazott auror.

― Nem azért jöttem, hogy a szememre vesd a hibáimat, hanem hogy rejtsd el Harry emlékeit. Nálad biztonságban lesz - nyújtotta át az üveget Hermione.

― Akkor is hiba volt - vette át a palackot a férfi.

― Hiba volt, vagy sem, megtörtént, és nem fordítható vissza.

***

― Hogy tehette ezt? - bőgött Ginny már Ron ágyán.

― Ginny...

― Miért csinálta ezt?

― Ne sírj! - simogatta Ron húga hátát.

― Feláldozta a boldogságát az életedért és a varázsvilág jövőjéért - lépett a szobába Hermione.

― Biztos lett volna más megoldás is - zokogott tovább a vörös hajú lány.

― Nem hinném - gondolkodott Hermione. - Biztos alaposan átgondolta, mielőtt így döntött. Ha lett volna?

― Bíztam benned, Mione, de becsaptál - nézett vádlón a vörös hajú lány Hermione-ra.

― Itt a levél - adott a mellette álló lánynak egy összegyűrt papírt Ron.

Hermione megfordult, és leült a fotelba, majd óvatosan bontogatni kezdte a levelet. A tinta több helyen elmosódott a ráhulló könnyektől.

Kedves Ginny!
Mikor ezeket a sorokat olvasod én már nem emlékszem rád úgy, mint arra, akiért az életemet adnám. Ne haragudj Hermione-ra, amiért segített nekem! Sajnálom, hogy haragban váltunk el, de így bevallhatom, könnyebb volt megtennem.
Ha megélem a háború végét, ami annyit jelent, hogy győztünk, visszaveszem az emlékeimet, bármit is érezz akkor. Ha ugyanúgy szeretni fogsz, ahogy most, remélem, adsz egy esélyt arra, hogy kárpótoljalak az elvesztett évekért.
Most gyávának és gonosznak tartasz, amiért elfutottam a gondok elől, téged pedig hagylak szenvedni. Igazad van. Gyáva vagyok és gonosz, de szívből szeretlek!

Harry

U. i.: Ne várj Rám évekig, és ne tartsd meg a szívedet nekem. Nem fogok rád haragudni, ha másnak adod. Azt szeretném, hogy boldog légy!

― Ron, gyere! - ment vissza Hermione a fiúhoz, és lerakta a levelet összehajtva az éjjeliszekrényre. - Jobb, ha egyedül hagyod.

― De...

― Ezzel egyedül kell megbirkóznia. - Kézen fogta barátját, és kiráncigálta a szobából. - Keressük meg Harryt, és beszéljük meg vele az indulást.

― Azt mondta kividdicsezni megy. Megbeszéli a csapattal, és kihívja egy baráti meccsre a Mardekárt. Repülni akar még itt utoljára.

― Akkor menjünk, jó kérdés, kit vett fel Ginny és a te helyedre.

― Hívott, de nemet mondtam neki, bár most hogy így mondod... Hátha még beállhatok - vigyorodott el Ron. - Ha azt a McLaggent állította be, én leátkozom a seprűről.

Jó, akkor siessünk - nevetett Hermione, és futva indultak a pálya felé.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.