Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. fejezet-Talán jobb, ha most mész

2008.05.12
10

10. fejezet: Talán jobb, ha most mész

Reggel halk szöszmötölésre ébredt. Mikor észrevette, hogy Ginny nincs mellette, rögtön fölpattant, de azonnal meg is nyugodott, mert a lány pakolászott körülötte.

― Felébresztettelek? - lépett az ágyhoz a lány.

― Igen is, meg nem is. - Ginny értetlen arcát látva csak mosolygott, és adott egy puszit a lánynak. - Mit csinálsz? - kérdezte, mikor látta, hogy az a kevés holmija is eltűnt, ami ott volt a szobában.

― Hazaengednek, és összepakoltam neked, hogy rögtön tudjunk indulni.

― Köszönöm! Mikor indulunk?

― Amint megvizsgál a gyógyító.

― Rendben.

Nem sokkal később meg is jelent a tegnapi férfi, és még utoljára megnézte Harryt. Délben már mindenki a Grimmauld téri ház konyhájában ült, és ebédelt. Amint befejezték Harryt kezdték faggatni a temetőben történtekről.

― Ha még hússzor kérdezitek meg, akkor se fogok tudni válaszolni - dühöngött a fiú.

― Megváltoztál - mondta csöndesen Remus.

― Dehogy változtam meg. Az vagyok, aki voltam, de ha megbocsátotok, megyek pakolni. Holnap indulunk a Roxfortba. Épp elég időt pazaroltunk el - majd megfordult, és felment az emeleti szobájába.

― Jobb, ha mi is megyünk - mondta Hermione, és Ronnal együtt felállt.

― Én mért nem mehetek veletek? - kérdezte a barna hajú lánytól fájón Ginny.

― Túl sok dolgunk lesz.

― De nyugi, egy hetet ott leszünk a tanítás alatt, és láthatod még Csibike a Kakasodat - vihogott Ron.

― Ezt meg honnan tudod? - hápogott a lány.

― Kot-kot-kot - nevetett tovább Ron, de hirtelen eltűnt, és a helyén egy vörös szőrű patkány volt.

― Jól csináltam, Mordon? - fordult Hermione a volt aurorhoz.

― Remekül - nevetett a férfi, ami elég furcsa látvány volt, és legalább ilyen ritka is.

― Zseniális kis boszorkány vagy - csatlakozott Remus.

Az egész konyha zengett a felszabadult nevetéstől. Ron annyira, elbújt, hogy estig patkány képében rohangált, míg végül megesett rajta Hermione szíve, mikor betévedt a lány szobájába. Másnap reggel hop-porral visszament a Roxfortba Harry, Ron, Hermione és Mordon. Ginnyt aznap senki se látta, csak mikor este lement vacsorázni. Nem látszott rajta semmi az elmúlt hónapok gyötrelméből. Ugyanaz a vidám lány volt, aki ugrándozva járkál az egész házban. Ennek az lett az eredménye, hogy Mr. Weasleyt fejbe találta egy tenyérnyi darab a plafonból. Harryék eközben a Tekergők Terméből szerzett térképek segítségével felkutatták az összes, a birtokra és az iskolába vezető titkos alagutat, és bűbájokkal látták el, amik csak a jószívű embereket engedik át.

― Ha már egyszer bejutottak, nem fognak csak úgy meglógni - mondta mindig Harry.

Mire végeztek az alagutak lezárásával már augusztus utolsó napja volt. Fáradtan dőltek ágyba a külön nekik kitakarított szobákban. Olyasmi volt, mint a Griffendél klubhelyisége. Egy sellőt ábrázoló festmény takarta az ajtót, ami csak jelszóra nyílt meg. Egy nagyobb közös teremből nyílt a három szoba. Mindenhol volt egy-egy kandalló, kanapé, asztal, szekrény, polc, és fotel, míg a nappalinak kinevezett közös szobában három különálló asztal, körülötte több fotellal. Otthonosan mozogtak már a saját birodalmukban, de tudták, egy hét múlva indulniuk kell, így kihasználtak minden nyugodt pillanatot a pihenésre.

Szeptember elsején a láthatatlanná tévő köpeny alá bújva mentek le a Nagyterembe, még mielőtt az megtelt volna diákokkal. Elég szűken voltak, és nagyot nevettek azon, amikor Harry emlékeztette őket arra hogy, elsőben még húzták maguk után a köpeny lelógó részét. Megnőttek azóta. Elbújtak a terem egy félreeső részén, és onnan figyelték a bevonuló diákokat. Rögtön kiszúrták társaikat. Neville-t, Lunát, Seamust, Deant, Parvatit és Padmát, akiket úgy tűnik mégis visszaengedtek, Chot, és persze Ginnyt is, az utolsó Weasleyt, aki a Roxfortba járt. Harrynek még feltűntek a kviddicscsapat tagjai is. McGalagony professzor a beosztás után hússzú beszédet tartott, mialatt Harry, Hermionét és Ront Hagrid takarásában hagyva odaosont a köpeny alatt Ginnyhez, és észrevétlenül egy papírt csúsztatott a lány zsebébe, majd visszasietett a félóriás mögé, és tovább kémlelte barátaival a diákokat és a tanárokat. Mivel McGalagony igazgató lett, új átváltoztatástan tanárt kellett keresnie, aki a lányok nagy örömére egy fiatal, sármos férfi lett, Brangthon professzor. Harry örömére Ginnyn nem látszott akkora áhítat, bár ő is alaposan végigmérte új tanárát. A Griffendél is új házvezetőt kapott Mordon személyében, akit sokat kellett unszolni, de végül engedett a nyomásnak. A Mardekár vezetését véglegesen Lumpsluckra bízták.

A vacsora alatt a három jó barát kiiszkolt a teremből, és saját klubhelyiségükben fogyasztották el az ételt. McGalagonytól megtudták, hogy Ginny prefektus lett, és enyhe célzást tett arra, hogy örülne, ha nem foglalnák le minden idejét. Mikor végeztek a vacsorájukkal megegyezés szerinti sorrendben fürödni indultak a szintén saját fürdőjükbe. Hermione már előre felfedezte, és közölte, hogy prefektusi a színvonal, amiről Harrynek a Trimágus tusai élmény jutott eszébe Hisztis Myrtillel. Remélte most nem fogja keresni a szellem.

Ginny feladatához híven felvezette az elsősöket a klubhelyiségbe, és minden elmagyarázott nekik, amit csak tudniuk kellett, de a kérdések nem akartak fogyatkozni. Mire végül mindenki mindent tudott a lány fáradtan ment fel a hálókörletükbe. Az ágyon fekve épp Harryre gondolt, mikor valami megbökte a lábát. Most vette csak észre a talárja zsebéből kilógó pergament.

Agysorvasztó locsogóshow, sellős festmény a csillagvizsgáló lépcsője mellett.

A lány futva indult az említett képhez. Későre járt már, így senki sem tartóztatta fel. Túl fáradt volt, hogy sokáig fusson, de azt érezte, ha nem megy el, Harry megsértődik. Negyed óra alatt odaért az említett festményhez, és a jelszót kimondva gyorsan be is jutott mielőtt bárki meglátta volna. Egy világos helyiségbe jutott, ahonnan egy kis lépcső vezetett három ugyanolyan ajtóhoz. a középső mögül bátya és Hermione kacagása hallatszott, de a másik kettő között nem tudott választani. Elővette újra a pergamenlapot, és jobban megnézte. A lap másik oldalán egy ˝j˝ betű volt. ˝Mért is nem bírta volna a többi alá írni...˝ - zsörtölődött Ginny. Odalépett a jobb oldali ajtóhoz, és csendesen benyitott. A szobában senki sem volt, de Harry dolgai hevertek minden felé. A szoba hátsó oldalán egy újabb ajtó volt nem messze egy nagy baldachinos ágytól. Itt is, ahogy minden mást az előző szobában, vörös és arany borított. Óvatosan nyitotta ki az újabb ajtót, ami mögött egy prefektusi fürdő volt. Nem rég járt a ˝sajátjában˝ még idefelé rohanva. Gondolta, majd visszafelé bemegy elintézni a dolgát. Halkan lopakodott a medencébe pihenő Harry mögé. A víz kellemes illatot árasztott, és nagy habréteg úszott a tetején.

― Ba! - kiáltott a fiúra, mikor mögé ért, és hirtelen, a kiáltással egy időben, megbökte a vállát.

A fiú megragadta a két csuklóját, és egy szaltó kíséretében bevágta maga elé a vízbe, mire Ginny hatalmasat sikított. Hermione és Ron hiányos öltözékben rontott be a fürdőbe kezükben a pálcájukkal. Mikor meglátták a vörös hajú lányt levegő után kapkodva a víz fölé bukkanva, mindhárman röhögni kezdtek. Az egyetlen száraz páros vörösödve hagyta abba a nevetést, és iszkolt vissza a középső szobába Harry és Ginny mosolygó tekintetétől övezve.

― Azt hiszem, mégse kell bemennem visszafelé a prefektusi fürdőbe - nézett végig magán a lány elgondolkodva, majd a medence széléhez úszott, hogy kimásszon, de a fiú visszahúzta. - Teljesen átázok.

― Majd megszárítjuk - somolygott Harry, és elkezdte levenni a lányról a talárját, majd az ingét, de ekkor Ginny riadtan felkiáltott.

― A pálcám! - és gyorsan kutatni kezdett a kövön fekvő talárjában.

Mikor megtalálta Harry varázslattal megszárította, és fellebegtette az egyik polcra a sok kis üvegcse közé, és a sajátját a fal mellé gurította. Ginny a medence peremén ült, és lábát lógatta a meleg vízbe. Harry előtte állt a vállig érő vízben, és érdekesen csillogott a szeme, mikor a lányra nézett. Ginny most vette észre, hogy az inge teljesen kigombolva tapadt a bőrére. Már gyorsan gombolni kezdte vissza, mikor Harry az egyik kezénél fogva újra a vízbe rántotta.

― Soha nem fognak megszáradni a ruháim, ha állandóan behúzol a vízbe.

― Azért kell őket levenni.

A fiú folytatta a lány vetkőztetését, de fehérneműjét rajta hagyta. Lágyan csókolta meg a száját, majd a nyaka felé haladt. Ginny kellemesen borzongott meg a fiú karjaiban.

― Ne...

― Nyugodj meg! Az nem fog megtörténni, amíg te nem akarod teljes lényeddel. Vigyázok rád! Bízz bennem!

Ginny nem ellenkezett többet. Egy óráig merültek a víz alá, és emelkedtek ki hagyva, hogy minden porcikájuk érezze a másikat. Becsukták a szemüket, és csak a testükkel kommunikáltak. Ginnyben csak most tudatosult, mekkora erő van a fiúban. A hasán alig érezhetők voltak a kockák, és a karján is feszültek az izmok.

― Gyere! - nyújtotta Harry a kezét a lánynak. Kihúzta a medence széléhez, kimászott, és két törölközőért sietett. Az egyiket gyorsan a csípője köré tekerte a lány kerek szeme előtt.

― Rajtad nem volt semmi? - hüledezett Ginny. Eszébe se jutott ilyesmivel foglalkozni.

― Mért, te bikiniben mész fürödni? - mosolygott Harry, és kiemelte a lányt a vízből ráterítve a másik fürdőlepedőt.

― Nem, de... - kezdte a lány, de végül abbahagyta.

Megfogta a pálcáját, és a ruháival együtt bementek Harry szobájába. A fiú fogott egy inget a szekrényéből, és a lány felé nyújtotta.

― Mért nem szárítod meg a ruháimat? - kérdezte értetlenkedve Ginny, miközben a fiú a ruháit pakolta szét a kandalló előtt, majd azt egy intéssel begyújtotta.

― Ha ennyire el akarsz menni, akkor tessék! - legyintett a lány felé, aki egy pillanat alatt megszáradt, és a ruháival is megismételte. Odalépett az ágyhoz, elővett egy alsónadrágot, belebújt, és az ágyban feküdve a legtávolabb a lánytól, hátat fordított neki.

― Ne dünnyögj már! - bújt Ginny mellé már a fiútól kapott ingben, ami alatt csak egy bugyi volt rajta. - Na! - kezdett játékosan nyafogni, és a fiú hasát csikálni. A vízben megtalálta a fiú összes csiklandós pontját, amit most ki is használt.

― Menni akarsz. Menjél! Az ajtó nincs bezárva - tolta el a lány kezét Harry.

― Most mért kellett ennyire megsértődnöd?

― Az utolsó pár nyugodt napomat veled akarom tölteni - fordult a lányhoz -, még ha elalszok a kádban a fáradtságtól, akkor is, erre te szinte a szemembe mondod, hogy menni akarsz. Igazán jó érzés az erőfeszítéseimért cserébe.

― Régebben nem voltál ilyen.

― Tudom, de régebben nem is állt a küszöbön a háború, nem üldözött a Minisztérium, és nem is szerettelek és féltettelek ennyire. - Ginny ámulva nézett Harryre. - Értsd már meg, hogy mennyire szeretlek, akkor is ha ezt titkolni akarom. Nem élném túl, ha elveszítenélek. Lényegtelen, hogy milyen okból. Sajnálom, ha ezt nem érted meg - mondta a lánynak és újra hátát mutatta neki.

― De megértem - Fordította maga felé Ginny Harryt. - Nem akartam menni csak... - sütötte le a lány a szemét. - Csak féltem attól, amit érzek, amire vágyok, amit szeretnék.

― Ismerlek. Nem fogok lefeküdni még veled, ha térden állva könyörögsz, akkor sem - mondta türelmesen Harry. - Ha e miatt megharagszol rám, akkor bocs, de ez nem annak az ideje - újra elfordult, majd folytatta. - Talán tényleg jobb, ha mész. Vidd el a köpenyt. Ott van a széken. Holnap add oda Ronnak vagy Hermionénak.

Ginny kelletlenül öltözött fel. Összehajtotta az inget, és az ágyra rakta. Felvette a talárjára a láthatatlanná tévő köpenyt, és visszasietett a Griffendél klubhelyiségébe. Lerogyott a kandalló elé a kanapéra, és ott érte sírva az álom. Harry eközben ököllel verte a falat a szobájában.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.